Két dolgot tanultam hétvégén. Az egyik, hogy a rotációs kapa egy veszélyes szerszám. Nem, nem levágja a tudatlan nejlonparasztok lábujját, hanem komoly borda alatti zúzódásokat képes okozni a szakavatott földművesnek is. A másik, hogy szegény uram olyan régen ereszthette ki a gőzt (vagyis rúghatott be rendesen), hogy képes volt egy jó borokkal kísért vacsora után meginni egy háromnegyed üveg alma-szőlő bort, amitől az ember másnap fáradtan ébred. Legalábbis ő ezt a szót használta, hogy fáradt. Na jó, pálinka is volt. Nem is egy.
Ja, és életemben harmadszor láttam repülő szarvasbogarat bényeiül csopákot. Még mindig hihetetlen, hogy egy ekkora bogár hogy képes repülni, és miért nem húzza le a földre a hatalmas szarva. Igen, az is csodálatos, hogy a repülők fennmaradnak...

Szombat volt a napja, hogy a még decemberben kisorsolt vendégek megérkeztek Erdőbényére. Mint kiderült, nem először jártak itt, már visszatérő vendégek Hegyalján, és különben is nagy borutazók, jövő hétre pl. egy egri utat terveztek. Aki borozik, az eszik is, így szerencsére értő ízlelőbimbókkal ültek az asztalhoz, és kóstolták a Homonna és a Csite borokat, illetve Norbiék pálinkáját.
Nem éppen szofisztikált borfalat készült, de biztosra mentem a juhtúrós sztrapacskával és a marhapörkölttel. Az az igazság, hogy megfigyeltem, hogy az ilyen ismert ízekkel egyszerűen nem lehet mellélőni. Mindig, mindenki szereti. Esetleg nem kér juhtúrót, vagy nem kér sztrapacskát, mert éppen paleózik :-) Ilyen most nem volt, mindenki nagyon “szépen evett”, egyedül Dávid fiam, és a másfél éves Dorka döntöttek úgy, hogy a juhtúró már mégiscsak túl sok a jóból, és inkább nélküle ennék a nyerskrumpli galuskát (nagyanyám szerint a sztrapacska neve) a pörkölttel.
Az estéről az összes fotó a facebookon!

Desszert is készült, pontosan tizennégyen tanúsíthatják, hogy volt, de hogy miért nem fotóztam le, arról fogalmam sincs. Azért leírom, mert szerintem nagyon finom, és jól behűtve igazi nyári finomság. Volt köztünk egy eperallergiás, így nem ettem a desszertbe epret, de csak ajánlani tudom mindenkinek, hogy nyugodtan dobáljon bele fél kilót legalább belőle, el nem rontja, sőt! Egy hónap múlva mehet a málna, két hónap múlva pedig a mézédes kajszi!
Tehát a desszert nem gyors, nem olcsó, és nem diétás. Cserébe kicsit macerás, drága, legalább 2000 kalória egy adag, és ami a legfontosabb, nagyon finom.

Citromos triffle:

Hozzávalók:
3 dl házi lemon curd:

- 4 nagy, kezeletlen citrom
- 30 dkg cukor
- 12 dkg vaj
6 tojás
A citromok héját lereszeljük, majd a levüket is kinyomjuk. Elkeverjük a cukorral, majd vízgőz felett megolvasztjuk. Kockánként belekeverjük a vajat, és egyesével az egész tojásokat. Dolgozzunk habverővel. Addig keverjük, amíg szépen besűrűsödik, majd hűtsük be.

Citromos sütemény:

- 2 dkg vaj
- 2,5 dl joghurt
- 1 tojás
- 1,5 dl olaj
- 2,5 dl cukor
- 3,5 dl rétesliszt
- 1 citrom reszelt héja
- 1 zacskó sütőpor
Keverjük el a joghurtot a tojással, olajjal, majd cukorral. Reszeljük bele a citrom héját, végül szitáljuk bele a liszttel elkevert sütőport. Forgassuk össze. Nokedlitészta szerű masszát kapunk. Öntsük sütőpapírral bélelt tepsibe, és 180 fokra előmelegített sütőben süssük 30 percig. Csináljunk tűpróbát.

0,5l joghurt 4 óra alatt lecsepegtetve

1,5 dl gyümölcslekvár (most szederlekvárt használtam)

4 dl habtejszínből tejszínhab kevés cukorral

1 rúd vanília kikapart belseje

A lemon curdöt a vaníliás tejszínhabba keverjük úgy, hogy ne legyen teljesen homogén a massza. A lecsepegtetett joghurtot ugyanígy elkeverjük a lekvárral.
A citromos sütemény falatnyi darabokra vágjuk, és váltakozva egy réteg tejszínhab, egy réteg joghurt közé szórjuk, majd az egészet több órára behűtjük, amíg a sütemény megszívja magát. Tehetünk bele természetesen citromlikőrt, vagy valamilyen jóféle beleillő pálinkát is.

Gyerekkorom egyik kedvenc Utasellátós szendvicse a körözöttes molnárka volt. Nem nagyon lehetett molnárkát kapni a környékünkön, de ha sikerült vennünk, akkor anyu mindig gyorsan bekeverte hozzá a körözöttet. Szerencsére ő is jobban szerette a juhtúróból és vajból készülő változatot, de sima tehéntúróból se maradt meg soha.

Érdekes, hogy molnárkát azóta se lehet minden pékségben kapni, sőt, elég kevés helyen árulják, és talán ez a péksütemény is bekerült a “régen minden jobb volt” múzeumba, mert bizony már nem olyan, mint előtte. Nem baj, van egy jó receptem :-)

De azt tudja valaki, hogy hol lehet pacsnit kapni?
Ilyenkor tavasszal, amikor még tényleg zsengék a kertben a retkek, kedvencünk a retek-kelkáposzta saláta a molnárkába. Magában is finom, de füstölt csirkemellel, vagy valamilyen más füstölt hússal az igazi. A képen fasírt van benne, az volt itthon...

Hozzávalók 12 darab molnárkához

30 dkg sima liszt
20 dkg rétes liszt
10 dkg vaj
2 dl tej
7 gr szárított élesztő
1,5 evőkanál cukor
1 kk só
3+1 tojássárgája  

Minden hozzávalót szobahőmérsékletre melegítek, vagy attól egy picit langyosabbra, majd egy tojás sárgájának kivételével a karos robotgépben alaposan kidagasztom. Hagyom duplájára kelni egy óra alatt, majd 12 részre osztom, és megformázom. Picit bevágom hosszában a tetejüket, és hagyom újabb 20 percig kelni. Megkenem a maradék tojás sárgájával, amit előtte egy evőkanálnyi vízzel elkevertem, végül a 180 fokra előmelegített sütőben kb. 20 perc alatt sütöm őket szép pirosra.

Hozzávalók a retek-kelkáposzta salátához

10 szem zsenge retek
10 retek levél (ha bio, vagy ha tudjuk, hogy nem volt permetezve)
1/2 fej kicsi kelkáposzta
15 dkg dió
1 tojás sárgájából készített majonéz (vagy 1 dl bolti majonéz)
1 kk magos mustár
2 ek frissen reszelt parmezán esetleg más, erős ízű sajt
só, bors ízlés szerint
kevés szerecsendió

A retket, a reteklevelet és a kelkáposztát legyalulom. A diót megdarálom, majd elkeverem a majonézzel, mustárral, parmezánnal, és a fűszerekkel ízesítem. Ha szükséges, utána sózom, de az is lehet, hogy egy elbír egy kiskanálnyi porcukrot is. A salátát hagyom felhasználás előtt húsz percig összeérni a hűtőben.

A kismama egyen rengeteg vitamint, rostot, húst, halat, zöldséget és gyümölcsöt, fogyasszon sok tejterméket, mert abban sok a kalcium.

De ne érjen földben termő zöldséghez, mert toxoplazmózissal fertőződhet meg...

A képen egy nagyon feleőtlen kismama éppen egy veszélyes paradicsomot készül a szájába venni. Reméljük nem tette meg!

Na, az én édesanyám megfertőződött ezzel, amikor engem várt, szerencse volt a szerencsétlenségben, hogy így hét hónapra megszülettem, és három hónap után makk egészségesen hazamehettem. Úgyhogy, mondhatni, hogy testközelből tapasztaltam meg azt, hogy vannak dolgok, amikre bizony oda kell figyelni.
De! Amikor azt olvasom, hogy egy kismama ne érintsen meg földben termő zöldségeket, az meg eszébe se jusson, hogy meg is eszi őket, olyankor azért mindig eltátom a számat. Akkor mégis mi a fenét egyen? Fán termő zöldségeket? Például?

Ja nem, most jut eszembe, az se jó. A barátnőm nőorvosa szerint kerülni kell a cseresznyét. Az epret kerüli állítólag evidencia, ezért csak nagyon kicsi betűkkel merem leírni, hogy amikor Dáviddal voltam terhes, akkor két hétig epren éltem. Jól esett a 30 fokban, reggelire, ebédre, vacsorára. Nem vagyok allergiás rá, és Dávid se lett az.
A védőnő szerint, ha nem muszáj, akkor inkább jobb elhagyni a paradicsomot. Végülis semmit se muszáj, de nyáron olyan finom a paradicsom...
Ok, a tengeri halat talán megértem. Nincs tengerünk, tehát a friss hal se lehet friss. Ok, nem szabad enni, főleg nem nyersen, lőttek a szusinak. Ja, nyersen frissen se szabad. Ezt a japán anyukák tudják vajon?
Tilos a penészes sajt. Mert finom. Ja, nem ennek valóban ésszerű a magyarázata: Lisztériát kaphatunk a pasztörizálatlan tejből készült sajtoktól, de a boltok polcain csak pasztörizált tejből készült tejtermékeket találni, a házi sajtosoknál kapható csak pasztörizálatlan tej, azt hiszem ez így könnyen kikerülhető buktató.
Csakhogy ott figyel a lisztéria a pástétomokban, a nem teljesen átsütött steak-ben, és a joghurtos italokban is, legalábbis a gyerekorvos szerint. Jaj, milyen lehet egy teljesen átsütött steak? 

Inkább lennék vega akkor.

A képen egy felelőtlen kismama próbálja megmérgezni a magzatát földben termett sárgarépával. Senki ne próbálja ki otthon!

Nem, vega nem lehetnék mégse, mert a zöldség földben terem, és ezek után a gyümölcsök is meglehetősen gyanúsak.
Tejtermékek ugrottak, ki akar kilenc hónapig túrón élni, esetleg hozzá egy kis UHT tejet inni?
Vagy maradjon a tészta olívaolajjal? Á, szó sem lehet róla, hol maradnak akkor a vitaminok, rostok, a hús, a hal aminek a magas omega3 tartalma jót tesz a születendő gyerek agyának, a zöldség és gyümölcs, a sok tejtermék, amiben olyan sok a kalcium?!

És akkor még mondok egyet: nyers tojás. Ok, nincs majonéz, mindenki kibírja. Nincs tatárbifsztek se (én mondjuk nehezen bírnám ki) hiszen az hatványozottan veszélyes, van ahol kerül bele tojás sárgája, de nyers hús mindenképp. Na de nincs tiramisu se!
Epres tiramisu meg pláne! Fúj!
Ó, rozé kacsamell! Te se vagy a kismama barátja. 

Na, de akkor mi maradt?

Igen, a fentiek túlzásnak tűnhetnek. Igen, a fentieket ajánlják a kismamáknak. Igen, van, amit megfogadnak a kismamák. Igen, szerencsére létezik józan ész is a világon.

Ha a kinézek az ablakon, nyarat látok, de még csak május közepe van, nem csaphat be a harminc fok, vasárnapra különben is sokkal hűvösebb lesz, de legalább az eső nem esik majd. Talán az áprilisi bolondos időnek kellett volna ilyen változékonynak lennie, de megszavazom az egész tavasznak. Aztán júniusban folyamatos 26 fokot kérek éjszakai esőkkel, júliusban jöhet a harminc, de már csak heti egy nyári zápor legyen, augusztus második felében legyen újra 26 fok, hogy ne kezdődjön olyan nehezen az iskola, de persze előtte egy pokrócon heverészve is nézhessük éjjel a hulló csillagokat. Megrendelés vége, köszönöm!

Ha arra gondolok, hogy most szombaton lesz a fagyosszentek engesztelése, akkor mégiscsak furcsa ez a harminc fok. Hol vannak már a fagyok? És ahogy az előrejelzést nézem, szerencsére hajnalban se várható. Én támogatom ezt a szokást, engeszteljük csak ki a szenteket, napsütést akarok, pikniket, a szabadban terített asztalt, a pohár falán lecsorgó párát.

Aki hasonló programhoz csatlakozna, annak Tokaj-Hegyalját ajánlom, szombaton tíztől terített asztallal, pincehideg borokkal, a borokhoz illő borfalatokkal, koncerttel, kiállítással, gólyalábassal, és minden más vidámsággal várjuk a vendégeket, ezen a csodálatos napon. Aki kicsit komolyabban venné a borokkal szövődő barátságot, annak a vezetett borkóstolót, dűlőtúrát, vagy a borász segítségével elkészített saját cuveét ajánlom. És a legjobb hír, mindez ingyenes, csupán egy előzetes regisztrációhoz kötött az info kukac patricius pont hu címen.

Vasárnap pedig vásárnap mindössze három kilométerrel arrébb újra megnyitja a kapuját a Tokaj-Hegyalja Piac. Reggel tízkor több mint 60 környékbeli kézműves árus pakolja ki a portékait a Sárga Borház köré, hogy újra igazi, békebeli piaci hangulatban telhessen a nap. A mostani alkalom különlegessége a sajtverseny, ahol a helyi sajtosok termékeit kóstolhatjuk, de az idei barista verseny harmadik helyezettje főzi majd a kávét az arra szomjazóknak, de a borház külön piacnapi csülökpörkölttel is készül annak, aki a sok vásárfiával nem lakik jól. Vasárnap hűvösebb lesz, de esni nem fog, kifejezetten piacozásra rendeltetett nap az ilyen, nem igaz?

Recept nélkül sem maradhatunk, jöjjön egy igazi nyári fogás, a joghurtos padlizsánsaláta. Ez Mádon készült a Barta pincében (mindenhol eszünk, de itt főzünk is :-) Réka kedvére a hamburger mellé. Én szeretem magában is, vagy pitával, esetleg egy szelet grillezett hússal, sőt néha sok-sok chili szószt is teszek bele, de ez most csak a klasszik változat.

Krémes padlizsán saláta

Hozzávalók:
3 közepes padlizsán
só
1 l natúr joghurt
3 gerezd fokhagyma
1/2 citrom leve
frissen őrölt bors
1 dl extraszűz olavíaolaj
friss petrezselyem és menta

Nem direkt írom ennyire közel egymáshoz a lecsepegtetett joghurtos és tejfölös recepteket, egyszerűen így jött ki a lépés. Tehát először fogom a joghurtot, és egy konyharuhával bélelt szűrőbe borítom, majd felakasztom, és hagyom lecsepegni. Van, aki egyáltalán nem csepegteti le a padlizsánhoz, de szerintem így sokkal krémesebb, finomabb lesz. Persze, ha nincs idő, akkor se történik katasztrófa.
A padlizsánt fél centi vastag szeletekre vágom, lesózom, és hagyom fél órát állni. Utána kinyomkodom.

Fotó innen

Apropó, padlizsán lesózása:
Állítólag vannak keserű padlizsánok, és a keserűség a lesózás és kinyomkodás után eltűnik. Nos, én még soha nem találkoztam keserű padlizsánnal, pedig gyerekkorom óta imádom, rengeteget eszünk belőle, nyáron hatalmas mennyiségeket sütünk meg parázs felett, hogy télen se kelljen a méregdrága marokkóit vásárolni, ha nem muszáj.
Viszont a lesózott, és kinyomkodott padlizsán nem szívja magába az olajat sütésnél!
Kinyomkodás nélkül egy pici szelet is képes akár fél deci olívaolajat szivacs módjára felszippantani úgy, hogy mégse lehet rendesen megsütni, mert vagy megég, vagy nyers marad. Ezt sajnos tapasztalatból írom... Tehát érdemes a lesózással pár percet eltölteni, vagy inkább azt mondanám, hogy máshogy nem érdemes próbálkozni.

Egy grillserpenyőt vékonyan megolajozok, és minden szelet padlizsánt megsütök benne mindkét oldalán. Sütés után meglocsolom picit a citromlével.
Összekeverem a joghurtot az apróra vágott fokhagymával, majd elkeverem a padlizsánnal. Sózni nem szükséges, a padlizsán elég sós. Borsozom, végül meglocsolom a maradék olívaolajjal. Tálalásnál mehet rá a petrezselyem és a menta, de illik bele a koriander zöld is, sőt a koriander mag, és a római kömény is.

A fenti mondat a játszótéren hangzott el, és jót mosolyogtam rajta. Örömöm egészen addig tartott, amíg a válasz meg nem érkezett:

Az egy régi étel, már nem eszünk olyat.

Hát, mi eszük. Biztosan, mert ilyen régimódiak vagyunk...
A jó kenyérhez csak vaj kell, vagy még az se. Talán a jó kenyér miatt kopik a vajas kenyér renoméja?

Ez egy ebédre, vagy vacsorára való kenyér, ugyanis kb. négy óra kell neki, mire megkel, újra megkel, és kisül. Ha reggeli után bedagasztjuk, ebédre már ehetjük. Jó kis vasárnapi kényeztetés.
Amerikában egy ingatlanos cég közzétett pár tippet arra vonatkozólag, hogy hogyan adjuk el gyorsan a házunkat. Az egyik tipp az volt, hogy mindig süssünk kenyeret, ha vevő érkezik. A kenyér illata minden emberben az otthon illatával egyenlő, és állítólag tudat alatt beleszeretnek így a házba. Rögtön érzik, hogy milyen békés, nyugalmas életük lehetne ott.

Én sütöttem is a kenyereket szorgalmasan, amikor árultuk a lakást, imádta is mindenki az illatot. Egyébként négy hónap alatt eladtuk, de hogy a kenyérnek volt-e hozzá köze, azt sajnos nem tudom.

Rozmaringos kenyér ebédre

35 dkg sima liszt
25 dkg rétes liszt
7g instant élesztő
1 kk cukor
1 ek apróra vágott rozmaring levélke
2 ek apróra vágott dió
3 ek vaj
kb. 3 dl víz
2 kk só

A liszteket picit fél percre beteszem a mikróba, hogy langyosak legyenek, majd egy nagy tálba összeszitálom őket. A víz és a só kivételével mindent hozzá öntök, majd a vizet és a sót is beledolgozom. Addig dagasztom, amíg rugalmas, fényes tésztát nem kapok, ami elválik az edény falától. Természetesen lehet dagasztókaros robotgépet is használni!
Letakarva, szobahőmérsékleten duplájára kelesztem, ez kb 2 óra, majd ketté osztom, és két hosszú bagettet formázok belőle.
Ismét letakarom, és újabb 20-30 percig kelesztem.
Közben előmelegítem a sütőt 220 fokra, az aljába pedig beteszek egy kicsi tálkát forró vízzel töltve.
Bevágom a kenyérkék tetejét hosszában, és sütőpapírral bélelt tepsin betolom a sütőbe. Tíz perc után 200 fokra mérsékelem a hőmérsékletet. Sütője válogatja, de 30-40 perc alatt sül szép pirosra.

Nincs ideje kihűlni, azonnal darabokra törjük, vajjal kenjük és esszük is.
Hát, ez a vajas kenyér gyerekek!

Én előre megmondtam, hogy a gyerekek nem fogják ezt a desszertet megenni.
És igazam is lett, csak a látvány vonzotta őket, aztán ilyen kifogásokkal éltek, hogy: nem elég édes, jaj a málna magában savanyú, és különben is már jól laktak a hamburgertől.
Hát igen, ennek pont a sok cukor a halála. Akkor csak édes lesz, nem érezni se a málnát, se a vaníliát, se a... tejfölt!
Nincs benne tejszín, se mascarpone, sőt, még joghurt se. Ebben bizony tejföl van, jól lecsepegtetve, sűrűn, krémesen. És persze sok-sok kalória.

Hozzávalók 4 személyre:

8 dl 20% zsírtartalmú tejföl
2 ek porcukor (max)
4 ek házi málnalekvár
0,5 dl málnapálinka
1 rúd vanília kikapart belseje
40 dkg málna

A tejfölt egy konyharuhába borítjuk, és 5-6 óra alatt lecsepegtetjük. Kevesebb, mint a fele lesz csak a térfogata ezután. Egy tálba borítjuk a konyharuhából, és elkeverjük a vaníliarúd kikapart belsejével, és a cukorral.
Egy pohárba szórunk egy adag málnát (természetesen nyugodtan lehet ilyenkor fagyasztott is), erre kanalazzuk a sűrű, vaníliás tejföl felét, majd egy kanálnyi málnalekvárt, amit elkeverünk a málnapálinkával. Újra tejföl, végül a maradék málna.
Nagyon tömény, nem kell belőle sokat számolni egy emberre.
Itt az eperszezon, természetesen ugyanilyen finom eperrel, de sárgabarackkal se akármi!

A képnek semmi köze a poszthoz. Csak szerettem volna ide tenni, elnézést! :-)

Elérkeztünk a verseny utolsó fordulójához, nevezetesen az eredményhirdetéshez, amire azért is kerül ilyen későn sor, mert egyrészt a hirtelenjött meleg, másrészt hosszúhétvége, no meg némi balszerencse is sújtotta a versenyzőket – kinek a pénztárcáját, kinek az autóját vitték el a múlt hétvégén - , akik így többszörösen is akadályoztatva voltak a borfalatok elkészítésében, dicséretükre váljon, hogy mégis helytálltak.
 
Ezúttal a Szilvásgombóc blog szerzőjének epres-aszús tortácskája nyert.

 
Indoklás: egyszerű, könnyű nyári recept, amely jól illik ehhez a könnyű aszúhoz. A borfalat kiváló bizonyítéka, hogy nem csak ünnepi desszertekhez használhatunk aszút. Szezonális összetevőként az eperért, a borban található aromákból a kandírozott narancshéj és a mandula „ismétléséért” is jár a pont, és ami igazán dicséretes: került az aszúból a borfalatba is!
 
Itt megnézhetitek a többi aszú-borfalatot is:
 
http://www.pralineparadicsom.hu/2012/04/chilis-zserbon-avagy-zserbo-bonbonba.html
 
http://boldogkukta.blogspot.com/2012/04/medvehagymas-roquefortos-borkorcsolyak.html
 
http://egigeropaszuly.blogspot.com/2012/04/fuszeres-sult-kukoricalepeny-thot-man.html
 
http://dejofozni.blogspot.com/2012/04/narancsos-pekandios-brownie-muffin.html
 
 
Zsuzsa ismét fantasztikus csoki bonbont készített, Boldog Kukta medvehagymás-rokfortos borfalatjával az aszú beszélgető borrá avanzsált, Erika a távolkeleti kukoricalepénnyel igazán extravagáns borfalatot készített, Ami pedig a De jó Főzni! blogról ellenállhatatlan, fűszeres csokoládébombával örvendeztetett meg bennünket.
 
A Patricius Borház ezúton szeretné megköszönni a bloggereknek, hogy a borfalatkészítő verseny során bizonyították: sok fantáziával a jelenleg korlátozottan rendelkezésre álló szezonális hozzávalókból is igazán ötletes és ínycsiklandó borfalatok készíthetők!
 
Kedves olvasók, ne feledjétek: a győztes borfalatokat megkóstolhatjátok a Borház május 12-ei Fagyosszentek engesztelése rendezvényén, ahol a teraszon immár az egyszemélyes zsűrink, Soltész Gábor séf és a Sárga Borház Étterem csapata is előrukkol saját, Patrcius borokhoz kreált tavaszi ételeivel! 
 
Ízelítő a programból: 
-          egész nap ingyenes, tematikus borkóstolók
-          Szirtes Edina Mókus és a Fabula Rasa koncert
-          gólyalábas mutatványok
-          Horváth Judit Zöld festmények c. kiállítása a vinotékában
-          bor & borfalat összekóstolás: Fűszeres Eszter és más bloggerek
-          kézműves csokoládébonbon és sajtvásár
-          gyerekeknek szövés, fazekasság és parafadugó játékok készítése
 
 
Mindenkit szeretettel várunk!

Léteznek nagy, kőbevésett gasztronómiai alapvetések, amiket szinte soha nem tartunk be. Hirtelen kettő ugrott be, tudtok még ilyeneket?
Aztán itt vannak a családonként változó furcsa szokások, amit a következő generáció tűzzel vassal próbál kiírtani. Ebből is találtam kettőt a saját házunk táján.

• 1, Csak olyan borral főzünk, amit meg is innánk.

Tulajdonképpen igaz, olyat valóban nem tennénk ételbe, amit a lefolyóba öntenénk, de még soha nem találkoztam olyannal aki egy hatputtonyos tokaji aszút képes lett volna mondjuk a kacsamájra önteni csak úgy egy éjszakára. Persze, ilyenkor se az édes petpalackos vöröset vesszük, de hogy valami sokkal olcsóbbat, az biztos.

• 2, A kutyának csak olyat adunk enni, amit mi magunk is megennénk.

Szeretjük a Bodrit. Szerettük a Sajót és a Fülest is. El is voltak kényeztetve rendesen, főleg, hogy az első két kutyát sikerült rászoktatnom az asztalnál kicsi falatokban való kóstolásra. (A harmadik kutyánál már nem laktam a szüleimmel, így ebből a szempontból egész civilizáltan viselkedik, nem koldul.) Természetes, hogy kaptak olyat, amit mi ettünk. A Füles pl. imádta a kelkáposzta főzeléket. Is. De mindegyik kutya nagy kedvence a tehéntőgyéből kukoricadarával főtt “leves”. Édesanyám kutyaspecialitása. Imádják egytől-egyig. Soha nem enném meg!

• 3, Addig nem vágjuk meg a friss kenyeret, amíg van a régiből.

Férjem hozta otthonról ezt a szabályt, amit gyűlölt, mert állítása szerint gyerekkorában soha nem ehetett friss kenyeret, meg kellett várni, amíg az is szikkadt lett.
Szegény, micsoda sanyarú gyerekkor! :-) Gondolom ez még a nagyszülők idejéből maradt családi szabály, amikor hetente egyszer sütöttek csak kenyeret, és ha véletlen maradt az előzőből, akkor azt bizony nem dobták ki! Nálunk egyszerű a képlet, amíg van az előzőből, addig nem sütöm meg a következőt, így nincs ezzel probléma.

• 4, Nagycsaládra főzünk, pedig csak ketten vagyunk, így egy főzeléket egy hétig eszünk.

Na, ez édesanyám mániája. Képtelen keveset főzni, és persze rendes háziasszonyként ételt nem dob ki. Viszont nem is fagyaszt le. Megeszik. Unják már a tökfőzeléket a harmadik nap, de ha még mindig van a tíz literes fazékban, akkor annak bizony el kell fogynia. Próbáltam már rávenni, hogy csak a maximum 3 literes edényeket használja, de képtelen rá. Ez van.

Kíváncsi leszek, az én fiam majd mit ró fel nekünk felnőttkorában!

Kép: Annie Hall. Naná!

Elérkezett az utolsó forduló a tokaji bor-étel párosító receptversenyben, ezen a héten már egy aszúhoz kell ételt kitalálni. Mai napig emlékszem egy könyvére édesanyámnak, amiben ünnepi desszertként somlói galuskát ajánlottak tokaji aszúval. Soha nem próbáltam, de mindig eszembe jut, amikor aszú mellé próbálok kitalálni valamit. Nem próbáltam, mert míg jó tokaji aszúkat már könnyű szerrel vásárolhatok szinte bárhol, jó somlói galuskát gyerekkoromban ettem utoljára, és otthon még soha nem szántam rá magam. Különben is béna párosítás szerintem, de mindegy :-)

Kicsit off, de szerintem mindenkit érdekel: készítenek ebben az országban valódi somlói galuskát? Ha igen, akkor hol?

Mielőtt saját receptemmel előrukkolnék, jöjjön a múlt heti lezárása, az eredmény hírdetés:

Ezen a héten séfGábor holtversenyben két borfalatnak is megítélte az első díjat: az  Égigérő Paszuly blogról Erika a Mézes, sajtos, virágos financier-val nyert, Zsuzsa pedig a Praliné Paradicsomból  a citrusos, karamellás-mandulás bonbonnal.
 
Erika a francia konyha remekét zempléniesítette a felhasznált alapanyagokkal: a mádi  Bodnár Sándor rouge-zsal érő sajtja bátor választás süteményhez, a Bodrog-folyó partján termett mézért is jár a pont. A kukoricadara helyi ételekben való alkalmazásáról múlt héten már ejtettünk szót, az ehető virágok izgalmasan teszik szezonálissá a süteményt.
 
Zsuzsa az összetevők alapos elemzése után a bonbonban újra felhasználta annak jellegzetes jegyeit.  A mandula, a méz és a citrom kiváló kompozíció a borhoz és nem lehetett figyelmen kívül hagyni a bor csomagolásához és a témához tökéletesen illő design-t sem.
 
Mindkettőjüket hat-hat palack Katinka illeti nyereményként, gratulálunk!
 
A többi versenyző is nemkevésbé nagyszerű munkát végzett,  itt megnézhetitek:
De jó főzni: tócsnin tálalt kecskesajtos nyúltrüffel
Chilii: Epres rebarbarás tartlette mandulakrémmel és Gorogonzolás tartlette medvehagymával
Ági aki főz: hússaláta kéksajtos kosárkában
Dorka konyha: Piskótakarika Tokajis eperzselével
Krisztina konyha: Virágzó eperkert- avagy virággal és sajttal duplán töltött eper

Gratulálunk Nektek az eredeti és merész ötletekért és a gondos megvalósításért! Chiliinek azért, mert két csodás borfalatot is készített,  a rebarbara fanyarsága a citrusos jegyek miatt valóban nagyszerűen illik a borhoz,a gorgonzolás tartlette is hibátlan. Ami nyúltrüffel-e roppant eredeti tócsnistól, mindenestől.  Áginak köszönet azért, mert sárgabarackkal tette hozzáillővé a húsragut, Dorka epres piskótatallérja igazi tavaszi ledér darab és köszönjük Krisztinának, hogy megmutatta, hogyan varázsolhatunk igazi ínyencséget sok fantáziával, ámde sütés nélkül Katinkához.

E heti feladványunk:
Patricius Tokaji  4 puttonyos Aszú 2003
 
A szemenként szüretelt, nemesen töppedt szőlőszemek aszalt gyümölcsös és citrusos ízei mellett megjelenik a Botrytis aromája.
A szép savak egyensúlyban tartják bort, a mély,  telt aromák szerkezetet adnak neki. Ízében megjelenik: aszalt kajszibarack, kandírozott narancshéj, dió,  zöldtea. Cukortartalma  a Katinkához hasonló, ízérzetre fanyar és komplex, hosszú lecsengéssel. A bor három évig tölgyfahordóban érlelődött.
 
Jól társítható: kéksajt , libamáj, szélben szárított sonka, krémes desszertek fehérhúsú aszalt gyümölcsökkel, enyhén csípős, távolkeleti ételek
 
Fogyasztás előtt szellőztessük!

Bár sehol nem olvasom, hogy a mexikói ihletésű ételek is jól passzolnának a borhoz, azt kell hogy mondjam, mégis van létjogosultsága egy aszú mellé. Vigyázni kell, hogy ne legyen annyira csípős, hogy leégesse az összes ízlelőbimbónkat, hiszen fontos, hogy érezzük a bort is mellé. Ezért én egy “lájtos” kacsacomb tortillát készítettem, talán segítség lesz azoknak is, akiknek hirtelen nincs ötletük ehhez a borhoz.

Kacsacomb tortilla

Hozzávalók:
2 kacsacomb
1 narancs leve
4 szem szegfűszeg
1 késhegynyi őrölt koriander mag
1 késhegynyi őrölt római kömény
1 késhegynyi őrölt fahéj
1/4 lime héja
1 ek méz
só, bors
chili szósz (annyi, amennyitől enyhén csípős lesz az étel)

1 szál újhagyma
1 ek koriander zöld
2 ek tejföl
4 ek reszelt cheddar sajt
4 marék madársaláta
4 tortilla lap

A kacsacombot sózom, borsozom, majd egy akkora serpenyőben, amekkorába elfér, meglocsolom a narancs levével, megszórom a fűszerekkel, ráreszelem a lime héját, adok hozzá mézet, chiliszószt, pár szem aszalt sárgabarckot és felöntöm egy kevés vízzel lefedve kis lángon párolni kezdem. Húsz percenként fordítok rajta egyet és pótlom a vizet.
Akkor jó, ha annyira puha, hogy a hús szó szerint leesik a csontról. Ekkor leszedem a húst, visszateszem a serpenyőbe, és zsírjára sütöm.
Ezt teszem a tortillába a tejföllel, sajttal, salátával és a többi hozzávalóval. Felcsavarom, és  cm vastag darabokra vágom, majd megtűzöm.

Állandóan megy a vita a hamburger zsömléről: kenyértésztából készüljön, kalácstésztából, esetleg pita szerű legyen, vagy a klasszik puffancs?
Én imádom a klasszik puffancs változatot, édesen, hatalmasan. Főleg egy jófajta 20 dekás húspogácsa mellé, nekem jobban bejün mint a kenyértésztás. Nem is tartottam közvélemény kutatást, úgy döntöttem, ilyen készül a hamburger mellé. Arról úgy is jól elvitatkoztak a fiúk, hogy mit tegyenek a húsba. Érkezett szavazat a semmire (egyet kell értsek), végül mégis tettünk a bárány mellé kevés rozmaringot, a marha mellé pedig kevés kakukkfüvet, sőt elhangzott egy javaslat a húspogácsa mélyedésébe kerülő vajról is, ami valamilyen sajnálatos oknál fogva úgy tűnt, hogy leszavazódott, pedig milyen nagyon finom!
Most egy kis önfényezés következik, elnézést kérek érte!
Úgy tűnik, sikerült tökéletesíteni a puffancs receptet, tényleg olyan lesz külsőre mint a bolti, csak az íze sokkal finomabb. Bátran ajánlom!

Hús a grillen

Hamurger zsömle (16 darabhoz):

80 dkg simaliszt
40 dkg rétesliszt
5 dl langyos tej
5 ek. cukor
2 tkk só
1 dl étolaj
2 + 1 tojás a kenéshez
2 ek sűrű, lecsepegtetett joghurt
2 zacskó 7g-os instant élesztő
Jól megkelt a tészta

Minden hozzávalót a robotgépbe töltöttem és alaposan kidolgoztam. Letakartam, feltettük egy magas polcra, hogy melegben legyen, és elmentünk bort kóstolni. Kicsit hosszabbra sikeredett a kóstolás, mint amire számítottam, így csak két óra múlva értünk vissza a tésztához, de azt kell mondjam, hogy kellett neki ennyi idő. Nem kelt túl, de szépen kidagadt a tálból.
Lisztes deszkára borítottam, és 16 részre osztottam. Gömbölyű zsömléket formáztam belőle, amit újra hagytam 20-25 percig kelni, megkentem kétszer a felvert tojással, majd 200 fokra előmelegített sütőben kb. 20 perc alatt megsütöttem. Fontos, hogy sütés előtt a sütő aljába toltam egy tányér forró vizet, amitől jó gőzös sütőben sülhetett a puffancs.
Kétkezes hamburger

A hamburgerbe tettünk még lilahagymát, káposztasalátát (coleslaw-ot), csemegeuborkát, chiliszószt, és házi majonézt is, amit kevés fokhagymával, zöldborssal és csemegeuborkával keverünk. Az első kísérlet után rájöttünk persze, hogy a húson kívül képtelenség mást belesuvasztani a zsömlébe, így inkább mellé ettük a belevalót, de egy próbát megért.
Azt hiszem, a házi hamburger még mindig a grillpartik egyesszámú sztárja!

Szépen ettek

Kicsit off, de Józsi hentesnek üzenem, hogy jó próbálkozás volt a darált hús mellé egyben odaadni a faggyút szegény mit sem sejtő bevásárlólánynak és azt üzenni, hogy az Eszter úgy is tudja mit kell vele csinálni, mert Eszternek csak az jutott eszébe hirtelen, hogy keres pár fiút, akik éles kés híjján életlennel is hajlandóak szép apró kockákra vágni a faggyút. Jelentem, a feladatot tökéletesen teljesítette a vegyes ivararányú csapat, és hivatásos séfeket is meghazudtoló profizmussal aprították a hús mellé a faggyút.

A fotók a Barta pincében készültek.
A füst a lényeg

Nem mindenki kapott a hamburgerből

Minden nem fért bele

Egy szerényebb "diétás" változat

Ugye mindenkinek megvan az a nőknek szánt példabeszéd, miszerint minden férfiben lakik egy barlangban élő ősember, aki szeret a tűzbe bámulni csendben, miközben a gondolataiba temetkezik? És persze mellé a jótanács: ilyenkor a jó ősasszony nem nyaggatja az urát bugyuta és felesleges kérésekkel, nem ad neki se házimunkát, se kicserélni/megjavítani/megoldani valót, hanem csendben, szó nélkül hagyja a teremtés koronáját bámulni maga elé.
Ha jól viselkedik a nőstény, akkor meg is lesz a jutalom, a férfi nem lóbálja a bunkóját feleslegesen az asszony felé, csak enni kér, és vacsora után elalszik.

Különben azt azért mégiscsak meg kell kérdezni, hogy mi legyen az ebéd, legfeljebb (mindig) azt válaszolja, hogy neki mindegy...

Sikerült megfigyelnem, hogy ez a tűzbe vagy távolba meredés, már a hatéves fiúknál is megmutatkozik, de egy hét és fél éves másodikos nagyfiú már egész komolyan műveli. Persze nem olyan hosszan, mint az apja, de teljesen váratlan pillanatokban képes öt-tíz percet töprengeni az élet nagy dolgain, üveges tekintettel, se látva se hallva a körülötte létező világot.
Hú, ez gyönyörű mondat lett, bocsánat!

Szóval egyre gyakrabban van öt percünk napközben a férjemmel, amikor a gyerek éppen csendben van, és lehetnek saját gondolataink is. Mondjuk hetente kétszer öt perc. Múlt héten is volt egy ilyen rövid alkalom, gyorsan le is fotóztuk, én még hangfelvételt is szerettem volna készíteni a csendről, de a csald feje leintett, hogyha előveszem a telefonom, akkor jó eséllyel kizökkentem a gyereket a transzból, és akkor folytatódik a láthatatlan, ám annál hangosabb Star Wars lényekkel folyó harc az erdő közepén. Így csak fotó készült a meghitt pillanatról.

Ebédelni mentünk a barátainkkal a ligetbe, készen vittük magunkkal a köretnek is beillő csicseri salátát, és csak a húst sütöttük meg ott. Lassan eljött az ideje, hogy a gyerek is megtanuljon tüzet csinálni. Két hete döbbentem rá, hogy léteznek olyan férfiak, akik képtelenek tábortüzet gyújtani. Ha rájuk lenne bízva a bogrács alatti tűz, akkor az egész társaság éhen halna. Ettől kicsit megijedtem, úgyhogy nálunk elérkezett a tűzgyújtás gyakorlása. Izgalmas az is, és izgalmas a tűzoltás is. Mindkettőt tudni kell, még egy városi gyereknek is.

Korianderes csicserisaláta, grillezett sertésszűzzel

Hozzávalók a salátához:
2 doboz csicseriborsó konzerv
1 hatalmas csokor korianderzöld
8 ek extraszűz olívaolaj
4 ek méz
1 gerezd fokhagyma
1 citrom leve és reszelt héja
1 kk őrölt római kömény
1 pici chli nagyon apróra vágva
frissen őrölt bors és só

A szűzpecsenyéhez:
2 db szűzpecsenye félbevágva
só, bors

A csicserit leszűrtem. Természetesen főzhettem, volna frissen is, de váratlan döntés volt a piknik, és nem volt már időm rá. Mindig van itthon csicserikonzerv, mi nagyon szeretjük levesbe, salátába, és persze hummusznak is.
A koriandert apróra vágtam, de nem annyira mint általában a petrezselymet szokás. A fokhagymát lereszeltem a citrom héjával együtt. Végül összekevertem minden hozzávalót.
Nem szabad sokkal előbb elkészíteni, mert a csicseri beszívja a citromos-mézes levet, és akkor száraznak tűnik. Sokkal finomabb frissen összekeverve, amikor az ízek még nem érnek össze, és mindent meg lehet különböztetni magában, mégis egységes lesz az egész!
A húst csak sóztam és borsoztam, majd folyamatosan forgatva megsütöttem a parázs felett. Nagyon oda kell figyelni, mert a kiszárított szűzpecsenyénél nincsen rosszabb! Mikor jónak találtatott, akkor még öt percig pihentettem alufóliával letakarva, és csak utána szeleteltem fel.
A parazsat nagyon alaposan lelocsoltuk azonnal, sőt, köveket is tettünk rá utólag. Vigyázzunk a szabadban a tűzzel!

Felső kép innen

Két geoládának köszönhetően alighanem megtaláltuk Magyarország egyik legszebb, és egyik leglepukkantabb faluját a Zemplénben. Közös bennük, hogy gyönyörűek, vagy így, vagy úgy. Mindössze 35km távolságra vannak egymástól légvonalban, de kocsival is ötven körül maximum. Érdemes rászánni egy napot a két hely felfedezésére, megígérem, hogy hatalmas élmény lesz!
Nagyobb térképre váltás

Ha nem keresnénk geoládákat az erdők mélyén, és más különös helyeken, talán soha nem jutottunk volna el Vágáshutára, mert biztos vagyok benne, hogy Kovácsvágásnál visszafordultunk volna a főútra. De szerencsére a fiunk minden ládát meg akar találni, amit csak észrevesz a GPS kijelzőjén, így tovább autóztunk, egészen  Vágáshuta legtetejéig, ahol abban a pillanatban, amikor kimondtam, húúú, ez valami elképesztően gyönyörű, le is merült a fényképezőgépem, így egy fotó kivételével a falu honlapjáról kölcsönöztem a képeket.
A világ tetején voltunk, a Zemplén közepén, egy olyan csúcson, ahonnan olyan lélegzetelállítóan gyönyörű a kilátás nyílt, hogy tíz percig csak bámultunk csendben lefelé a napsütésben, meg se tudtunk szólalni! Mikor kicsit felocsudtam, akkor figyeltem csak fel arra, hogy körülöttünk bizony nem akármilyen nyaralók vannak, hanem precízen kiparcellázott közműves telkeken, álló komoly kis “kastélyok”, de valahogy elég távol egymástól ahhoz, hogy ne érezzem magam egy újgazdag lakópark közepén. Persze kétségeim nincsenek, a telek nem kétmillió forint a Zemplén tetején, és a ráépült házak sem szobakonyhásak, de tényleg az ízlésesség határán belül. El is határoztam -talán nekem is kialakítanak majd egy helyes kis telket-, hogy veszek egy lottót, pedig eddig én is azok közé tartoztam, akik úgy szerettek volna nyerni, hogy szelvényre nem költöttek.
Nem tudom milyen lehet a falu vezetése, vagy a kicsi közösség, aki a lenti házakban él, de határozottan jófejeknek képzelem őket, már ha csak erre a köszönős táblára gondolok akkor is!
Egyébként fent és a falu lenti részén is van kialakítva hely a turistáknak étkezésre, le is ültünk, megenni az ebédünket. Gondolom nem meglepő, hogy nehezen szálltunk vissza a kocsiba!
Vajon mi kell ahhoz, hogy egy falu ennyire kellemes maradjon, élhető, gyönyörű, barátságos, míg egy hasonló adottságokkal rendelkező 12-20km-el arrébb sokkal lerobbantabb, elhagyottabb, züllöttebb legyen? Egy jó polgármester? Egy jó, önzetlen képviselőtestület? Vagy nem is kell, hogy önzetlenek legyenek, csak normális cél kell hogy a szemük előtt lebegjen? Valami olyan, ami másokat is a tűz közelébe enged? Annyira kíváncsi lennék!
 

Vágáshutáról a Geocaching.hu -ról:

Borsod-Abaúj-Zemplén megye északkeleti részén, a történelmi Abaujvármegye egykori határán a festői szépségű Kovácsvágás-völgy végében, a Zempléni hegyek által körülövezve fekszik a vadregényes község. A települést korábbi szénégető és hamuzsír-készítő telepek helyén, a Préda-hegy aljában a XVIII. század végén Árva vármegyéből áttelepült üvegfúvó és olvasztó szlovák iparosok alapították. Első említése az oklevelekben 1794-ből származik, amikor is Gróf Károlyi uradalomból Behinya Vencel vette bérbe üveghuta működtetése céljából. Az 1844-ig Prédahegyi-hutának, később Kovácsvágás-hutának hívott település 1898-ban kapta jelenlegi nevét. A név arra utal, hogy a letelepülők az előzőleg kiírtott erdők (vágások) helyén építették fel a falut. A huta azonban csak a XIX. század elejéig működött, így az 1920-as évekre a lakosságnak alig ötöde volt szlovák nemzetiségű, és a megszűnt üveghuta helyett a mezőgazdaság biztosította a megélhetést.
Ma a község legfőbb nevezetessége a hegyvidéken egyedülálló módon kialakult, tanyabokor jellegű településszerkezete. Központi része a Völgy (Dolina), amelyet a meredek domboldalakra és a dombtetőkre épült Kispart és Nagypart övez. Utóbbi a Dolináról egy csaknem 2 km hosszú, végig erdőben vezető szerpentinúton közelíthető meg. De távolabbi lakótelepek is voltak a Konca- és Rákos-dűlőkön, valamint a magaslati fekvésű Hárs-bércen és Hármas-hegyen. A domborzatilag rendkívül tagolt terület, a házak és telepek szétszórtsága, a romantikus környezete és a csaknem mindenhonnan páratlan élményt nyújtó panoráma jelenti a település legfőbb vonzerejét, amelyet csak erősít a helybéliek hagyományos vendégszeretete.
Egyre többen fedezik fel alpesi jellegű klímáját, az erdő és a természet közelségét, amit a község csodás panorámájú "kisparti" és "nagyparti" részén folyó építkezések és takaros, új épületek is jeleznek.  A lakosság ma is szlovák nemzetiségű, őrzi hagyományait, amelynek tárgyi emlékeit (korabeli eszközöket és bútorokat) a buszforduló közelében álló tájház kis kiállításán mutatják be. Nemzetközi faszobrász alkotótelepnek is otthont ad a település, ennek eredményeképp igen eredeti, fából készült szobrok díszítik a település tereit. A községben szlovák tájház van az autóbuszforduló mellett, az üvegfúvók szobrai fölött. A XVIII. századi üveghuta-technológiát idézi meg az újonnan épített huta, amely az egykori mátraszentimrei huta mása. Egyedi tűzterében egyszerre 100 kilogramm üveget tudnak olvasztani. A hutához az autóbuszforduló előtti útbaigazító tábla mutatja az utat. Az üvegcsűr közelében, az oktatási házban található a Zempléni Huták üvegei című kiállítás, amely a vidék hagyományos termékeiből ad ízelítőt. A kiállítások és a huta a 47/370-043 és a 20/345-4923 telefonszámokon történő, előzetes bejelentkezéssel látogatható.
 

És akkor jöjjön a másik gyönyörűség, a lepukkant, omladozó csoda: Cekeháza.

Szavak nincsenek rá, hogy milyen érzés egy teljesen elhagyott réges-régi kastélyban, annak parkjában, feldúlt kriptájában, és omladozó majorsági épületeiben sétálgatni. Egyszerre nagyon jó érzés is, és szomorú is. Jó, mert talán két év múlva összedől a kastély, vagy lezárják a látogatók elől, és akkor talán az utolsók között lehettünk azok, akik még látták. És persze nagyon szomorú is, látni a pusztulást, az enyészetet, azt, hogy a kastély már annyira tönkrement, hogy szinte menthetetlen, ha csak egy igazi jóértelemben vett őrült bele nem szeret, akinek megtetszik a táj, a többszáz éves fák, aki értékelni tudja a korabeli központ falfűtést, és persze van idege megvívni a harcot a furcsa helyzettel: az épületek a cekeházi önkormányzat tulajdonában állnak, de a park több cég és magánember birtokában van. Állítólag az önkormányzat is ezért nem tud semmit kezdeni a helyzettel, de gondolom pár milliárd forint is hiányzik a kasszájukból. Így pedig szépen lassan összeomlanak az épületek, a kúpcserepeket már mind elhordták, de vittek minden ajtót, ablakot, használható gerendát, követ és bármit, ami mozdítható volt. Csak elképzelni lehet, milyen gyönyörű lehetett itt minden mondjuk száz évvel ezelőtt. Kár érte!

A kastélyról:
Eleinte a Czekék birtoka volt a terület, és bár már a XV. század első felében is oklevelek említik a családot, a birtokokról és az egykor itt álló udvarházról nem maradtak fenn oklevelek. A XVI. század végén házasság révén a Széki család birtokába került az épület, majd több öröklés után Széki Erzsébet Patay Jánossal kötött házassága révén került a XVII. század végén a Patayak birtokába, igaz, ekkoriban még jó ideig nem éltek itt. Az egyetlen hiteles adat Patay I. Sámuel 1726-os végrendelete, amelyben eleiről rámaradt örökös kastélyhelyen épült udvarházukat említi, mely a mai kastély déli, legrégebbi szárnya helyén állt. Patay III. Sámuel (1772-1819) már életvitelszerűen beköltözött Czekeházára, az ő nevéhez köthető a korábban már igen romos (az 1780-as években készült precíz katonai leírás nem is említi!) épület felújítása. 1819-ben bekövetkezett halála után, az 1820-40-es években IV. Sámuel (1799-1868) a jelenleg látható klasszicista stílusú kastély megépíttetését elkezdte, amely a Patayak családi hagyománya szerint a kertben szabadon álló egykori udvarház szimmetrikusra bővítésével (a hossztengelyre merőleges középső és északi tömbbel, illetve közöttük levő összekötő tömbökkel), mindegyiket egyforma stílusúra alkotva készült el. A helyszíni kutatások azonban ezt a verziót nem mindenben erősítik meg, valószínűleg a korábbi, rossz állapotú Czeke-udvarházat teljesen lebontották, s a helyén épült meg e kastély elődje.
Középső tömbje egyemeletes, végfalain egy-egy, díszes kőkonzolokon nyugvó, kovácsoltvas korlátú erkély ugrik ki. Az északnyugati oldalon részben már leszakadva található, míg a délkeleti homlokzaton a félköríves nyílású, nagy méretű loggiára vastag, keményfából épült, alulról vakolt csigalépcső vezet fel a földszintről, lépcsőházán magas, de keskeny ablakkal.
Az északnyugati főhomlokzat előtt a XIX. század utolsó évtizedeiben épült terasz romja található, melyre a kertből kétoldalt vitt kőlépcső - igaz, ezek közül ma már csak az északi használható romjaiban. A terasz előtetője svájci stílusú faragott és fűrészelt fagerendákból készült, oszlopai között szintén fűrészelt díszítésű mellvéd volt. Ugyanitt, a homlokzat középrizalitjának timpanonjában még ma is látható a Patay család díszes, de színezetlen teljes címerpajzsa.
A szélső tömbök és az összekötők is földszintesek, előbbiek véghomlokzatát hármas osztású ablakok törik át (fölöttük félkörös ívmező), míg az összekötők homlokzatán 4-4 darab egyenes záródású ablak, végigfutó szemöldökpárkányuk fölött tagozott keretelésű, félkörös ívmező látható (amely hasonlít az abaújszántói Ulánus-ház középrészén levőkhöz).
Az egyes épületrészeket viszonylag alacsony nyeregtetők fedik, melyeket a szélső tömbök két-két végén timpanonok zárnak le, szegmensíves nyílásokkal (bennük valószínűleg vaskeretes üvegezés volt egykor).
A falsíkokat vízszintesen erőteljes párkányok tagolják. Az összekötő tömbökben a hátsó homlokzat mögött keskeny cselédfolyosó húzódik, ahonnan a személyzet a szobákat az urak zavarása nélkül megközelíthette, itt barokk kori fűtőnyílások kőkeretei is láthatóak.
A földszinti plafonokon néhol láthatóak az egykori, XIX. században készült, klasszicizáló, későbarokk festett díszítések nyomai, illetve a külső homlokzati részeken a valamikori vakolat színezése is - utóbbi harmonizál a majorsági épületek színeivel.
A pinceszinten található helyiségek (a beszakadt födém ellenére) még jó állapotúak, az egykori kéménynyílás a padlástérben dupla nyílásúvá szélesedik. Mint megtudtuk, a kastélyban korábban (legalább részben) a ma "újrafeltalált" falfűtés működött, ennek járatai több helyen is megfigyelhetők a falakban. A fűtést a pince helyiségeiből oldották meg, onnan a meleg levegő magától szállt felfelé.
Érdekesség (és ez szintén megfigyelhető az abaújszántói Ulánus-házban), hogy a vastag falakban az (egykori) ajtókeretek mögött függőleges fülkéket alakítottak ki, ezeket az ajtókeretekben üveglappal zárták le, és bennük polcokat, kisebb díszeket helyeztek el.

Utolsó lakója VII. Sámuel (Simi, 1884-1966) volt, a II. Világháború után, az államosításkor tőle kobozták el a kastélyt, mely ezután egy ideig kollégiumként működött, később a helyi TSZ raktárai és szolgálati (pontosabban: szükség)lakása lett belőle, ám az állagmegóvással -az akkori közgondolkodásnak megfelelően- a beköltöztetettek nem törődtek. Ennek megfelelően állapota folyamatosan romlott, így 1982-83-ban teljesen új födémet és tetőzetet kellett építeni rá. Ekkor verték le a falakról a külső és belső vakolatot is, hogy a falnedvesedést valamennyire megállítsák.
A rendszerváltás után magánkézbe került, majd többszöri tulajdonosváltáson átesett kastély felújítására egyik tulaj idején sem került sor, míg végül az abaújszántói önkormányzat 2003. elején visszavásárolta az épületet akkori birtoklójától. A tervek között szerepelt tájmúzeum, konferenciaterem, szállások, étterem, illetve a majorsági épületekben turistaszálló kialakítása is. Sajnos azonban az egykori kastélypark területe továbbra is magánkézben maradt, így az önkormányzat a komplex felújítás esetleges pályázati pénzeihez sem férhet hozzá. Rendkívül elszomorító, ugyanakkor a mai magyar közállapotokat igen híven tükröző helyzet ez.

Ma már egyetlen nyílászáró sincs a kastélyon, illetve az ablak- és ajtókeretek egy része is eltűnt, de az egykor felújított tetőn sok lyuk is tátong, amelyeken keresztül a tetőzet, a födém és a falak is folyamatosan áznak, így a kastély évek óta tovább pusztul, jövője meglehetősen bizonytalan - annak ellenére, hogy műemléki védelem alatt áll...

A mesterséges domb alá épített családi kriptához hárs- és vadgesztenyefasor vezet, ám az egykor itt található koporsókat régen elvitték innen a közeli cekeházi temetőbe, s ma már ez az építmény is jórészt szétverve látható. A bejárat feletti timpanonban két kőrózsa, tetején egykor kőkereszt állt, az ajtó melletti falakon eredetileg két koszorúdísz volt látható (az egyikben "ÉPÜLT" felirat, a másikban évszám, utóbbiból azonban ma már nem sok maradt - talán 1831 vagy 1891 lehetett rajta).
A kastély körüli parkban még megtalálhatóak az egykori épített kert nyomai: a kastéllyal nagyjából egyező korú kis- és nagylevelű hársakkal és vadgesztenyékkel szegélyezett allé vezet a kriptához, de ezen kívül igen idős (és hatalmas) kocsányos tölgyek, platán, szomorú japánakácok és korai juharok is élnek itt, melyek jellemzően az akkori idők divatos fái voltak. A majorság épületeinek egy része még ma is viszonylag jó állapotban van (hiszen a TSZ-időkben is használták őket), jól felismerhető egykori funkciójuk: a nagyméretű szarvasmarha-istállók, az intézői ház, a szárító, vagy a kastély mögötti részen a kis méretű, a parádés lovak számára készült istálló, különálló állásokkal. Más épületek sajnos omladoznak, a beázó tető miatt a hatalmas gerendák is elroppantak; egy épületet pedig jól láthatóan széthordtak, csak az alapjai maradtak meg. A parádés istálló és a kastély közötti nagyobb bozótos folt alatt volt az egykori konyha, ennek már jóformán kövei sem látszanak.
 

Nagyon vártam már ezt a hetet, végre megérkeztek az édes borok. Bevallom, négy éve kedveltem csak meg igazán a tokaji édes borokat, pedig sokaknak egyszerűen Tokaj egyet jelent az aszúval, pedig sokkal többről van itt szó, mint “egyszerű” aszúkról. Ezen a héten pl. egy késői szüretelésű furmintról, a Katinkáról, ami olyan édes, mint egy négyputtonyos aszú.

De mielőtt belemennénk az eheti feladatba, jöjjön a múltheti receptek értékelése Séf Gábortól a Sárga Borház séfjétől:

"A végső versenybe az Íze végett blog szerzőjének spárgás polen(cot)ta receptje, a Mandulasarok céklachips-es céklazselés pisztrángtatárja és a Levendula & Csokoládé blog epres-ibolyás bonbonja jutott. Mindhárom recept elkészítéséhez szezonális összetevőket használtak a versenyzők, az íztársítások hibátlanok és rendkívül tetszetősre sikeredtek.
 
A spárgás polenta egyetlen plusz ponttal nyert.
 
Ugyanis a kukoricadara a Zemplén hagyományos népi étele, amelyet Orsi az aromás szegfűgombával és a szezonális spárgával ezúttal izgalmas modern fogássá avanzsált, vagyis kiválóan ötvözte a hagyományt és a modernitást  szezonális és helyi (plusz pont) alapanyagokból.
 
Erős verseny alakult jobbnál-jobb receptekkel, a Borház ezúton is mégegyszer köszöni a bloggerek lelkes és lelkesítő részvételét! A Levendula & Csokoládé blog szerzője által készített bonbonok egészen különlegesek és művésziek, étvágygerjesztő volt a Szilvásgombóc blog szerzőjének hamburgere, rendkívül ötletes Gabojsza  spárgás cappuccino-ja, roppant izgalmas a Krisztina által kreált árvácskás csirkefalat, vagány íztársítás a Praktikák sok Gyerekkel szerzője készítette körtés csirkemájhab és igazán merész Dorka garnélás-aszalt áfonyás kosárkája!"

Ezen a héten a következő remek ételek készültek:

• Krisztina konyhája: csirkefalat árvácskás mozarellával
• Szilvás gombóc: Mini hamburgerek csirkével, tejszínes-gombás mártással
• Dorka konyha: Szárított sonkás bébispenótos háromszögek
  
• és garnélás, aszalt áfonyás kosárkák
• Íze végett: spárgás polen(cot)ta
• Praktikák Móni: Barackpálinkás csirkemájhab karamellizált körtével, mogyorós-hagymás keksz alapon
• Mandula sarok: Füstölt pisztráng tatár
• Gabojsza konyhája: korianderes zöldspárga cappuccino
• Levendula és csokoládé: ibolya, eper bonbon

GRATULÁLUNK!

És akkor következzen ennek a hétnek a bora, remélem már mindenki megkóstolta!

Patricius Késői Szüretelésű „Katinka” 2008
 
Kizárólag Furmintból készítettük ezt a friss,lendületes, gyümölcsös ízvilágú édes bort. A késő ősszel zajló szüreten részben túlérett, részben töppedt, aszúsodott szemeket tartalmazó fürtöket szedtünk, melyet húsz hónap tölgyfahordós érlelés követett. A bor cukortartalma egy négyputtonyos aszúénak felel meg, de a magasabb savtartalom és az alkohol szépen kiegyensúlyozza ezt az édességet.
 
Ízében a következő jegyek dominálnak: grapefruit, aszalt sárgabarack, papaya, kandírozott narancshéj. Elegáns ízvilág, selymes ásványosság jellemzi.
 
Jól társítható hozzá:
kéksajt, gorgonzola, rouge-zsal érő sajtok,  aszalt sárgabarackkal, citrusokkal, mandulával készült sütemények,túrós sütemények, libamáj,szélben szárított sonka, fűszeres fehérhúsú gyümölcsök
 
Desszertek készítésénél érdemes figyelembe venni a főszabályt, miszerint a desszert ne legyen édesebb, mint a bor.
 

És akkor egy kis személyes:

Nagyapámnak Erdőbényén mindig volt több hordó bora. Volt édes és száraz. Volt olyan év, hogy csak száraz, de leginkább félszáraz és édes borok voltak ezek. Az öreg természetesen nem volt borász, a területe se volt éppen a falu legjobbja a Görbében, de tisztességesen bánt a szőlővel, és halála után nagyanyám is szorgalmasan kiment hetente többször is kapálni, kötözni, metszeni. Szerettem azoknak a boroknak az illatát, mindig állt egy butellával a kisasztalon, ha elfogyott, mama lement a pincébe, és újratöltötte a butellát.
Aztán felnőtt fejjel egyszercsak azt vettem észre, hogy már megint Hegyalján vagyok, és kóstolok. A nászutunk egyik hete is így telet, kóstoltuk az akkor már létező új, nagy és komoly borászatok édes borait (is), és nagyon tetszettek. Szó szerint el voltam ájulva! Ilyet is lehet? Úristen! Az illat visszarepített húsz évet, de tudtam, hogy ez valami sokkal komolyabb, mint nagyanyám bora. Vettünk is pár palackkal édeset is, aztán Budapesten amikor úgy találtuk, hogy itt az alkalom, kibontottuk, és vártuk a csodát. És a csoda elmaradt, pedig a bor ugyanaz volt. Nem volt ott a pince, nem volt ott a szőlő, nem voltak ott a kövek, a nemespenész a falon, kint a Bodrog illata, a táj... Minden hiányzott, és a bor kevés lett a poharamban. Évekig próbálkoztam, de nem találtam itthon az “édesek” helyét.
El is döntöttük, hogy mi bizony száraz borivók vagyunk, nem erőltetjük tovább ezt az édes vonalat.
Aztán pár éve rájöttem, hogy mi a baj. Soha nem ételhez kortyoltuk az édeseket, vagy legalábbis nem a megfelelő ételekhez.
Biztosan igaza van a hozzáértőknek amikor desszertborként hivatkoznak pl. az aszúkra, de én el szeretném felejteni ezt a kifejezést. Desszertet és bort csak egy nagyon komoly vacsora végén fogyasztok együtt, és ilyen komoly, mondjuk négy fogásos-négy boros vacsorát ötször háromszor készítek. Akkor, amikor legalább tíz vendégem van, barátok és rokonok közösen, amikor igaz ünnep a terített asztal. És ilyenkor a desszert mellé már nem kívánom a bort.
Vagy csak egy korty bort magában, vagy egy egészen pici desszertet, de a kettő már sok. Persze egy éttermi borvacsora az más, akkor aztán jöhet a 7-8 féle bor, akár két édes falattal is, de lássuk be, otthon ilyet ritkán rittyent az ember lánya.
De amikor kiderült számomra, hogy az édes bor, bizony tökéletes a csípős kínai, indiai, thai ételek mellé is, sőt a libamáj és a kéksajt nem csak ósdi párosítás, hanem valóban tökéletes, azóta akár hétköznap is kibontunk egy-egy palack édeset. Persze nem egy hatputtonyos aszút, de egy késői szüretet, vagy egy mostanában mellőzött, de általam igencsak szeretett késői szüretet szamorodnit igen. Tehát az tokaji édes bor tényleg csodálatos, nem csak kétszáz éve volt jogosultsága, amikor a cukor ritka kincs volt, hanem igenis ott a helye a poharunkban, csak merjünk főzni mellé!

A receptem pedig egy igazi klasszikus, a libamáj. Ennek is oka van. Sokan mondják, hogy nem esznek libamájat, mert nagyon drága. Igazuk van, a libamáj kilója annyi, mint mondjuk a másik nagy édesbor barátnak a roquefortnak. Vagyis 6-10.000 forint. Csakhogy, egy kisebb darab libamáj, mondjuk 40 dkg, tehát átlagosan 3500 forint. Ez, előételként, vagy “desszertként” tíz adag minimum. Megérdemelnek ennyit néha a barátaim, és én is :-)

Libamáj hab

40 dkg hízott libamáj
2 evőkanál jéghideg víz
2 jégkocka turmixban összezúzva
1dl jéghideg Katinka
frissen őrölt bors és só
1 késhegynyi kínai ötfűszer keverék

A májat hideg kézzel, a kés hegyének a segítségével megtisztítjuk az erektől, hártyáktól, majd felkockázzuk. Fontos, hogy ne olvadjon meg a kezünk melegétől. Ha úgy gondoljuk, nyugodtan visszatehetjük pár órára a hűtőbe!
Innentől kezdve robotgép habverőjével dolgozunk. A májat egy mély tálban kezdjük pépesíteni, majd amikor már kezd habosodni, hozzáadjuk a vizet, a jeget és a bort. A fűszereket csak további 10-15 perc után keverjük bele. Azonnal tálaljuk! Legfinomabb pirított kalácsszeletekkel.
 

Remélem találkozunk a Fagyosszentek engesztelésén május 12-én! Ingyenes borkóstolás, és szuper programok! Regisztrálni érdemes! :-)

Vége az első hétnek a Patricius borokhoz társítható ételekkel, a séf ki is választotta a neki a legjobban tetszőt. Én pedig komolyan el vagyok ájulva, hogy micsoda profi pályaművek születtek! Nem arról van szó, hogy azt hittem, hogy gyengék lesznek, de be kell látni, ez egy nagyon kötött, nehéz feladat volt, ahol nem csak a finger food műfajának kellett megfelelni, de az ételnek illenie kellett a furminthoz is. Ennek ellenére az összes fogás tökéletes lett, teljesen egyedi, ötletes, és nem utolsó sorban rendkívül mutatós.
Kíváncsi leszek erre a fordulóra, mert szerintem a muskotály kicsit nehezebb pálya, de lehet, hogy csak én választom kevesebbet, pedig mióta divatosak lettek ezek a teljesen reduktív, száraz muskotályok, egyre jobba vagyunk a bor és én. Na, nem fokozom tovább az izgalmakat, íme az eredmény:

A múlt heti receptek közül a győztes Strawberry blog szerzőjének lazacos-medvehagymás krémmel töltött képviselőfánkja lett, ezt választotta séf Gábor .
 
Indoklás: a képviselőfánk a polgári magyar konyhában is megtalálható étel, ebben a sós formában azért lett a legkiválóbb borfalat, mert a krémsajtos töltelék és a tészta kiválóan felveszi a furmint savtartalmát, a sós krémbe került füstöletlen lazac és a kapribogyó pedig jó társa a friss savakkal bíró bornak, a medvehagyma teljesítette a szezonalitás kritériumot –az ízek összhatása nagyon izgalmas.
 
Ő már tutira ott lesz a Fagyosszentek engesztelésén és mint győztes, kap egy karton Furmint-ot is.
 
A séfnek nagyon tetszett a többi recept is, melyek közül még az édes tárkonyos, matcha-teás bonbont emelte ki, mint édes és száraz bor nem szokványos társítását.
 
A Facebook-on még csütörtökig lehet szavazni az első versenyhét receptjeire bornyereményekért.
 
Összesen 9 recept készült (vagyis Strawberry 2-t készített, szóval összesen 10), nézzétek meg mindegyiket, sőt vegyetek egy palack furmintot, és készítsétek el mellé a recepteket, tényleg érdemes!

Strawberry:  Lazackrémmel töltött medvehagymás képviselőfánkok és Mini galette citromos nyúlhússal, zöldalmával és spárgával töltve

Chili és csoki: Borjúhúsos minipite

Gabojsza: Báránysajt falatkák, turbolyás majonézzel

Ági főz: Ráktekercs szezámmaggal

Mandula sarok: Ötfűszeres kacsamell mousse - mangózselé kosárkák

Levendula és csokoládé: Citrom-tárkony bonbon

Íze végett: Harcsapaprikás rétes

Praktikák sok gyerekhez: Fűszeres, zöldséges, húsos táskák

Boldog kukta: Pikáns fácánhúsos krémmel töltött "kacsok"

GRATULÁLUNK! És akkor nem maradt más hátra, mint az eheti bor jellemzése és egy kis gondolatébresztő azoknak, akik még nem tudnák hol induljanak el, de az eheti termést nézve erre szerintem nincs is szükség!

2009-es Patricius Sárga Muskotály:
 
Teljesen reduktív, azaz tartályban erjedt és érlelt bor, melynek illatában a szőlőfajta könnyed, egyedi gyümölcsössége jelenik meg.
A szép, ígéretes illatvilág után ízében is sokat ad: ásványosság, szép testesség, elegáns savak, harmonikus egyensúly és hosszú utóíz jellemzi.
 
Jól társíthatók:
halak, szárnyas gyümölcskörettel, rukola pármai sonkával és sárgadinnyével és kecskesajttal, zöldspárga, és jók lehetnek hozzá a nem túlságosan édes gyümölcsös túrós desszertek.
Fűszerként izgalmas lehet a koriandermag használata, és a bodza, csak arra még pár hetet várni kell...de ha esetleg maradt a tavalyi bodzaszörpből, azzal is lehet kísérletezni.

Korianderes csirke krémsajtban

Nekem különvéleményem van erről a borról, szerintem a korianderzöld is nagyon illik hozzá. Annyira, hogy kétféle ételt is kipróbáltam mellé, és mindkettőben domináns volt a koriander (Lehet egyáltalán olyan ételt készíteni korianderrel, ahol az nem domináns?) és nagyon működött, szerettük mindnyájan. Most csak az egyiket osztom meg, de majd később, ha vége ennek a hétnek, megírom a másikat is, addig nem lopom el az alapanyagot a többiektől.
Eredetileg nem vajas keksszel készült az étel, hanem sütöttem mellé egy kosárkát, de rájöttem, hogy 1) lehet kapni jó ízű és minőségű vajas kekszet, 2) harmadára csökkenti az elkészítési időt ha picit csalunk. Persze, ha nem váratlan vendégeknek dobjuk össze ezt az ételt, akkor hajrá keksz sütés!

Hozzávalók:
3 csirkemell filé
3 ek vaj
3 doboz Pahiladelphia krémsajt
1 nagy csomó koriander zöld (tényleg sok)
fele annyi snidling
2 kk koriander mag
só, bors
egészen kevés reszelt citromhéj

vajas keksz az alaphoz

A csirkemellet hosszában félbevágom, sózom, borsozom, és serpenyőben kevés vajon megsütöm. Hagyom teljesen kihűlni, és apró darabokra vágom. A krémsajtot elkeverem az összevágott korianderrel és snidlinggel, majd az előzőleg megpirított és mozsárban megtört koriander maggal is. Picit borsozom, és reszelek bele egy csipetnyi citromhéjat. Összekeverem, hagyom fél órát érni az ízeket a hűtőben, majd a kekszre halmozom.

Nem egyszerű összehozni az ünnepeket annak, aki pészahot tartana, de a barátai követelik a sonkát. Vagy ha nem is sonkát (Legalább egy kis füstölt marhaszegy lesz?), akkor legalább kolbászt, tojást, újhagymát, tormát, és mustárt.

Csinálj házi tormát légyszíves, azt össze sem lehet hasonlítani a boltival! De macesz is legyen, mert a nagyi megöl, ha nem eszek ilyenkor. Érted? Köszi!

Úgy döntöttem, hogy báránykolbász lesz. Aztán mindenki azt eszik mellé, amit akar. Ha gondolják, én főzök tojást is, de nem sok értelmét látom, viszont a húsvéti pálinkavonalat erősen támogatom, főleg hat fokban, még akkor is, ha ragyogóan süt a nap. Barackot hozzatok, vagy szőlőt, mert én meg azt szeretem.

Ez a kolbász bárányból a legfinomabb, de tulajdonképpen bármilyen kölyökállatból elkészíthető, arra kell csak odafigyelni, hogy a hús és a zsír aránya 60%-40% legyen, esetleg fele-fele, de semmiképp nem fitnesszkolbász arány, mert azt nem lehet megenni, olyan, mint a fűrészpor. Ilyenkor érdemes kihasználni, hogy tényleg kapható friss bárány, aztán úgy is elmúlik a tavasz, már csak birka lesz a hentesnél.

Szerintem a tejes báránynak annyira finom az íze, hogy tilos túlfűszerezni. Nem teszek bele fokhagymát egyáltalán, csak egy pici előre megdinsztelt hagymát, némi rozmaringot, egy kevés sült paprikát a füstös íze miatt, sót, borsot, és kész.

Nem kell megijedni, meglepően olcsó lesz a végeredmény ahhoz képest, hogy a bárány mennyire drága. A zsír szerencsére még megfizethető. Ha nincs bárányos hentesünk, akkor járhatunk úgy, hogy vagy nem elég zsíros a hús, vagy nem tud olyan bárányzsírt adni ami nem faggyú, hanem finom puha zsír, nos akkor kénytelenek vagyunk valami másik állat szalonnáját használni...

Hozzávalók:

1,5 kg bárányszegy

0,5 kg bárány"szalonna" (jó kövér volt a szegy)

1 fej hagyma

1 ek kacsazsír

1 nagy kaliforniai paprika grillen megsütve, lehéjazva

1 ek nagyon apróra vágott rozmaring levélke

só, és frissen őrölt bors ízlés szerint

2 ek szőlőpálinka

juhbél

A szegyet lehártyáztam, kifiléztem, a tisztított húsnak kell másfél kilónak lennie. Apró kockákra vágtam, olyan 3x3 mm nagyságúra maximum. Nyugodtan fogjuk be a vendégeket ebbe a munkába, közben lehet őket itatni, hogy jobban teljen az idő. A szalonnát is apróra vágtam. A hagymát megdinszteltem a zsíron, é teljesen lehűtöttem, a szintén apróra vágott paprikával együtt. Fontos, hogy minden a lehető leghidegebb maradjon miközben a kolbászt készítjük. Sokan még a kolbásztöltőt is behűtik, én azt nem szoktam bevallom.

A végén összedolgoztam minden hozzávalót a fűszerekkel és a pálinkával együtt, majd a bélbe töltöttük. Két órára felakasztottuk szikkadni a hidegbe, mielőtt serpenyőben megsütöttük volna.

Talán jobb lett volna grillen sütni fasznén felett (egészen biztosan jobb lett volna), de nem mertem bevállalni, életem, hogy ráragad a rácsra vékony bél, és kiszakad a kolbász. Legközelebb bátrabb leszek, és jól lezsírozom a rácsot.

Persze se torma, se mustár nem kellett hozzá senkinek. Almát sütöttünk mellé, és egy kis chiliszósszal ettük.

Két éve besokalltam a medvehagymától. Azóta csak egy szezonális, fokhagyma ízű és illatú tavaszi zöldféle, aminek természetesen nagyon megörülök ilyenkor, de már nem eszem minden nap, nem teszem mindenbe, és pestot se főzök belőle. Meghagyom annak, ami. Tavaly azért nagyon bejött ez a sajtos medvehagyma-gombóc, többször is visszatapsoltuk, idén pedig ez a tészta a kedvenc, de hagyom majd elmúlni a szezont, nem fogok nyáron a medvehagyma után sírni - inkább azon kesergek majd, hogy nem esik az eső, és nincs gomba az erdőben. Előre szóltam!

Jól látjátok, ez a recept tulajdonképpen egy mac and cheese, a nagy amerikai kedvenc, sok szénhidrát és sok zsír :-) A mac a makaróni, a többit nem magyarázom. Onnan jutott eszembe, hogy valamelyik nap olvastam egy elég gyenge receptet, és rájöttem, hogy ezt az általam úgy szeretett ételt azzal rontják el sokan, hogy kevés sajtot tesznek bele. Pedig a sok sajt a lényege, és minél a jobb sajt, annál finomabb a végeredmény. A medvehagyma pedig úgy tűnik barátja ennek az ételnek, csak az amerikaiak még nem szereztek róla tudomást.

Ma a Kapanyél blogon is medvehagymáznak, ők értenek a növényhez is, érdemes átkattintani főzés előtt!

Hozzávalók:

50 dkg macaroni (Tényleg érdemes macaronit használni, nekem sajnos csak penném volt itthon. A macaroni nem egyenlő a makarónival, hanem egy rövid haljlított csőtészta)

2 dl tejszín

6 dl tej

1 babérlevél

1 fej hagyma

2 csomó medvehagyma

30 dkg cheddar sajt

15 dkg parmezán

1 ek dijoni mustár

1 chipotle paprika (imádom benne a füstös, csípős ízt, de természetesen el is maradhat)

3 ek zsemlemorzsa

1 ek vaj

A tésztát szigorúan félig főzzük csak meg, ez ennél a pennénél maximum öt percet jelentett. Közben felforraljuk a tejet a tejszínnel, a babérlevéllel és a félbevágott hagymával. Miután felforrt, hagyjuk öt percet állni, és kihalásszuk belőle a hagymát és a babérlevelet. Beleszórjuk a az összevágott medvehagyma felét, és botmixerrel pépesítjük, majd jöhet a másik fele, de ez már egyben marad, a sajtok lereszelve, a mustár, az apróra vágott chipotle.

Végül a tésztát is beleborítjuk.

Az egészet kivajazott formába simítjuk, megszórjuk még sajttal és zsemlemorzsával a tetejét és mehet az előmelegített sötütőbe húsz percre.

Nincs lelkiismeret furdalásunk, miközben esszük, boldogan szuszogunk a sok szénhidráttól és zsírtól jóllakottan!

Ez nagyon fontos!

Kikeltek a paradicsom magjaim, egész helyes kis palánták már, és elültettem pár új szerzeményt is. Persze idén is nagyon lelkes vagyok, remélem nem sikerül teljesen melléfognom a magokkal. Be kellett lássam az évek során, hogy ez a konyhakert dolog mégsem annyira egyszerű, mint ahogy én azt a budapesti lakásomból elképzeltem, de már legalább tudom, hogy mit akarok, és azt is, hogy annak van-e esélye.

 Pl: Bab-ami-nem-borsó! Megérkezett hozzánk és rendelhető a különösen ellenálló, gondozásra egyáltalán nem kényes Keleti-rizspaszuly, amely - alakja ellenére, a hagyományosan ismert bab-féléinkkel szemben - nem amerikai, hanem afrikai, ázsia eredetű ősi hüvelyes féleség. A növény az emberiség egyik legelső termesztett tömegzöldsége volt, elterjedésére jellemző, hogy olasz, német "nagyi-kertjeiben" máig megtalálható! A legmagasabb arányban tartalmaz protein alapú kalóriákat, az összes zöldségféle közül.* Az afrikai, közel-keleti, ázsiai főzelékek, kásák, egytálételek, vagy pl.valószínűleg a sólet őse is ezt a zöldséget tartalmazta! A növény termésének kinézete miatti angol elnevezés ismerős lehet, erről is megemlékezünk egy dallal!

 

Ésmég: Rövidesen vetni kell mindent, ami kicsit is sárgadinnye! Cukkinik, sütőtökök, 50 nap alatt termést hozó balkon-patissonok, félédes indiai bokor-uborkák, és citrom színű és alakú salátadinnyék!

 

A rendkívül esős évjárat miatt a borban magasabb savak alakultak, emiatt a gyümölcsösség ízérzete magasabb, mint a korábbi évjáratoknál, ezzel együtt a bornak szép egyensúlya van. Ízében körte, zöld alma, citrusok. A teljes bormennyiség 20%-a tölgyfahordóban fermentálódott és érlelődött, 80%-a acéltartályban. A hordó aromája a magasabb savak miatt kevésbé érezhető, mint a korábbi évjáratoknál, ezért a hasonló toast ízek elérését az ételnél ezúttal mellőzhetjük. A magasabb savak miatt viszont jól társíthatók fajsúlyos húsételek - ezek felveszik az erősebb savakat -, a fűszerezés is lehet bátrabb. Pirospaprikás és paradicsomos húsételekkel ez a Furmint jól harmonizál pl. enyhén csípős, joghurtos-paradicsomos indiai fűszeres csirkével (butter chicken), jól társítható töltöttkáposztához is és szintén a magasabb savak miatt jó lehet nyershalból készült ételekhez pl. sushihoz.

Idén először meglepetésként egy igazi sztárvendég is résztvesz a licitben, méghozzá a tavaly csodálatos szakácskönyvvel jelentkező Hegyi Barbara!

Március, március, március, indul az új Segítsüti akció, immár a hatodik! A szokásos nyitóposzt összefoglalja a legfontosabb tudnivalókat hozzá, az információk nagyrésze változatlan. 

1) Kik?

27 gasztroblogger készül 27 remek süteménnyel, tortával, édességgel, továbbra is anyukákból/apukákból áll a csapat, és most is lesz köztük egy vendégblogger (reméljük, nem hiúsul meg az utolsó pillanatban, mint ősszel). A kilétükre szokás szerint majd csak a licit kezdetén derül fény, de nyilván nem mondunk újat, hogy alapvetően a megszokott tavaszi csapatot lehet várni, a szokásos néhány változással. Az akció adminisztrációját - beszerzések, pénzügyi elszámolás - továbbra is a Sose Közhasznú Alapítvány intézi.

 

2) Mikor?

Az időpont az évek óta szokásos: 2012. március 30-án, pénteken fognak megjelenni a sütis bejegyzések a Segítsüti logójával kísérve az egyes blogokban, és kerülnek fel ide, majd egyidejűleg ide a licitálós menü alá, és kezdődhet rájuk rögtön a licit. Ezután három napon át zajlik az árverés, amely 2012. április 2-án hétfőn 16:00-kor zárul. Az egyeztetéseket követően majd minden egyes nyertesnek vele egyeztetve értelemszerűen frissen újrasütik a nyereményét, és eljuttatják neki.

 

3) Kit támogatunk?

Támogatottunk a születési sérült gyerekek rehabilitációját-gyógyítását támogató Gézengúz Alapítvány lesz, akik az ország négy városában végzik tevékenységüket. A Segítsüti tavaszi akciója keretében befolyó összegből a gyermekekkel folytatott terápiák elősegítéséhez vásárolunk majd diagnosztikai eszközöket, könyveket, teszteket, gyógyászati segédeszközöket és készségfejlesztő játékokat.

 

4) Hogyan?

a) Magánszemélyeknek

Minden tepsi sütemény kikiáltási ára továbbra is 1.000 forint lesz. A liciteket a Sütiárverés menüpont alatt lehet majd megtenni, ehhez pedig egy egyszerű regisztráció (név, e-mail cím) szükséges. Aki már korábban regisztrált az oldalra, ezt már nem kell ismét megtennie, ha netán a jelszavát elfelejtette, ez orvosolható a belépési oldalon. A nyertes az lesz, aki a legmagasabb összeget ajánlja adott süteményért április 2-án 16:00-ig. Most is megtartjuk a "vigaszág" lehetőségét, ha van olyan gasztroblogger, aki a második (vagy többedik) helyezettnek is vállalja a sütemény ismételt megsütését, és a második (többedik) helyezett is vállalja az általa felajánlott licitösszeg kifizetését, a sütemény nyertesének hozzájárulásával. Most is az egyes felajánlókra és a bloggerekre lesz bízva, hogy létrejönnek-e ilyen vigaszágas egyezségek. Ezután a nyertes/vigaszágas átutalja a vállalt összeget, a bloggerrel egyeztet az átadás-átvételről.

 

b) Cégeknek

Céges támogatóink számára külön licitálási lehetőséget biztosítunk a Céges licit menüpont alatt, az árverésben való részvételhez szintén regisztráció (név, e-mail cím) szükséges. Még mindig kísérletezünk, hogy milyen kombinációjú céges csomagok lennének a legmegfelelőbbek; a tavaszi akcióban két céges csomagot állítunk össze a 27 licitre bocsátott süteményből: az egyik egy 3 db-os süticsomag lesz, 75.000 Ft-os kikiáltási árral, a másik pedig - az erre irányuló igényeket meghallgatva kisebb cégektől - egy 1 db-os süticsomag, 25.000 Ft-os kikiáltási árral. A nyertesek azok lesz, akik a legmagasabb összeget ajánlják értük április 2-án 16:00-ig. A céges liciteknél vigaszág nincs.

 

5) Licit utáni támogatási lehetőségek

A licit utáni korlátozott számú ajándéktárgy-vásárlási lehetőség most is meglesz, április 3-ától a Megrendelés menüpont alatt nyílik ez. Az ajándéktárgyak vételára (a beszerzési költség feletti résszel) szintén a támogatási összeget növeli, ezt mindegyiknél feltüntetjük.

 

6) Segítfüzet

A receptek füzetbe rendezett gyűjteményével kapcsolatosan idén változás van: az alacsony darabszám miatt a nyomdaköltség arányaiban olyan magassá vált, hogy úgy döntöttünk, idén csak elektronikus formátumban (.pdf) lesz ez a támogatási lehetőség elérhető. Mivel e-mailben küldjük majd, ezért értelemszerűen postaköltség nem terheli, az 500 Ft-os vételár pedig beszerzési költség nélkül teljes egészében a jótékonysági célt támogatja majd. A licitek nyertesei és vigaszágasai természetesen megkapják.

 

Várunk minden segítő szándékú embert a Segítsüti akció licitjeire és utána ajándéktárgyaira, hogy a süti most is sokat segíthessen!

 Nagyon szépen köszönjük!

Vasárnapra borús eget és mindössze 11 fokot mondanak, ami a villámgyorsan 20 fokhoz szokott énemnek nagyon rossz hír, még akkor is, ha tisztában vagyok vele, hogy inkább a 11, mint a 20 a normális ilyenkor. Sajnos a borús ég nem segít a hatalmas szárazságon, de remélem pár nap, és nagy-nagy esőzések kezdődnek, mert elképesztő az az aszály, ami van. Tavaly ősz óta szinte nem is esett, az a pár centi hó szinte semmi volt, főleg, hogy a szél felszárította, így nem is volt igazi olvadás. Ritkán érzem úgy, hogy a városban is elkéne az eső, de hatalmas mocsok, ami az utcákat borítja a bizonyíték rá, hogy ha már a közterület fenntartók, vagy a háztulajdonosok nem mossák a járdákat, akkor a természetnek kéne megtenni, különben pár hét múlva megfulladunk a bűztől.

Na, ebből hogy lesz gasztronómia, fogalmam sincs...
Felejtsétek el az utolsó pár sort!

Írok valami hasznosat is :-) Múlt hét szombaton elmentünk a Vincére, ahol este nyolc körül olyan érzésem volt, hogy rajtunk kívül mindenki tök részeg, de aranyos. Éppen egy jó kis hat puttonyos tokaji aszút kóstoltunk, amikor mellénk ért egy igencsak kapatos srác. A férjem észlelte a várható katasztrófát, ezért a magasba emelte a poharát, amikor is a srác elkezdett a kezével hadonászni a magasban, és az összes aszút Gábor fejére borította.
Akik nem ismernék a férjemet, azoknak írom, hogy Gáborom kopasz. A tesztoszteron megtette a hatását, 38 éves korára haj már szinte egyáltalán nincs a fején, így újabban borostában utazik, mert a mellkasát mégsem mutogathatja mindenhol.
A kopasz fejen nagyon szépen tud lefolyni az olajos, aranysárga nedű.
Gondoltam, most legalább megtudjuk, jó-e a hajproblémákra. Hát, jelentem nem jó, maradunk inkább az ortodox felhasználási módjánál továbbra is: megisszuk, ha tehetjük.
A sráccal a gyors ismerkedés igencsak jól sikerült, kb. ezerszer hangzott el a - ne haragudj kedves barátom, majd a - nem haragszom, tényleg semmi baj, előfordul az ilyesmi.
A dolog kezdett nagyon komikus lenni, mikor is a srác megkérdezte az uramat:
-Te miért vagy ilyen kedves? Nem vagy te egy kicsit langyi?
Na, itt mondtuk neki, hogy szerintünk jobb lenne akkor itt befejezni a barátkozást, de csak nem akart odébb állni. Szerencsére záróra volt, mindenkit kitessékeltek az utcára, mehettünk amerre láttunk.

Na, mostmár jöhet a a recept, és ne feledjétek, a tokaji aszú nem jó a kopaszságra!

Két hete készítettük Mádon a Barta pincében, tulajdonképpen egy palócleves, amit kicsit máshogy tálaltunk. Pont jó lesz vasárnapra!
Legközelebb egyébként április 21-én főzünk, jobban mondva grillezünk, akkor  nyitjuk ugyanis a grillszezont. A program hasonló lesz mint szokott, reggel 10-kor kezdünk egy kis pezsgővel és pálinkával egybekötött reggelivel, majd elkészítjük közösen az ebédnek valót, közben érkezik egy meglepetés vendégborász is, aki tart egy kis kóstolót a saját boraiból, majd megesszük amit főztünk, és természetesen mellé is borozunk. A program este nyolc körül szokott véget érni. Részletek: https://www.facebook.com/bartapince

Hozzávalók:
50 dkg marhalábszár felkockázva
15 dkg füstölt szalonna
2 fej hagyma
édes nemes paprika
őrölt kömény
só, bors
babérlevél
1 paradicsom
1 paprika

50 dkg zöldbab

1 szál füstölt parasztkolbász
2 dl tejföl

50 dkg burgonya


A szalonnát kiolvasztom, és rádobom a kockákra vágott hagymát. Üvegesre dinsztelem. A felét félrerakom, ezt majd a krumplihoz keverem később. Innen kezdve egy hagyományos marhapörköltet készítek úgy, hogy többször zsírjára sütöm a húst, majd egy kis folyadékkal pótolom ami elpárolgott.

Miközben a marha fő, felkockázom, és megfőzöm a krumplit.

Az elkészült marhapörköltet kicsit hosszabb lére hagyom, mint hagyományosan, majd egy szűrőbe borítom, és hagyom a szaftját lecsepegni.
A felfogott szaftot elkeverem a tejföllel, beledobom a kolbászt, majd összeforralom, végül a kolbászokat kihalászva és botmixerrel pépesítem. Után a kolbászok mehetnek vissza. Ez lesz a leves leve. Ha szükséges, kevés folyadékkal hígítom.

A zöldbabot blansírozom, de aki úgy szereti jobban, nyugodtan meg is főzheti.
A krumplit elkeverem a hagymával és tálalok:

Egy formázó gyűrű aljába krumplit teszek, amit kanálla kicsit lelapítok. Erre jön a hús, majd a zöldbab. A végén az egészet kicsit megnyomom, hogy miután leemeltem a gyűrűt, egyben maradjon. Köre öntöm a forró levet.

Szombat este többek között megkóstoltuk az új Zwack Unicumot, az aszalt szilvásat.
Tetszik. Nekem olyan “békebeli” hangulata van, olyasmi, amit néha előveszel a szekrényből, külön kis likőrös pohárba töltöd, és szép lassan elszürcsölgeted.
Az aszalt szilva- Unikum párosítás annyira adja magát, hogy nem is értem, miért csak most jött ki, de komolyan olyan, mintha mindig is lett volna. Sokkal lágyabb, mint az eredeti, de egyáltalán nem hasonlít a Nextre, ez megmaradt Unicumnak, aminek határozottan aszalt szilva illata és íze van.
A bemutató elején megnéztünk egy filmet a családról, amit régen már láttam, de mostanra teljesen elfelejtettem. Van egy részlete, ami nagyon vicces:
egy ideig ketten vezették a Zwack céget, Zwack János és Béla, akik testvérek voltak, de teljesen különböztek egymástól. Egyikük MTK, másikuk Fradi drukker volt, de ez csak a legkisebb ellentét volt kettejük között. A különbségek annyira elmérgesítették a helyzetet, hogy a két testvér úgy vezette a céget, hogy egyáltalán nem beszéltek egymással. Kettejük irodája között egy ügyvéd ült, aki vitte az üzeneteket a tulajdonosok között: János azt üzeni, hogy jó reggelt! Béla azt üzeni, hogy megrendelte a gyógynövényeket.
A gyár államosítása után János külföldre küldte fiát Pétert, és ő is hamarosan Amerikába menekült. Béla egy ideig még itthon maradt, átadott egy hamis Unicum receptet az eredeti helyett, majd ők is Amerikába mentek, ahol egy teljesen véletlen egybeesésnek köszönhetően János is, Béla is, és a közöttük kapcsolatot tartó ügyvéd is két hét leforgása alatt meghaltak. A Zwack Unicumot innen már Péter vitte tovább, de gondolom ezt a történetet már sokan ismerik.

Most megkímélem az olvasókat a Zwack Sándor iránti női rajongótábor reklámozásától, akit mégis érdekel, azok itt olvashatnak róla, illetve itt is.

A férjem egy hős

A bemutatón kóstoltunk is, volt itt nagyon keserű gyógynövény, és édes ízt adó ánizs is, de kicsit belekóstolhattunk az Unicumgyártás fázisaiba is, legalábbis az olyan kapkodó vendégek, mint a férjem, akik nem várják meg, amíg a mondta azzal fejeződik be, hogy:
ezt ne igyátok meg, mert borzasztóan keserű!
Ő megitta...
Tehát, az Unicumhoz a gyógynövényeket egyrészt szaknyelven szólva macerálják, vagyis 60%-os alkoholos oldatban áztatják, másrészt le is párolják, mint a pálinkát. Később ezt a kettőt vegyítik. Az oldat adja színt és az ízt: még nincs benne cukor, és nem is értett tölgyfa hordóban, csak rettenetesen keserű, ezt sikerült Gáboromnak bedobnia :-D, a párlat pedig az illatokat hivatott az Unicumhoz adni. Itt már óvatos volt, nem kóstolta meg.
Ez idáig a klasszik Unicum, a mostani aszalt szilvás változat itt nem ér véget, a kész Unicumot még aszalt szilva ágyon is áztatják tovább.

A szilva egyébként magyar, Magyarországon is aszalják. Érdemes megkóstolni, keressétek április 1-után a boltokban.

AZ UNICUM SZILVA sztori a Travelon folytatódik!

Dénes Dórával próbálunk kérdéseket feltenni, de a szigorú PR-os többször ránk szólt, hogy lejárt az időnk :-)

Március 26-ig, azaz jövő hét hétfőig lehet jelentkezni a Floriol Gasztropárbaj idei fordulójára. Vagyis nagyon bele kell húzni a hétvégén, sütni, főzni, forogni a konyhában ezerrel. Mi nagyon jól éreztük magunkat tavaly is, vicces, hogy sokan azt hiszik, csak a kampány kedvéért húzzuk egymást Lila Fügével, pedig nem is! Az életben is komolyan vesszük a harcot, holnap pl. csak azért reggelizünk együtt, hátha sikerül a másikra borítanunk a kávét. Majd beszámolok.

Idén kicsit más lesz a játék, mint tavaly volt, idén ugyanis a Fűszeres csapat fog nyerni, a Fügék pedig csendben megsemmisülnek majd szégyenükben, de hát ilyen az élet. A kéjesen jó érzés mellett lesznek ám külön nyeremények is egy nagy közös főzés, és számos ajándék, köztük a Fűszeres szakácskönyv dedikált példánya.

 Játszani a Facebookon lehet, a fotóval ellátott recepteket a Floriol Gasztropárbaj alkalmazásba kell feltölteni. Fontos, hogy a fotón szerepeljen az olaj is, amit használtok! Minden részlet és a játékszabályzat is magtalálható itt: www.facebook.com/floriolhu

Szívemnek kedves poszt következik, ugyanis mindig nagyon örülök, ha valamilyen hegyaljai dologról írhatok. A történet számomra jó pár évvel ezelőtt kezdődött, amikor felbukkant Zsóka Erdőbényén. Akkor még Budapesten élt, de nem sokáig kellett várni, és már meg is vették az akkor még Fatábor, ma már Füveskert néven működő ifjúsági szállást a faluban, és ugye egy ilyet nem lehet Budapestről működtetni, egyszercsak erdőbényei lakosok lettek. Zsóka egyébként imád főzni, van is egy szunnyadó gasztroblogja, amire mondjuk érthető okokból nincs ideje, ugyanis elhelyezkedett a közeli Patricius borászatnál.

Aki jár mifelénk, az mindig elmegy a borászat előtt, Miskolc felől baloldalon, messziről egy földszintes épületnek tűnő, fehér kúria, közelről azonban kiderül a turpisság, a feldolgozó rész, és maga a borászat mind a föld alatt van, így nem látszik.
Az épület előtt van egyébként egy szőlőültetvény (ez mondjuk egy szőlőbirtokon nem olyan meglepő) amiben régi hegyaljai fajták is vannak, többek között vörös furmint, amit én évek óta szeretnék termésként látni, de vagy tavasszal vagy télen járok ott, így erről eddig mindig lemaradtam, de talán idén sikerül.

Szóval mindnyájunk nagy szerencséjére a Patricius csapata egy olyan taggal gazdagodott, aki imád főzni, és nem sok időnek kellett eltelnie, amíg kitalálta, hogy milyen jó lenne, ha készülnének kifejezetten az ő boraikhoz ételek.
Nem is akármilyenek, olyanok, amik beleférnek a finger food kategóriába, vagyis nem kell hozzájuk evőeszköz, egy tányérról akár állva is tökéletesen elfogyaszthatóak.
Nem tudom az okát, hogy miért pont erre az ételfajtára esett a választás, de azt tudom, hogy miért is jó ez.

Egy régebbi Decanterben olvastam egyszer, hogy mi az a talán tíz dolog, amit mindenképp ki kell próbálni egy szőlőbirtokon. És az egyik ilyen dolog a hosszú uzsonna volt, kockás pléden, miközben a borospalackot a szőlőtőke alá állítva óvjuk a melegtől. (A másik a szeretkezés volt a szőlőlugas takarásában, de ez egyéni ízlés kérdése.)

Tehát, piknik a szőlőskertben=finger food.

És akkor jöjjön a lényeg! Recepteket várunk a témában, adott borokhoz párosítva. A borokat természetesen ingyen eljuttatjuk azokhoz, akik vállalják, hogy készítenek mellé egy ételt, majd a közeli Sárga Borház séfje minden héten kiválasztja a nyertest, aki egy nagy karton bort kap ajándékba és...

Most jön a lényeg, legalábbis szerintem:
Hatalmas buli májusban!

Fagyosszentek engesztelése május 12-én  ingyenes borkóstolókkal
és más színes programokkal! Lesz tematikus borkóstoló, új évjárat, dűlős tételek, házasítások, borfalatok (közreműködnek a bloggerek, naná) Tervezd újra! kreatív sarok, koncert: Szirtes Edina Mókus és a Fabula Rasa, kiállítás: Horváth Judit „Zöld” festmények.

És akkor a részletek:

Kedves Gasztroblogger!

 

Díjaznánk a főztödet! Íme egy igazán Neked való kihívás: áprilisban egy karton, azaz hat palack kiváló Patricius bort nyerhetsz, ha elkészíted és posztolod a blogodon a borhoz szerinted legjobban illő borfalatot! Minden héten másik borhoz várunk recepteket, azt pedig hogy milyen borhoz szeretnél főzni, Te határozhatod meg.

3 kritériumot kell teljesítened a borfalat elkészítésénél:

·       ízvilágában legyen az adott borhoz illő

·       legyen fingerfood jellegű (ne kelljen hozzá tányér és „komoly” evőeszköz)

·       szezonális hozzávalókat is használj

Ha szeretnél résztvenni a versenyben, a következőket kell tenned:

1.      Írd meg MÁRCIUS 26-ig az  info@patricius.hu e-mailcímre, hogy az alábbi borok közül melyikkel szeretnél főzni és ne felejtsd el megadni a postázási címedet! A boroknál adj meg preferencia sorrendet, mert boronként összesen 10 palack a verseny rendelkezésre álló keret, így ha az általad megjelölt bor már elfogyott, akkor az általad sorban megjelölt következő bort küldjük.

 

2.     Mi elküldjük Neked a bort március 31-ig.- sem a borért, sem a szállításért nem kell fizetned!

 

3.     Te készítsd el a borhoz illő borfalatot, amit fotóval és receptleírással posztolj a blogodon az adott bor versenyhetének utolsó napjáig, majd küldd el a recept linkjét a fenti e-mailcímre.

 

4.     Növeld a nyerési esélyeidet és  posztold a recepted linkjét a Patricius Borház Facebook oldalán is és szavaztasd meg a barátaiddal, mert az adott héten a legtöbb lájkot kapott recept készítője is nyer majd egy palack bort, sőt a FB oldalon az adott heti szavazók között is kisorsolunk egyet!

A recepteket a Sárga Borház Étterem séfje, Soltész Gábor bírálja el a versenyhetet követő hétfőn. Az eredményekért áprilisban minden kedden látogass el a Fűszer és Lélek blogra, ahol inspirációs receptet is találsz majd az adott heti borhoz.

A győztesek további jutalma a nyereményboron kívül, hogy receptjük felkerül a Patricius Borház weboldalának gasztronómiai ajánlójába, valamint Fűszeres Eszterrel és Gáborral együtt készíthetik el a győztes recepteket a Patricius Borház május 12-ei Fagyosszentek engesztelése elnevezésű nyílt napjára. Íme egy kis ízelítő az egész napos programból:

·       tematikus borkóstolók több helyszínen

Új évjárat * Dűlős tételek* Házasítsd magad!* Borfalatok

·       közreműködnek: Fűszeres Eszter és a bloggerek

·       teraszon a Sárga Borház Étterem

·       gyerekeknek: Tervezd újra! kreatív sarok,állatsimogató, mesekuckó

·       koncert: Szirtes Edina Mókus és a Fabula Rasa

·       kiállítás: Horváth Judit „Zöld” festmények

·       kézműves sajtok vására

Részletes program a rendezvényről a borászat Facebook oldalán!

Versenyhét                        Bor                                                                                                                        

Április 2 – Április 8.          Patricius Tokaji  Furmint 2010 /száraz                                                 

Április 9 – Április 15.        Patricius Tokaji Sárga Muskotály 2009/száraz                                     

Április 16 – Április 22.      Patricius Tokaji Késői szüretelésű Katinka/édes                              

Április 23 – Április 29.      Patricius Tokaji 4 puttonyos aszú 2003/édes                                      

Minden borhoz sós és édes borfalat kategóriában is küldhettek recepteket. A játékban csak 18 éven felüliek vehetnek részt!

Bízunk benne, hogy kaptál a főzéshez és ha így van, akkor versenyre fel!

Üdv,

Fűszeres Eszter és a Patricius Borház

Szerintem nagyon klassz, várjuk nagyon a ti receptjeiteket, hajrá!

És ne feledjétek gyorsan megrendelni a borokat!

Régen volt már Erdőbénye híradó.
Kert saga I.

Pénteken nekiestünk a kertnek, vagyis jöttek az emberek nagy motoros fűrészekkel és kivágták a fák felét. Sajnos nagyon közel voltak ültetve egymáshoz így nem igazán kaptak napfényt, és terebélyesedni se hagyták egymást rendesen, aztán volt közöttük pár, ami az utóbbi években, amíg senki nem gondozta a kertet, el is pusztult.

Maradt így is alma, körte, a kedvenc naspolyám, szilva, egy nagyon klassz korai cseresznye, két dió, és a férjem nagy bánatára egy olyan körte, aminek hatalmas a koronája (ezért maradhat, ugyanis fantasztikus árnyékot ad), viszont a gyümölcse nagyon apró, és mire megérik, le is hullik, ahol megpuhulva szétplattyan a talajon.
Gondolom eddig pálinkát főztek belőle, most meg van az a rossz tulajdonsága, hogy cefreszagú tőle a kert, ami odavonzza a darazsakat, viszont amikor virágzik, és amikor vége a gyümölcshullásnak, akkor tényleg nagyon szerethető, főleg, hogy klasszul álá lehet teríteni egy nagy pokrócot, amin jó elheverészni ebéd után.

Már rügyeznek a fák, kezdenek magukhoz térni a méhfélék, és sajnos a darazsak és a legyek is napoznak a meleg falon. Az első, ami kibújt a kertben -a dudván kívül- a menta, aminek nagyon örülök, már most is jólesett volna egy pohár mentás limonádé, de húsvétkor egészen biztosan ihatunk majd belőle!
Túlélte a telet a kakukkfű is, de attól félek, hogy kifagyott a rozmaring.

Megpróbáltam összeszedni azt a rengeted energiaitalos dobozt, amit a szomszéd hülyegyerek hordott össze egy kupacba a hátsókert közepére, majd megpróbált elégetni egy locsolócső darab, pár cipőpaszta és egy fogkrémes tubus társaságában, de aztén inkább otthagyta az arany szívem. Nehéz elképzelni a szituációt, hogy miért pont az energiaitalos doboz nem fért bele a kukába, amit hetente elszállítanak, de gondolom ennek is olyan egyszerű a magyarázata, mint a kéménynek, amit újraépítettek, de a régit könnyebb volt a mi kertünkbe dönteni, mint lebontani. Na mindegy, nem borozgatunk esténként a kerítés mellett, főleg azért nem, mert energiaitallal nehéz koccintani. Különben is szomszédkoccintásra tökéletes partner a hátsószomszéd Attila, és a szembeszomszéd Norbi.

 

Miután az emberek kivágták a fákat, jött Matyi a ló, aki előbb kihúzta a földből a tönköket és a gyökereket, aztán beszántotta a kertet.
Matyi a Matyiii neeeee! vezényszóra feszül neki, és ha kevés az egy lóereje, akkor a gazdája beveti a varázsszót is:

Matyi neee, bazmeeeeg!

Ez beválik, Matyi érzi, hogy erősebben kell húznia, megmozdul a legnagyobb fa is utána.
Széplelkű városi Dávid fiamat meg is viselte, hogy Matyival ilyen csúnyán beszélnek, amikor ilyen kedves, hogy eljön nekünk segíteni a kertimunkába, vitt is gyorsan két almát neki, amivel reméljük helyrerakta Matyi lelki békéét. Meg is beszélték édesapámmal, hogy dédapámnak is mindig volt lova, nem is egy, hanem kettő, és annak valóban nem mondott öregapám ilyen szavakat, hogy bazmeeeeg, sőt, nem is lónak, hanem egyenesen lovacskának hívta őket, de az az igazság, hogy dédapám annyira jólelkű ember volt, hogy szerintem ez a szó nem csak a lovakkal szemben hiányzott a szókészletéből, hanem úgy ahogy van.

Miután Matyi végzett, gyorsan beszántotta még a területet, aztán elment, hogy folytassa kalandos lóéletét: tavaly amikor a régi temető helyén szántott egy másik kertet, beszakadt egy régi, elfelejtett sírba, ahol nyakáig ért a víz, és nagy szerencséje volt, hogy a tűzoltók ki tudták húzni. Utána hetekbe telt, amíg helyre jött a lólelke, de már minden  a régi, Matyi dolgozik mint előtte.

Persze feltettük a szokásos városi okos kérdéseket is.

Mi: meddig él egy ló?
Matyi magyar hangja: 20-25 évig, de meg lehet ölni 10 év alatt is.
Mi: És Matyi hány éves?
Matyi magyar hangja: 11.

Megnyugodtunk.

 

Közeledik a bárányszezon, pár hét, és kicsit olcsóbb lesz talán, mondjuk húsvét után egy héttel. Még nagyon picik a magyar bárányok, amit most kapunk a hentesnél, az jó eséllyel valahonnan egy báránybarátabb klímáról érkezett, mondjuk Írországból vagy Új Zélandról ha fagyasztott.
Imádom a bárányt, ha tehetném, minden héten kerülne az asztalra, de hát vannak bizonyos okok, ami miatt sajnos nem tehetem :-) A báránygerinc mellett az oldalas a kedvencem, az jó zsíros, nem nagyon kell hozzá más, csak egy szelet friss fehérkenyér, betolunk pár darabot, és az egész család boldog.
Persze, jöhet a gerinc is, naná, hogy rozén, mellé mondjuk egy jó risotto, vagy az egyben sült comb valami salátával.
Apropó, ha már comb: életem első báránycombját sikerült úgy elrontani, hogy sírtam felette az asztalnál, amikor azt a méregdrága száraz kóróvá sült valamit kivettem a sütőből. Egyáltalán nem hasonlított arra a képre, ami egy angol főzőmagazin húsvéti számában volt, igaz, már annak fel kellett volna tűnnie, hogy az általam vásárolt comb se nem zsíros, se nem vastag, inkább egy nagy sovány nyúléra emlékeztet, de hát ha az ember szerelmes, ilyen dolgokat észre se vesz, csak nagyon ki akar tenni magáért és kész.
Tavalyelőtt pedig vettünk közösen egy növendékbirkát Erdőbényén a helyi juhászatból, de aztán kiderült, hogy 1, nem vagyunk hentesek, nem sokat tudunk kezdeni egy egész, bár megnyúzott birkával, 2, ha a szakértelem meglett volna, az éles kés akkor is hiányzott...
Úgyhogy bárányért szigorúan Józsihoz járok a csarnokba, most is nála kaptam gyönyörű oldalast. Neki éles kése és szakértelme is van, időközben pedig én is megtanultam jól elkészíteni.
Az oldalas viszont kezdőknek is nyerő, elrontani szinte lehetetlen!

Hozzávalók:
1 kg bárány oldalas felszeletelve a csontok között
1 ek apróra vágott friss rozmaring
1 citrom leve
1/2 citrom héja
1 kk friss kakukkfű levélke
1 kk cukor
frissen őrölt só és bors
1 gerezd fokhagyma
1 ek olívaolaj
20 szem fekete magozatlan olajbogyó
1 nagy csokor petrezselyem (ha piacról van, akkor kettő)

A hozzávalókkal az olajbogyó és a petrezselyem kivételével, jól bedörzsölöm az oldalas darabokat, majd egy lábosba teszem, felöntöm annyi vízzel, amennyi ellepi, és alacsony lángon, néha megforgatva addig főzöm, amíg a víz teljesen elpárolog.
Ekkor sütőpapírra borítom rászórom a petrezselymet és az olajbogyót, majd picit összehúzva a sötőpapírt, hogy ne száradjon ki az oldalas, 200 fokra előmelegített sütőbe tolom.
45-80 perc közötti ideig sütöm, néha átforgatva. Ha nagyon fiatal a bárány, akkor elég neki a kevesebb idő is, ha már kicsit nagyobbacska, akkor több idő kell neki. Akkor jó, ha leválik a csontról.
Azok is szeretni szokták, akik valaha ettek rossz birkapörköltet, és irtóznak a birkától.

Észrevettétek, hogy eltűnt a kompót? Gyerekkoromban minden hétvégén volt, nagyanyám ki nem hagyta volna  egy ebéd után se. Készítette almából, körtéből, birsalmából, de a kedvencem a vegyeskompót volt, aminek mindig rejtőzött az alján pár teljesen puha szilva.
Ha nem volt szerencsém, akkor mire a fazék alját felkevertem a kompót után kutatva, a szilvának csak a héja volt, a magja valahol eltűnt a fahéj darabkák és a szegfűszegek között.
Édesanyám kompótjai is finomak voltak, ő soha nem cukrozta annyira meg, mint nagyanyám, és nem is főzte annyi ideig, így nem lett olyan puha. Az övét inkább hidegen szerettem, télen csak egyszerűen kinthagyva a konyhaasztalon, nyáron szigorúan a hűtőből egy-egy merőkanállal kimerve a kompótos tálkába.
Apropó, kompótos tálka: a nyolcvanas években még lehetett kapni kompótos készletet is, akkora hagyománya volt a sülthús mellé kínált kompótnak, de mára már eltűnt a tálka is, a kompót is, legtöbb helyen chutney vagy valami még különlegesebb étel váltotta fel ezt a kármentésnek sem utolsó ételt.

Kép.

Kugler Géza  régi szakácskönyve szerint az almakompót mindössze almából, kevés cukorból, vízből, és némi narancshéjból áll. Czifray István 1829-es könyvéban külön fejezet van a „Különbféle kompók” számára, ahol az almakompót így hangzik:

Almakompó:
Hámozz meg egy széps egyenlő nagyságú masáncki almákat, de úgy, hogy a szárokat rajtok hagyd; vegyíts el két vagy három kanál sárgabarack liktáriomot vízzel, s ritkítsd meg annyirahogy az almák megfőzéséhez elégséges legyen; adj hozzá egy darab cukrot s egy citromnak a levét; tedd bele az almákat, s főzd meg, de vigyázz, hogy széjjel ne omoljanak; tálald ki egy tálba, s öntsd reájok a levet.

Úgyhogy nálunk hétvégén kompót lesz, vegyesen almából és birsből, teszek bele szegfűszeget, fahéjat és vaníliát is, talán egy korty barackpálinkát is, és vigyázok, hogy az almát később tegyem bele, nehogy szétessen mire a birs megfő.
Nagyanyámról beszélgetünk majd,vicces történeteket mesélünk a családról, és újra rájövünk, hogy a kompót jó. A léleknek is.

Több, mint 100 papírzsebkendő egy nap alatt, három liter citromos-mézes tea, C vitamin, inhalálás, és ez nem influenza, csak valami egyszerű megfázás. Pedig járvány van, sok barátom komoly lázzal nyomja az ágyat, úgy tűnik nem mindenkinek jött be az oltás se, de szerencsére eddig úgy tűnik mi elkerültük.
Viszont a nátha komoly, nem olyan kis egyszerű megfázás, erre már nyugodtan jöhetne a hagymatea, mint az egyetlen olyan népi módszer, ami nálunk működött, de addig, amíg nem lázas valaki, egyszerűen nem kínzom vele, mert igazai orvosság: hatásos, de az íze rettenetes!
Itt van viszont a torma, ami igaz, hogy csak 2-3 órára hoz enyhülést, de legalább finom. Nagyon finom. És az orrodat is tiszticcsa.
Mindenkinek meg van az az érzés, amikor friss tormát eszik, vagy éppen friss tormát reszel, és olyan az illata, mintha egy vastag dugóhúzót tekernének fel az orrába, egyenesen az agyába?
Na, ez egy kicsit ilyen lesz, de megéri! Elárulom, hogy én géppel reszelem a tormát, ugyanis inkább mosogatok, mint sírok.

A tormáról bővebben a Kapanyél blogon.

Hozzávalók:
8 szelet hús (jöhet bármi, ez az étel nem a húsról szól, a csirkemelltől a borjúkarajig bármi megteszi, ami szeletben süthető)
1 ek liszt
só, bors
3 ek vaj
2 dl tejszín (elég sok, de valaminek picit tompítani kell a torma ízét)
3 ek frissen reszelt torma
1 kk zöldbors (konzerv)
1 csomó újhagyma
1 kk cukor
só

A húst sóztam, borsoztam, megforgattam a lisztben, majd alaposan leütögettem róla a maradékot. Vajon gyorsan megsütöttem mindkét oldalát, majd felöntöttem a tejszínnel, amibe belekevertem a torma felét, a zöldborsot, a felkarikázott újhagymát, a cukrot és kóstolás után picit utána sóztam. Egy percig hagytam alacsony lángon rotyogni, majd elzártam, és belekevertem a maradék tormát.
Csíp, igen.

Hölgyek és urak, hatalmas hírem van!

Végre valamiről nem csak beszélgettünk egy asztal mellett, hanem meg is valósult!

2012 április 15-én vasárnap kerül megrendezésre az első Tokaj-Hegyaljai Piac a mezőzombori önkormányzat támogatásával a Disznókő előtt a Sárga Borház parkolójában.
A piacot havonta egyszer, minden hónap második vasárnapján 10-15 óra között tartjuk majd, kifejezetten helyi termelők és kézművesek közreműködésével, vagyis hegyaljai, zempléni, és borsodi árusok jönnek majd, néha hívunk majd vendégeket a környező megyékből. (Ez röviden annyit jelent, hogy nem lesz töki pompos, és kürtöskalács, viszont lesz mádi sajt, erdőbényei horgolt ékszer és Bodrog adta méz is.)

Es akkor röviden a sztori, ami idáig vezetett. A piac ötlete az Arany Kaviáros Szása fejéből pattant ki, és nagyon megtetszett Enikőnek, aki egy ebéd alkalmával fel is hozta, hogy tényleg milyen jó lenne végre egy ilyen itt Hegyalján is. Persze rögtön nagyon lelkes lettem, és mondtam, hogy ezt meg kell csinálni, hogy aztán jól visszautazhassak Budapestre! Aztán Enikő nagyon sokat dolgozott az ügyön, csatlakoztunk hozzá jó páran lányok (naná, mi imádunk csak igazán piacozni!) és most ott tartunk, hogy az első alkalomra össze is gyűltek az árusok, egyelőre huszonöten. Vannak olyanok, mint az erdőbényei Gonda család, akik csak májustól jönnek, mert akkor lesz annyi tejük a birkáknak, hogy abból nagyobb mennyiségű sajtot lehet készíteni, vagy az erdőhorváti lelkész házaspár, akik levendulát termesztenek, de ugye az is erősen idénytermék, így rájuk is várni kell még.

Igazság szerint azt szeretnénk, ha a piac növekedne, és nyáron sokan tudnák eladni nálunk a megtermelt zöldséget, gyümölcsöt, vagy a belőle készített lekvárt, stb.
Ehhez mérten az asztalbérleti díjak meglehetősen méltányosak, mindössze 1000 forintba kerülnek alkalmanként, reméljük megéri elhozni majd a portékát!
Van már egy kezdetleges kis blogunk is, estére remélem már több információval, és persze facebook oldalunk is, ahol mindig megosztjuk majd a következő piac dátumát, és az árusok névsorát is.

Ami számomra nagyon meglepő volt, hogy a falugazdászok se tudtak nekünk listát adni arról, hogy ki foglalkozik őstermeléssel a faluban, vagy hogy egy falu kézműves köre nem tudja kihozni a portékáit egy ilyen helyi piacra, mert nincs megfelelő megjelenési formájuk (vagyis nem számlaképesek). Ugyanez vonatkozik a több olyan helyire is, akik csodálatos dolgokat árulhatnának, de nem tudják kiváltani az őstermelői igazolványt, mert a havi 40.000 forintos járulékot egyszerűen nem tudják kitermelni.
Itt egy kicsit megállnék, ugyanis egy csomó helyen épül az országban EU-s támogatással piac, ahol sajnos azt látom, hogy csak kínai bugyit, használt ruhát, és néha vásári cukorkát lehet kapni, semmi helyi termék, a környéken készült élelmiszer nem kapható akkor sem, ha a piaci egészségügyi feltételek meglennének hozzá (mosdó, stb.)
Így sajnos nem jöhetnek “sütis nénik”, nem hozhatják a buktát, a rétest, vagy az egyszerű kevert süteményt se, és nem lesznek valódi házi savanyúságot kínálók se addig, amíg valakinek nem sikerül megoldani azt, hogy mégis megérje kiváltani az őstermelői igazolványt úgy is, ha nem nagyban szándékozik termelni, de mégis szeretne nem adót elcsalva pár ezer forint pluszjövedelemhez jutni.
Aki tudja a megoldást, ne titkolja, nagyon kíváncsiak vagyunk!

Addig is szeretettel várunk mindenkit április 15-én a Sárga Borház parkolójában, sajttal, mangalicával, mézzel, ecettel, és sok minden mással, mi szemnek, szájnak ingere!

Gyertek!

Disznókő Rt nagyobb térképen való megjelenítése

Pár hónapja egy srác közzétett egy posztot a fészbukon, miszerint:

• A vietnámi konyha a világ egyik - Magyarországon még - felfedezetlen kulináris kincse. Orgazmikus fűszerezése a friss és kurvafinom alapanyagoknak köszönhető, illetve annak az ötletelésnek, amit egy trópusi kereskedő régió "terméséből" évezredek alatt összerakott az ottani nép. AKARJUK ♥

Pár nappal később:

• jelentem, leléptem Berlinbe terepmunkára ;-) igyekszem feltérképezni a város legjobb vietnami kajáldáit, és ellesni egy-két fortélyt!

Végül aztán:
 

• 4kor landoltam, amatőr módon végigettem a várost... majd töltök föl fotókat is meg igyekszem átvinni az akkori lelkesedést a 2D-s verzióra is :-) ... Berlin egyértelműen vietnami kajáldás RENGETEG!

Aztán eltűnt, magára hagyva a szomorú, vietnami büfére áhítozókat.

Pedig a vietnami kosztot én is imádom, a “rendes” fogásoktól kezdve, a szendvicsekig, amit francia behatásnak köszönhetünk és mindig tökéletes baguette-ből készül, a leveseken át salátákig jöhetne minden, akár napi rendszerességgel.
Vagy a tél végének, vagy valami gészen másnak tudható be, hogy naponta legalább négy citromot vagy lime-ot megeszek vagy megiszok. A víz már nem is esik jól nélküle, de valamiért muszáj tennem a levesbe, a tésztára, sőt a szendvicsbe is.  CITROMOT MINDENBE!

Yam Neua

Hozzávalók 4 darabhoz:
1 hosszú, házi baguette
50 dkg hátszín
1 kk zsír
só, bors
2 csokor menta
2 csokor koriander
1 lime
2 marék földimogyoró összetörve
1 csomó újhagyma vagy 1 nagy fej lila hagyma
friss chili ízlés szerint, de csípős kell, hogy legyen

A baguette-t öt perc alatt átforrósítjuk a sütőben, mikrózni nem ér! Félbevágjuk, majd a hátszínt minden oldalán megsütjük nagy lángon pár perc alatt, majd sózzuk, borsozzuk és 10 percig langyos helyen tarjuk, végül hajszálvékonyan felszeleteljük.
Közben nagyobb darabokra vágjuk a zöldfűszert, felkarikázzuk a hagymát, és serpenyőben enyhén megpirítjuk a földimogyorót.
Gyorsan összeforgatjuk a hússal a zöldfélét és a mogyorót, majd belehalmozzuk a baguett-be. Rányomjuk a zöldcitromot, megszórjuk chilivel, ha kell sózzuk, borsozzuk, és jól megesszük.

 

JÁTÉK!
Vörösbor színű szájfény, szőlő illattal, főzzek hozzá valamit. Ez volt a feladat, annyira nem bonyolult, és sokáig biztos voltam benne, hogy desszert lesz belőle, de aztán bekúszott az agyamba egy réges-régi, gyerekkori emlék. A Tátrában nyaraltunk, a zsiguli mellé felállított sátorban aludtunk, mint a többi magyar, aki akkor a kempingben lakott. De voltak ott kelet- és nyugat németek is, sok lengyel, egy-két angol és holland, és egy francia nő, aki a nyár három hónapját egy lakókocsiban töltötte, és egyész nap sétálgatott és festegetett.
Esténként mindig odaült valamelyik családhoz sörözni és beszélgetni. Járt nálunk is, és az volt a kérése, hogy egyik nap engedjük meg, hogy ő készítsen nekünk reggelit. Méghozzá magyar reggelit. Nem szívesen cseréltem fel a napi füstölt sajt adagomat valami magyar reggelire, főleg, hogy elképzelni se tudtam, hogy mi lesz az: kolbászos rántotta, vagy körözött?
Aztán egyik reggel fél hétkor, megütögette a sátor oldalát, és bekiabált, hogy reggööööli!
Kimásztunk a hidegbe, és nem hittünk a szemünknek: szarvaspörkölt volt fehér kenyérrel és vörösborral. Nem éppen szokásos reggeli étel, pláne nem egy franciától. Betoltuk, aztán egész nap csak szuszogtunk. Más volt, mint a magyar, de elképesztően finom!

Hozzávalók:
1 kg szarvascomb
20 dkg húsos szalonna
1 nagy fej hagyma
3 ek zsír
2 ek füstölt piros paprika
4 szem borókabogyó kicsit ellapítva
1 paprika
1 paradicsom
só, bors
1 ek őrölt köménymag
2 ek cukor
2 gerezd fokhagyma
2 dl száraz vörösbor
1/2 narancs héja
1 szelet barna kenyér

A combot 2X2 cm-es kockákra, a szalonnát apró kockákra vágjuk, a hagymát pedig felkarikázzuk. Egyszerre tesszük a lábosba a zsírral együtt, és erős tűzön megpörköljük a húst. Visszavesszük a lángot, meghintjük a paprikával, beletesszük a fűszereket és a felkockázott paprikát és paradicsomot is. A fokhagymát csak ellapítjuk a késsel, úgy dobjuk bele. Már az elején beleöntjük a bort, és belereszeljük a narancs héját is.
A legkisebb lángon, néha kevergetve puhára pároljuk úgy, hogy az elpárolgott folyadékot folyamatosan vízzel pótoljuk. Akkor jó, ha van egy kis leve, a vágén ugyanis a levét az elmorzsolt kenyérbéllel sűrítjük be.
Hát ennyi a franci-magyar pörkölt a Tátrában.

És akkor jöjjön a játék!
“Kedves olvasó! Üdvözlünk a Max Factor, a Fűszer és Lélek, a Lila Füge és a Talpig Nő közös játékában! Ha szeretnél részt venni játékunkban, nem kell mást tenned, csak egyetlen kérdésre megadni a helyes választ.
A nyeremény 10 darab csodás gourmet sminkcsomag a Max Factortól, darabonként 25 ezer forint értékben. ( A Gourmet sminkszett tartalma: szájfény –  bor, ajakfilc – pillecukor, ajakrúzs – chilli, szemhéjfesték kávé, lime és pizsama party, valamint szemceruza karamell árnyalatban)
A kérdés, amelyre a választ várjuk, a következő:
Ki a Max Factor magyarországi vezető sminkese? Ha segítségre van szükséged, a Max Factor Facebook oldalán megtalálod, amit keresel.:)

Amennyiben tudod a helyes választ, kérünk, regisztrálj, mert szükségünk van az emailcímedre, hogy értesíteni tudjuk a nyereményedről. Ide kattints, ha regisztrálni szeretnél!
Jó játékot és további jó böngészést az oldalon!
Ha már regisztráltál, ide kattins, hogy válaszolni tudj kérdésünkre!
A Max Factor gourmet sminkcsomag játék keretében Fűszeres Eszter és Lila Füge a termékek által is ihletett  recepteket is alkotott.”
Hajrá lányok, sok sikert!!!

 

Minden iskolás gyerek álma! A meglepetés, az ajándék, a váratlan szünnap. Az Egyesült Államok északi területein minden nebuló, 5 évestől a 17 évesig, tanulja és gyakorolja  a “snow-day” tuti bevált trükkjeit.

5 éves kortól kötelező iskolába járni, Kindergarten az iskolai “karrier” első éve. Ha nem nagyvárosban lakunk, akkor a lakóhelyen nem nagyon van tömegközlekedés, de még járda sem. Jön az ISKOLABUSZ!  New York City-ben és hasonló metropoliszokban az iskola és a tanuló lakhelye közötti távolság a mérvadó. Három lehetőség létezik: séta, támogatott metró/buszbérlet, vagy iskolabusz. Máshol az autózáson kívül egyetlen mód a busz.

Persze semmi sincs ingyen.
Borsos összeget fizetünk minden évben “iskolakerületi adó” formájában, amely arányos a kerületben található ingatlanunk értékével.

Iskolakerületi adót akkor is kötelesek vagyunk fizetni az ingatlanunk után, ha nincs gyerekünk, vagy a sajátunk éppenséggel nem a kerületi iskolába, hanem magániskolaba jár.
Ha jómódú az adott kerület, akkor szállítja a benne lakó nebulót akár a választott magániskolába is, ha nem éppen “vastagon eleresztett” akkor nem. Abban az esetben magára marad a szülő és autója.

Mondjuk jól választottunk, katonásan fizetünk, várhatjuk a buszt, fürkészhetjük az időjárás jelentést. Különösen izgalmassá most kezd válni, a téli hónapokban, mit hoz a másnap.
Ha ítéletidő várható, ha az utak nehezen járhatók vagy farkasorditó hideg lesz, megvan az esély arra, hogy snow-day, vagyis hószünet kerül kihirdetésre! “Safety First” a Biztonság Mindenekelőtt. Nem kockáztatnak.

A várva várt döntést a kerület szuperintendánsa hozza meg hajnalban. Kénytelen hajnali 3-kor 4-kor a meteorológiai előrejelzést és az útjelentéseket csipás, árgus szemmel figyelni és találgatni mi lesz reggelre. Kapcsolatban áll a buszgarázs vezetőjével is, majd értesíti a hozzá tartozó iskolák igazgatóit, és elindul a lánctelefonálás. Ha tanerők is vagyunk, nemcsak szülők, akkor első kézből értesülünk az iskola bezárásról, hív a kolléga. A szülő pedig a mai fejlett technika korszakában már sms értesítést kérhet a mobiltelefonjára a helyi laptól. Ne kelljen potyára korán felkelteni a rosszkedvű tinédzsert.
A hószünet módosított változata a kicsit kevesbé kedvelt de szintén népszerű “késleltetett kezdés”. Ilyenkor 2 órával később nyit az iskola, időt hagyva a hókotrónak és útkarbantartó munkálatoknak, illetve a hőmérséklet emelkedésének, hátha nem fagy később oda a gyerek az útpadkához.

Előfordulhat az is, hogy a reggeli időjárás még megfelelő, de napközben jön be a front, vihar, jégeső, hóvihar, veszélyessé téve a későbbi közlekedést. Akkor a “korai zárás” esete következik be. Nem kis fejfájást okozva a munkában lévő szülőknek, mi lesz a gyerekkel otthon, ki fogja várni, beengedni. Ha nincs otthon senki nem engedik le a buszról, de akkor hova kerüljön?! Lánctelefonálás újra beindul, izzanak a vonalak, ki tudja megelőzni a buszt vagy ki tanyázik épp otthon.

Évente 180 napot kell iskolába járni, 3 megengedett hószüneti nap van. Ha ennél zordabb a tél és túllépjük a megengedett keretet, a tavaszi, nyári szünetekből faragnak le. Hogyha pedig a globális felmelegedés miatt nem esik hó egész télen, ami jár az jár, tavasszal 3 napot “kivesznek” a buszsofőrök, nem jön a gyerekért a busz. Jó tudni róla előre...

A gyerekek nem hagynak mindent a véletlenre, “bevált” módszerek a hó-nap előidézésére:
-kiskanál a párna alatt
-kiskanál a mélyhűtőben
-pizsama forditva felvéve
-jégkocka a vécécsészében

Sok szerencsét! Idén még várat magára...

Február van, vagyis unjuk a sütőtököt. Igazából már az illata se esik jól, se a gyereknek, se nekünk. Nincs az az őszi izgalom, ha valami narancssárga színt látok, hogy ez milyen finom lenne mondjuk zsályás sütőtök levesként.
Unjuk az almát is, már nincs annyi levük, mint novemberben volt, de lassan minden darabnál eszembe jut, hogy “vitaminpótlás”.
A körtét azt talán nem unjuk, az viszont nagyon drága. A mandarin már kezd lutri lenni, egyre gyakrabban futunk bele tiszta rost, szinte száraz gyümölcsökbe. Kelkáposzta is volt az utóbbi hetekben rendszeresen. És még sehol nincsenek a tavaszi zöldségek. Naná, hogy megveszem majd a primőrt tavasszal, hiába mondja majd mindenki, hogy ezt még nem szabad, ez még nem az igazi, csak melegházban nőtt, napot nem látott soha.
De legalább itt az avokádó! A kapanyélenis avokádóznak, úgyhogy tényleg itt az ideje nekünk is.

Nem mondom, hogy a világ legegyszerűbb dolga érett, jóízű avokádót vásárolni, de bele lehet jönni. Pár napig érdemes otthon érlelni, de azt vettem észre, hogy ami teljesen kemény és fűízű vásárláskor, az később sem lesz sokkal jobb.
Tiszta zsír, kellemes zöld ízzel, szinte kiált a fokhagymáért, lime-ért, megpirított kenyérszeletekért. A guacamole klasszik változata is nagy kedvenc ilyenkor, de a kicsit felturbózott változata az örök nyerő. Egyik héten zsidó tojás, másik héten avokádó. A mexikóiak zsidó tojása. Bocs.
 

Hozzávalók:

3 érett avokádó

3 gerezd fokhagyma

1 lime leve

1/2 lime reszelt héja

1 marék mazsola

3 ek olívaolaj

1-1 ek nagyon apróra vágott koriander és petrezselyem zöld

1 pici zöld chili

1 kk dijoni mustár

2 ek őrölt mandula vagy dió

1 kk római kömény

1 kk méz

Kikaparom az avokádó húsát, összekeverem a többi hozzávalóval, és egy órára a hűtőbe teszem, hogy az ízek összeérjenek. Forró pirítóson, vagy kukorica tortillával mártogatva, esetleg még egy kis tejföllel meglocsolva isteni vacsora.

Ez se rossz avokádóból.

Itt az ideje a lassan főtt, sűrű raguknak. Ha lennének Budapesten olyan igazi kocsmák amit fogadónak hívtak száz éve, akkor szerintem minden nap ott vacsoráznánk. Marhát ennénk a borgőzös helységben krumpligombóccal, és nehéz vörösbort kortyolnánk hozzá, vagy valamilyen vajban párolt borjút sok forró krumplipürével.

De nincsenek Budapesten se olyan kocsmák, se olyan fogadók, ahol csak egyféle ételt készítenének esténként, de az tökéletes lenne, senki nem szeretne mást helyettük, nem kérne a gyerek se sültkrumplit ketchuppal, és észre se vennénk az idő múlását a bor felett, csak abból, hogy a gyerek elalszik az ölünkben, muszáj hazaindulni.

Na, nekem ilyen étel az olaszok osso bucoja, aminek létezik komoly irodalma a neten is, de ha a hús megvan hozzá, akkor szerintem már nagy baj nem lehet. Azok is imádják, akik egyébként nincsenek nagy barátságban a velővel. Ahogy a csontból szépen lassan kifő a zsír, és bevonja a húst és a zöldségeket, az valami elképesztő gyönyörűség egy húsevőnek!
Márpedig egyre több helyen vágják négycentis szeletekre a borjú esetleg növendékmarha hátsó lábszárát, bor mindig van otthon, és vaj is bőven. Van, amikor olaszos hangulatban vagyunk, és igyekszem az eredeti receptől nem sokban eltérni, de van amikor franciás megoldás lesz a vége, kaprival, még több vajjal, és pici tejszínnel.

Most inkább a déli talján változatra szavaztunk, volt itthon olívaolaj és bogyó is, jóféle paradicsomkonzervvel együtt. Nos, én most nem passzíroztam semmit, maradtak a zöldségek darabban, így egészen más, mint az igazi, de továbbra is  nagyon szerethető.

Hozzávalók:
8 szelet borjú lábszár
2-3 ek liszt
só, bors
4+2 ek vaj
4 ek olívaolaj
2 szál sárgarépa felkarikázva
1 szál petrezselyem gyökér felkarikázva
1/8 zellergumó apró kockákra vágva
1 nagy fej hagyma felkarikázva
2 gerezd fokhagyma lereszelve
2 konzerv egész paradicsom negyedbe vágva
2-3 ágacska kakukkfű
2 marék olívabogyó
2 dl száraz fehérbor
2-4 dl átszűrt húsleves
1 csokor petrezselyem apróra vágva
1/2 citrom reszelt héja és leve


A húst megforgatom a lisztben, majd sózom és borsozom. Olaj és vaj keverékén elősötöm mind a két oldalukat, majd tányérra teszem a hússzeleteket, és megdinsztelem a zöldségeket. Visszateszem a húst, felöntöm borral és egy kevés húslevessel, majd belereszelem a fokhagymát, és beleteszem a paradicsomot is. Rászóróm a kakukkfüvet, picit sózom, lefedem, és 150 fokra előmelegített sütőbe tolom.
Az eredeti recept szerint nem sütőben készül, de bevallom, így sokkal kényelmesebb, akár el is mehetek otthonról, van három szabad órám, amíg nem kell a vacsorára nézem.
Amikor újra leemelem a fedőt, már nagyon puhának kell lennie a húsnak, ha mégsem, nyugodtan kaphat még egy fél órát vagy órát, hiszen nem rohanunk sehova. Már nem fedem le, csak pótolom az elpárolgott nedvességet egy kis húslevessel, ha szükséges.
Amikor elkészült, olyan puha kell, hogy legyen, hogy a hús szó szerint leessen a csontról.
Ekkor belereszelem a citromot, és megszórom a petrezselyemmel is. Még két perc, és kiveszem a sütőből. Ekkor keverem bele a maradék jéghideg vajat. Kész is.
Mi tésztával szeretjük, de jöhet bármivel!

A gezemice tulajdonképpen egy műfaj.
Nagyanyáink mindent megmentő, mindent hasznosító, mindenből tápláló ételt főző tudománya. Létezik egészen könnyű, nyári gezemice is, amikor csak kevés hagyma és pár szem zöldborsó van a levesben, némi petrezselyemmel, és létezik a téli, nehezebb változata, ami a krumplifőző víz levesként való újrahasznosítása, benne pár szem krumplival a szerencséseknek, sőt aludttejjel vagy tejföllel a módosabbaknak, kolbászkarikákkal a már szinte gazdagaknak.
De még a kolbászos is olcsó, forró, hamar elkészül.

Foto

Én a krumplivízből készültet szerettem a legjobban, tejföllel, és lestyánnal. Nem kellett bele kolbász se, kicsit megsavanyítottuk ecettel, édesapám erőspaprikát morzsolt a sajátjába, és már ettük is.

Nálunk a gezemicelevesből mindig pont annyi készült, amennyi el is fogyott. Nem maradt belőle márnapra, akkor készült egy új gezemice, valami egészen más. Volt olyan is, amibe a hagymán, fokhagymán paprikán kívül csak kevés cérnametélt főtt. Azt ki nem állhattam.
Úgy éreztem gyerekként is, mintha nem lenne befejezve. Nem volt se íze igazán, se vastagsága, csak egy tál forró leves volt egy téli hétköznap.

Tegnap láttam egy kifőzde megállítótáblája írva, hogy gezemice-leves nudlival. Meg is kérdezte az előttem sétáló kislány az anyukájától, hogy az mi, édesanyja meg is adta rá a választ, hogy valami gyümölcsféle. Biztos a nudliból gondolta, talán soha nem evett még a gezemicék királyából a gombóclevesből.

Itt a tél, legyen minden este leves a vacsora, legyenek gezemicék!

Sovány gezemice:
2 ek zsiradék
1 kis fej hagyma apró kockákra vágva
2 gerezd fokhagyma lereszelve
1 ek édes pirospaprika
1 csipet köménymag
só, bors
1,3 l víz
egy marék cérnametélt

Krumplis gezemice:
2 ek zsiradék
1 kis fej hagyma apró kockákra vágva
2 gerezd fokhagyma lereszelve
1 ek édes pirospaprika
1 csipet köménymag
só, bors
1,2 l krumplifőző víz pár szem krumplival
1 dl tejföl
lestyán
pár karika kolbász

Zöldséges gezemice:
2 ek zsiradék
1 kis fej hagyma apró kockákra vágva
2 gerezd fokhagyma lereszelve
1 ek édes pirospaprika
1 szál sárgarépa felkarikázva
1 szál fehérrépa felkarikázva
1 szem krumpli felkockázva
1 csipet köménymag
1,2 l víz
só, bors

Nyári gezemice
2 ek zsiradék
1 kis fej hagyma apró kockákra vágva
1 ek édes pirospaprika
1 marék zöldborsó
1 szál sárgarépa felkarikázva
1 kk cukor
1 nagy csokor petrezselyem
1 dl tej
1,2 l víz
só, bors

Gezemice, gezemize (főnév)
1. Tájszó: Gizgaz, szemét; száraz ágakból álló hulladék, törmelék.
Az öregasszony szedett az erdőben egy kis gezemicét, hogy azzal tudjon otthon begyújtani. A kirándulók a tűzrakóhely körül gyűjtöttek gezemicét a szalonnasütéshez.

2. Tájszó: Mindenféle limlom, értéktelen hulladék, lom.
A ház padlásán az évtizedek alatt összegyűlt mindenféle gezemice. A nagyvárosokban évente többször is van rá mód, hogy ingyen elszállítsák a lakásokban felgyülemlett és az utcára kitett gezemicét.

3. Tájszó: Savanyúság, csalamádé, apróra vágott paprikából, uborkából, káposztából készült tartósított zöldségköret.
A rántott hús mellé egy kis gezemicét rendelt a vendég a pincértől. Az étterem különleges házi gezemicét szolgált fel savanyúságnak.

4. Ritka: Összekotyvasztott étel; gyorsan, mindenféle különösebb főzési ismeret nélkül elkészített étel.
A lány a hűtőszekrényben talált ennivalóból készített gezemicét a fiújának vacsorára. A fiú először nem is tudta megállapítani, hogy mi ez a gezemice, csak megkóstolta.

5. Átvitt értelemben, ritka: Értéktelen termék, főleg szellemi alkotás.
A szerkesztő visszadobta az újságírónak a riportnak nevezett gezemicét, hogy írja át. A gezemicét még kétszer át kellett írnia, mikor végre rábólintott a szerkesztő, és átadta a tördelőnek.
gezemice (melléknév)
1. Tájszó: Hitvány, silány (termék, tárgy, dolog), ami nem éri el a kívánt minőségi szintet.
Az asztalos egy gezemice asztalt akart rásózni a gazdára, de az észrevette, hogy egy kicsit billeg. Az asszony a vásárból egy gezemice kosarat hozott haza, amiről kiderült, hogy egy hónapot sem bírt ki rendszeres használattal.

2. Tájszó: Fejletlen (állat, növény, termény, élőlény), ami sovány, vagy túl kicsi, csenevész a korához képest.
A gazda a fejét csóválta, meglátva az ólban a gezemice kismalacot, amely sokkal soványabb volt a társainál. A kukorica elég gezemice termést hozott az idén a nagy szárazság miatt.
(forrás: wiki)

Régebben is töltöttünk kolbászt itthon, de általában fel is füstöltük. Mióta a gyerek allergiája miatt oda kell figyelnünk, hogy véletlen se legyen az ételében glutén, már a kis, sütnivaló kolbászokat is mi készítjük itthon, egyszerre letöltünk 3 kilót (ennyi fér a töltőbe) és lefagyasztjuk.  Kicsit munkásabb, de sokkal jobb megoldás a boltinál, és ami a legfontosabb, csak az kerül a kolbászba, amit beleteszünk.
A merguez egy Észak-afrikai kolbászféle eredetileg természetesen bárányból készül. A merguez név berber eredetű, de ugyanazt jelenti, mint az arab mirkas. Imádom, bárányból is, növendék birkából is, de a realitás talaján maradva a marha-sertés keverék se rossz megoldás Magyarországon. Talán nem is annyira a hús a lényeges benne, mint a füstös ízű, édes, sült paprika, a római kömény és a fokhagyma. És ha már édes-füstös paprika, akkor miért ne mehetne bele egy kis édes tokaji is? Nem éppen arab hozzávaló, de a receptek ugye nem azért vannak, hogy pontosan betartsuk őket?!

Kolbászolós hétvégénk volt Mádon, a Barta pincében, adott volt a bor, jutott a kolbászba is rendesen, pláne, hogy vendég borász is érkezett vendégborokkal, méghozzá Szilágyi Laci a tokaji Gizella pincéből. Ilyen főzős borozós szeánszokat minden hónapban rendezünk, legközelebb február 18-án szombaton a Furmint Február jegyében készítünk olyan ételsort, amihez furmintot is használunk, és az biztos, hogy a főétel közkívánatra csülök lesz.

Hegyaljai merguez

1,2 kg marhacomb
1,2 kg sertéscomb
0,5 kg sertés natúr szalonna

3 db kaliforniai paprika

2 kk őrölt római kömény
2 kk őrölt fahéj
4 ek édes pirospaprika
1 ek chilipehely
2 ek cukor
só és feketebors ízlés szerint
6 gerezd fokhagyma lereszelve

1,5 dl édes tokaji bor (szamorodni)

A töltéshez vékonybél


A húsokat leinaztuk, majd késsel egészen apró kockákra vágtuk a szalonnával együtt. Ezt kb. úgy kell elképzelni, mintha tatárhoz aprítanánk késsel a húst. Nagyon apró lesz, de azért nem olyan, mintha darálóval estünk volna neki. Ez a kolbász munkás része, időigényes, és sokan meg is riadnak tőle, így ha csak ezen múlik, akkor nyugodtan tessék ledarálni.
A felaprított húst összekevertük a fűszerekkel és a cukorral, majd betettük a hűtőbe.
A kaliforniai paprikákat a gázrózsán megsütöttük, majd egy nylon zacskóba tettük, hogy a saját gőzében megpuhuljon, és a héja könnyen lehúzható legyen. Miután lehúztuk a héját, kiszedtük a magházát, és leöblítettük, majd apró kockákra vágtuk ezt is, végül betettük egy szűrőbe, hogy lecsöpögjön róla a felesleges lés, és hagytuk lehűlni.
Végül gyors mozdulatokkal összekevertünk minden hozzávalót, lassan adagolva hozzá a bort. Próbaként egy húsgolyónyi adagot serpenyőben kisütöttünk, így éreztük, hogy egy pici fahéj még mehet bele, és tettünk hozzá csípőset is, majd bélbe töltöttük.
Profi vendégeink voltak, nem először töltöttek kolbászt, így az ő javaslatukra először lepirítottuk a kész kolbászokat egy serpenyőben, majd 150 fokos sütőbe tolva sütöttük készre.

A facebookon is kolbászolunk!

Madarakat hallok hajnalban csicseregni, és hétágra süt a nap. Ez annyira bíztató! Lesz itt tavasz, az már biztos! Most épp kezdünk belemenni abba a nem rövid időszakba a piacon, amikor egyre kevesebb ősszel szüretelt zöldség és gyümölcs kapható, de a tavasziak még nagyon-nagyon messze vannak. És a helyzet csak fokozódik.

Az alma és a körte kezd egyre drágább lenni, a mandarin egyre szárazabb, és milyen messze van a cseresznye még. Február végén annyira fogom ezt utálni, hogy az nem igaz!

Nincs más lehetőség, olajjal vagy zsírral kell vígasztalnunk magunkat, és sok kolbászt főzni a nyáron eltett lecsóba!

Télen gyakran foglalom imába az indiaiakat, amiért kitalálták a csicseriborsólisztben való sütést. Olyan ropogós, olyan más így minden, még a sima krumpli is. Hívhatjuk pakorának is, de maradhatunk a tócsninál ha az jobban tetszik, egyik sem igaz.

A pakorába tulajdonképpen bármilyen zöldség tehető, kedvencünk a krfiol a brokkoli és a csicseriborsó, de a póréhagyma vagy éppen a sárgarépa sem utolsó. Most sárgarépa volt itthon és egy csomó újhagyma, úgyhogy abból készítettem. Jó csípősen, fűszeresen, így el is tüntettünk egy hatlmas adagot a barátnőimmel egy film alatt.

Hozzávalók:

8 szál közepes sárgarépa

1 csomó újhagyma

20 dkg csicseriborsó liszt

2 gerezd fokhagya

0,5 kk chilipor

2 kk őrölt koriander

2 kk őrölt római kömény

2 1/2 kk só

2-2,5 dl hideg víz

A sárgarépát nagylyukú reszelőn lereszeltem, az újhagymát a zöld szárárval együtt cékony karikákra vágtam. A csicserilisztet elkevertem a fűszerekkel, a vízzel és belereszeltem a fokhagymát is.

Belekeverem a zöldségeket a masszába, és forró olajban kis kanalanként megsütöm. Fontos, hogy az olaj valóban forró legyen, különben tojás nélkül könnyen szétesik.

Magában se rossz, de egy jó házi paradicsomszószba vagy tejfölbe mártogatva még sokkal finomabb. Mi körte chutheyt ettünk hozzá.

Tavaly évvége felé futotta körbe újra az internetet a minőségi éhezésről szóló hír, ami évről évre felbukkan az élelmezés világnap környékén.

Az adatok szerint körülbelül százezer embert érint Magyarországon az éhezés, vagyis az, hogy valaki naponta nem jut elegendő élelmiszerhez a Magyar Élelmiszerbank Egyesület szerint.

Az úgynevezett minőségi éhezés, azaz amikor egy ember nem jut elegendő nyomelemhez, vitaminhoz, vagy húshoz, húskészítményhez, vagy az ezeket helyettesítő egyéb fehérjéhez, már 1-2 millió embert is érinthet Magyarországon. Aki minőségi éhező, az nem éhezik a szó valós értelmében. Hozzájut a szükséges kalóriához, sőt, még annál többhöz is.

Ez nagyon durva szám! Főleg annak tükrében, hogy becslések szerint hazánkban 394000 háztartási élelmiszerhulladékot dobunk ki. (Egyik újévi fogadalmam az volt, hogy sokkal jobban odafigyelek arra, hogy ne dobjunk ki ételt. Sajnos hajlamos vagyok a piacon túlzásokba esni zöldségfélék vásárlásakor, és van amikor a hűtőben tönkremegy valami úgy, hogy hozzá se nyúltunk. Nagyon szégyelem ezt, elképesztő pazarlásnak tartom!)

Az Agromonitor cikke szerint pl. a káposzta és a tej vitamintartalma csupán az öt százaléka az ötven évvel ezelőttinek. Ha ez igaz, és miért ne lenne az, akkor tejet és káposztát szinte nincs is értelme vásárolni, hacsak tényleg nem garantáltan ökológiai gazdaságból származik, ahol betartják a vetésforgót, visszaforgatják a komposztot, nem használnak műtrágyát és a savasesőtől is megóvják a földet. Na jó, ez utóbbi csak vicc volt sajnos.

Holnap főzök is, ígérem!

Egy tök jó poszt a émában. Kézi vs. konyhai mosogatás.

Egyszer valahol be kellett vallanom, hogy mi az az étel, ami ciki, de szeretem. Akkor elárultam, hogy évente kétszer valami furcsa kényszert érzek, hogy egy lepukkant étteremben rántott trappista sajtot egyek vagy rosszul főzött rizzsel, vagy mirelit sültkrumplival. Bocsánat.

Olívaolaj hamisítás 2. rész

Hogy is megy ez? 

Az ilyen alapanyag több sebből vérzik, de most csak egyet vegyünk figyelembe: az Unión kívül nem érvényesek az EU-s mezőgazdasági megkötések, vagyis az EU-ban már korábban betiltott műtrágyát, rovarirtót, gyomirtót és egyéb veszélyes növényvédőszereket alkalmazó termelő vígan gyártja az olajat, amit lehet, kihoz az ültetvényből és a termésből is, hiszen csakis a mennyiséget tartják szem előtt. Nem kell betartani  a védőszerekre vonatkozó kivárási időt, sokszor egy-két nappal szüret előtt még vegyszereznek.

A cikk első része itt olvasható.

 

Mindig hangsúlyozom, hogy keressük a csomagoláson a termelőt, a termőhelyet és a bogyó típusát (3T szabály). Régen rossz, ha valahol ez szerepel: Származási hely: EU. Ez mindenképpen gyanús, hiszen ebben az esetben nem minden ok nélkül van elhallgatva a termelő, a hely és a fajta, tehát a termék valószínűleg pancsolt és több helyről összevásárolt.

A magyar anyukák szerint pocsék a menza kaja. Nézőpont kérdése, ugyanis nálunk ebéd sincs az iskolákban. Az van, amit a dobozba rakok. Vagy megeszi, vagy nem. 

Országos szintű probléma, és akkor nem kis dolgot feszegetek, hogy itt, nincs “rendes” ebéd! 13 éve “rakom a luch”-ot, vagyis csomagolok. Rakom a lunch-ot, vívom a harcot, mert a lunch sokszor úgy jön haza, ahogy elment...érintetlenül. Persze a gyerek apja azt mondja “Nem érdekes mit szeret az a kölök, ha éhes, majd megeszi. Majd rájön milyen rossz az neki ha éhezik, Kisanyám!” Kicsit a tapasztalatlanság érződik ebből a merész kijelentésből. Mert a gyerek nagyon komor hangulatú mikor hazajön és nem ő tudja meg milyen rossz az ha nem eszik, hanem a környezete. Sajnos a gyerekek nem esznek meleg ételt ebédre! Persze mások az étkezési szokások itt, értem én,13 éve próbálom megszokni, és ma már fejcsóválva bár de minden nap tudomásul veszem, hogy egy gyereknek este 6-7 óráig nem jut meleg étel a gyomrába. A napja nagyrészét otthonától távol tölti, vacsoradiőben esik haza, akkor ül le a család (jó esetben együtt) a

meleg vacsorát megenni. Addig csak “rágcsált”.

Oktatási intézményben keresd a konyhát! A “cafeteria”-t.

Legyen az állami vagy magán iskola, legtöbb helyen a konyha éppen csak “kicsomagoló” hely, főzni nem szoktak benne. Drága mulatság fizetni a szakképzett munkaerőt, a friss alapanyagokat és folyamatosan megfelelni az egeszségügyi előírásoknak. Inkább külső cégekkel szerződve szállíttatják az előregyártott “eleséget”. Kényes téma. Rengeteget lehet olvasni erről. Hajmeresztő. Sokkal rosszabb mint az általunk oly sokat szidalmazott kelkáposztaszagú menza a sűrű főzelékeivel és mócsingos cafatjaival meg az átlátszó levesekkel! Mert az legalább meleg volt! És néha volt ehető is, amit ülve ettünk meg, tányérról, evőeszközzel.

Két gyerekem közül az egyik olyan helyre jár, ahol van ebédlő. Oda még soha be nem tette a lábát. Nem bírja a szagát se. A másik gyerekem se megy be, mert az ő iskolájában ebédlő sincs. Konyha sem, egyáltalán. Ez talán még a szerencsésebb megoldás, bár a szülő terhein nem enyhít, mégis a saját döntésén alapul mi kerül a gyereke elé az asztalra. Kénytelen pakolni “lunch”-ot, tizórait és uzsonnát vagyis snack-et. A snack országában élünk.

Mi van a lunchboxban, avagy rémségek kicsiny tárháza. Sajnos itt sem jobb a helyzet tisztelet a kivételnek. (Köszönöm) Nemcsak mint szülő, hanem mint szorgos pedagógus is nézem a “lunch”-ot naponta.

Rémálmom a “gyerek ennivaló” kategória. Amit épeszű felnőtt nem fogyaszt, mégis adja a gyerekének... Külön iparág van a gyerekételek fabrikálására. Szoros ősszefogásban a médiával.

Álljon itt egy lista, teljesség igénye nélkül,

Levesek:

Minden gyerek nyúl érte a boltban, lásd címke. Nemcsak felismerhetetlenségig feldolgozott, gyanús csirkedarabokat hanem pl BPA-t (műanyagokban található Bisphenol A)-t is tartalmaz. Nyitáskor azonnal megcsap a tartósítószer “aromája”.

Második fogásként következzen az alap “mac&cheese”, sajtos tészta, gyári konstrukciója:

Szeretett rajzfilmhős itt is megtalálható a csomagoláson. Az “Annieʼs” brand organikus és kicsit hippi logója erős konkurrenciát jelent a Kraft cégnek.

Kedvencem a Lunchables, fellelhető benne apró sajtkocka, felvágott karika, sóskeksz, édeskeksz. Merészebb es drágább verziója italt és desszertet is tartalmaz!

Kap persze a jól táplált gyerek tejterméket is, kanál sem kell pl a joghurthoz, elég kiszivattyúzni a műanyag tasakból. Létezik többféle leleményes ízben, pl vattacukor! Ha véletlenül kifröccsen a szőnyegre lehetőleg megfelelő színűt válasszunk, soha nem jön ki a festék.

Csemege a sajtrúd, ez pl a mozzarella sajt teljes kicsúfolása.

Kell persze zöldség is a kiegyensúlyozott étrendbe.

Ezek zöldség rudacskák es chipszek, krumpli, paradicsom es spenót! Ízre és szagra teljesen sültkrumplira emlékeztetnek. Ujjaim sósak és zsírosak utána.

Másik nagy kedvencem ahogy gyümölcsöt kap a gyermek. Gyömölcs gumicukor, tekercs és szíj! Sok szülő bedől, ez a napi gyümölcsfogyasztás.

Persze ott van még az örök és egyeduralkodó PB&J! Peanut-butter and jelly. Vagyis a mogyoróvajas-lekváros szendvics, a kérlelhetetlen szeletelt zacskós kenyéren. Alapeledel. Persze csak annak, aki nem halálosan allergiás a mogyoróra!

És ha mindez még nem volt elég magas cukortartalmú ebéd, jöjjön a desszert. Megnyugtatásul 100 kalóriás adagolásban:

Innivalónak kapható millió féle édes lé:

Kész is vagyunk. A jóllakott csemete ezután igen élénk: csodálkozunk is rendesen mennyi a hiperaktív, figyelemzavaros gyerek. Ezen kórképek orvoslására szerencsére már alapos terápiák és gyógyszerek állnak rendelkezésre. Ebéd után nincs csendespihenő, nemhogy alvás, óvodáskorban sem. Mehet tovább a “munka”.

Mit tehetek, ha ez “nem megy le a torkomon”? És ha azt sem akarom hogy a gyerekemén lemenjen?

Főzök meleg vacsorát minden este. Előre megtervezett heti menü alapján, különösen ügyelve arra, hogy pakolható, másnapra csomagoljató legyen. Egyik konyhai fiókunk tele van dobozokkal, konténerekkel, termosszal, amiben a leves és különböző tészták, köretek melegen tarthatók. Nem beszélve arról, hogy nem hagyunk magunk után annyi szemetet, eldobandó csomagolóanyagot. Nagy vívmány volt az osztályban a mikrosütő beszerzése. (Persze van aki ezen is felszisszen...) Kedvére melegítheti ételét benne mindenki. Kiadagoljuk a tejtermék, zöldség, gyümölcs, édes és sós snack arányát. A legjobb megoldás pedig, ha a gyermekkel közösen “rakom a lunch”-ot.

Kicsit korábban kell ugyan felkelni hozzá, de úgy tűnik ez nem probléma, emlékeztetőt is kapok róla:

“Ébressz fel korán. Minimum 6:00, maximum 6:00 -kor!”

Csodák csodájára meg is eszi amit kiválasztott.

.

Megettük az összes kóstolót, a saját magunk hagyta maradékot is az év végéről, úgyhogy ideje kicsit belenézni a pénztárcánkba, és konstatálni, hogy ma bizony nem pezsgő lesz kaviárral vacsorára. Ma sem. Vacsora 1 dollárból.

Azt mondta egy ismerősöm, hogy őt a hús mentes olcsó receptek nem érdeklik, mert olyat mindenki tud, de olyat amiben hús is van, na az művészet. Nem akartam leállni vitázni, hogy a zöldségek is meglehetősen drágák szerintem, abban igaza van, hogy mondjuk krumplit és hagymát viszonylag olcsón lehet vásárolni, a káposztáról ne is beszéljünk.

Úgyhogy tegnap kimentem a piacra reggel, és vittem magammal összesen 1000 forintot, nehogy kísértésbe essek. Ha azt is számolom, amit otthon használtam fel, de nem most kellett megvenni, akkor pont elfogyott az ezresem.  Ebből három felnőtt és egy gyerek lakott jól. Elégedett vagyok.

A hentesnél kezdtem, a hús a legnagyobb tétel. Kértem negyven deka combot ledarálva, fizettem érte 450 forintot. Vettem egy nagyobbacska zellert és két petrezselymet az egyik zöldségesnél, összesen 140 forintért, egy másiknál egy citromot és két csomag újhagymát 280-ért. Ez eddig 870 forint. Egy zeller elképesztően kiadós, egy négytagú család simán jóllakik vele. Mi imádjuk levesbe, salátába, de chipsnek megsütve is.

Otthon felhasználtam egy tojást, amit 35 forintért vettem, és másfél deci étolajat, ami 75 forintra jön ki. A fűszerek, 1 gerezd fokhagyma, illetve egy szikkadt zsömle fele, az a maradék húszas.

Wokban sült zeller húsgombóccal

A húsgombóchoz:

40 dkg darálthús

1 csomó újhagyma a zöld szárával együtt, felkarikázva

1 gerezd fokhagyma lereszelve

1 citrom reszelt héja

pár csepp citromlé

½ zsömle, beáztatva, kinyomkodva vagy gluténérzékenyeknek 1 ek csicseriborsó liszt

1 tojás

A sütéshez kevés étolaj

A zellerhez

1 zeller

1 kk cukor

1 ek étolaj

1 csomó újhagyma a zöld szárával együtt

2 csomó petrezselyem

1 citrom leve

chili, só, bors ízlés szerint

A húsgombócokhoz mindent összegyúrtam, majd vizes kézzel diónyi gombócokat formáltam belőle. Serpenyőben kevés olajon, folyamatosan forgatva a gombócokat szép pirosra sütöttem.

A zellert legyalultam, elkevertem a cukorral, majd egy wokban megforrósítottam az olajat. Több részletben sütöttem meg benne a zellert, egy adagot csak 1,5 percig rázogatva, amíg a pici cukor színt nem adott neki. Végül az összes kész zellerre nyomtam a citrom levét, majd elkevertem a petrezselyemmel és az újhagymával. Sóztam, borsoztam, és szórtam rá kevés chilit is.

Máshogy édes, mint a karamell.
Annyira szerettétek legutóbbi sikersztorit itt a blogon, hogy úgy döntöttem, rendszeressé teszem a sikeres, bátor és boldog emberek bemutatását, különös tekintettel a gasztronómiához is kötődő nőkre. Folytassuk egy nővel a Wekerléről, aki januártól hivatalosan munkanélküli, de már alakul a vállalkozás, és különben is, komolyan elhiszi valaki, hogy létezik négygyerekes munkanélküli édesanya?! Naugye…
Ez a történet most róla szól, és a karamellségekről.

Három éve, kaptam egy levelet, Baksa Anna írta. Arról szólt, hogy bár mi nem ismerjük egymást személyesen, de úgy érzi, sokat kapott tőlem a blogon keresztül, - ettől teljesen meghatódtam - és arra gondolt, hogy ő is adna valamit. Méghozzá egy polinéz masszázst, mert ő masszőr.
Ez a bejegyzés most nem a masszázsról fog szólni, mert mint kiderült, abból igazán megélni nem lehet. Nem csodálkozom, egy óra alatt annyit dolgozott Anna, hogy végig úgy éreztem, mintha ketten lettek volna a szobában rajtam kívül. A szemem csukva volt, úgyhogy vagy valóban két nő masszírozott végig, vagy Annának négy keze van. Dolgozott ő mindennel, a kezével, az alkarjával, közben táncolt, én pedig annyira ellazultam, mint utoljára gyerekkoromban. Tudni kell, hogy bár nem vagyok autista, nehezen viselem idegen emberek érintését. Tulajdonképpen csak a szüleim, a férjem és gyerekem érhet hozzám. Ezt mindig a három hónapos inkubátorkezelésnek tudom be, amivel életem első negyedévében meg kellett küzdenem, aztán vagy így van vagy nem. Nem vagyok én ehhez az intenzív érintéscunamihoz hozzászokva, meg kell tanulni elfogadni az ilyen ajándékot, ami után tényleg kicserélődik az ember egy napra legalább. Elképesztő élmény. Föld felett járás, és vigyorgás.

Annáról tudni kell, hogy ha valakire igaz ez a kis vicces grafika, akkor az ő.

Egyedül neveli négy gyerekét, de nem aggódik semmin, úgy döntött, olyan még soha nem volt, hogy ne lett volna valahogy, úgyhogy az élet nem áll meg, az élet nem omlik össze, az élet megy tovább. És ha már így van, akkor az élet legyen jó és legyen szép. És Annának az.
Ősszel egyszercsak kiírta a fésznukra, hogy karamellségeket gyárt, mert meg kell gyógyítania a köhögő torokfájós gyerekeit. Aztán olyan lelkesedés támadt a poszt körül, hogy elkészültek a kóstoló adagok is a barátoknak. Amikor karácsony előtt találkoztunk, épp megszűnt a munkahelye, de mosolyogva mondta, hogy nem probléma, karamellségekkel fogja megmenteni Budapest lakosságát a téli nyavalyáktól, tavaszra elindítja vállalkozását. Addig a barátok élvezhetik a selymes, vajas-tejszínes karamellek elképesztő ízét.

Nagymama krémjei:
- fahéj-narancs
- szegfűszeg-narancs
- gesztenye
- aszalt szilva-fahéj

Köhögéscsillapítók:
- citrom-eukaliptusz
- levendula-citrom
- kakukkfű-eukaliptusz
- menta

Kelet kincsei:
- gyömbér-citrom
- chili
- rózsabors
- rózsavíz

18+ :
- barackpálinka
- kökény-vodka
- kávé-whiskey

Kaptam is belőle egy nagy csomag kóstolót, minden ízből egy-egy üvegcsével. Három nap alatt elnyalogattuk, és csak azért tartott ilyen sokáig, mert erős önmérsékletet tanúsítottunk.
Kívánom, hogy szárnyaljon a vállalkozás, de csak annyira, hogy a masszázs megmaradjon mellékállásnak!
És most ti is megkóstolhatjátok ezt a rengeteg féle karamellséget, mert Anna megajándékozza az egyik szerencsés olvasót egy szuper-csomag karamellség kóstolóval.

Lájkoljátok a bejegyzést, holnap este onnan sorsolunk ki valakit, akire én legalábbis nagyon irigy leszek :-)

Nem írom le, mi mindent ettünk össze-vissza az utóbbi napokban, legyen elég annyi, hogy egy kisebb falu simán elkosztolt volna nálunk ínséges időkben egy hétig, az biztos. Aztán üzent Zsuzsa Szatmárból, konkrétan Panyoláról, hogy ugorjunk már át hozzájuk, otthon vannak egész nap.
El is indultunk, GPS Budapesten, de eddig is elvoltunk nélküle, most se lesz szükségünk rá, 120 kilométer az egész miért is izgulnánk, különben is a férjem telefonján van GPS is, igaz még soha nem próbáltuk, de biztosan jó az.

Arra emlékeztünk, hogy komppal kell átmenni, és nem szabad a GPS-re hagyatkozni, mert az bevisz valahova, ahová nem kéne, és traktor szokta kimenteni a szatmári ízekre szomjazó delikvenseket, de jártunk mi már ott műholdas navigációval, és pont az ajtóban jelezte a szerkezet, hogy megérkeztünk, így hát most se féltünk. Igen ám, de akkor Naviguide térképet használtunk most meg a guglibarátunk saját izéjét, naná, hogy ott álltunk egy falu putrisorának a végén a gyümölcsfák között vigyorgó romákkal, akik azt lesték mikor ragadunk el a sárban. Hívtuk is kétségbeesetten Zsuzsát, hogy most mi legyen, itt bizony nincs komp, de a folyó közelébe se tudunk menni. Eltévedtünk.
Semmi baj, irány vissza 40-50 kilométert, ott jobbraballrajobbra, majd újra és akkor már ott lesz az a komp, ami működik is. Jah.

Mondta is Zsuzsa, hogy amikor a falu weblapját készítették, külön kérték, hogy legyen egy olyan pont hogy „GPS használók figyelmébe” mégis eltévedtek a fejlesztők, amikor a fizetségért mentek a faluba, talán nem emlékeztek a saját maguk készített szövegre :-)
Megérkeztünk, pálinkáztunk, ebédeltünk, pálinkáztunk, megnéztük az épülő gyümölcsaszalót és szövetkezeti házat Ambrussal (annyira jó, hogy vannak még emberek, akik szövetkeznek egymással és nem csak hitegetik, becsapják, meglopják egymást, hanem tényleg közösen dolgoznak). Végül otthagytuk egy napra a gyereket, mert nekünk mennünk kellett beereszteni a kutyát, aki csodálkozott volna, ha egy lábtörlőn tölti az éjszakát a megszokott szoba helyett.

Egy szó, mint száz ebből a kesze-kusza felvezetésből csak azt akartam kihozni, hogy újévi falatkák is készültek ám nálunk, amit még illett volna tegnap megosztanom, de elszállt a gépem tápegysége, és január elsején Erdőbényén nem lehet ilyesmit vásárolni.
Mindig is kedveltem a puy-i lencsét, de amióta olvastam Thomas Keller könyvében, hogy milyen jó érzés, amikor a pici lencse szétpukkan a szájpalásán, ahogy odanyomja a nyelvével – szinte mint egy kaviár, azóta, még jobban kedvelem, érdekes, hogy pár leírt szó milyen hatással tud lenni emberekre.

Az étel lényege a házi, lime lével és lime héjjal készült majonéz. A majonézre is egy fél éve kattantam rá újra, gyerekkoromban is szerettem, amit apu villával bűvészkedett össze a zöld színű jénai tányérban, miközben én próbáltam cseppenként önteni a tojás sárgájához az olajat, de amióta elköltöztem, valahogy kimaradt az életemből, pedig ez nem tavaly történt. Szerencsére már nem kell villával erőlködni, elkészíti helyette a gép.
Na, jöjjön a recept, úgy látom ebből a bevezetőből nem lesz semmi, főleg, hogy az elejét még egy hete írtam Erdőbényén, de már idén kell befejeznem az Oktogonon.

Hozzávalók:
40 dkg puy-i lencse
2 tojás sárgája
1 ek francia mustár
1 lime leve
1 lime héja
1 ek konzerv zöldbors
1 ek méz
só, bors
1 dl olívaolaj
2 dl étolaj
2 csomó újhagyma
1 nagy csokor petrezselyem
vékonyra szeletelt füstölt libamell vagy bármilyen más füstölt hús

A lencsét harminc-negyven perc alatt puhára főzöm.
A majonézhez a késes robotgépbe teszem a tojások sárgáját, a mustárt, a lime levét és héját, a zöldborsot, mézet, sót borsot. Elindítom a gépet, és hozzáöntöm az olajat. Az első kanálnyi mehet lassan, a többivel nem kell vacakolni, nem fog kiválni, kemény majonézt készít a gép egy perc alatt.
Apróra vágom az újhagymát a zöldjével együtt, majd a petrezselymet is.
Mindent elkeverek a leszűrt, kihűtött lencsével, végül a libamell szeletekre kanalazom.

Ha már újévről lecsúsztunk a recepttel, tegyük el farsangra, tényleg megéri elkészíteni!
BÚÉK kedves olvasók, bízom benne, hogy valami jót is hoz majd ez az esztendő!

A lencséről is van fotó, de valamiért a blog.hu nem szereti, gyertek a fészbukra, ott látható.

Nagy nap lesz holnap a számomra, és a blog számára!

A Mika Tivadar Mulatóban a Kőleves és Fűszer és Lélek receptjeiből lehet ízelítőt kapni, és persze jókat inni, mulatni! Lesz latkeszt kecskesajtkrémmel és a mandulás fánk, illetve  gesztenyemézben pácolt kacsamell datolyás sült zellerrel, céklapürével.

http://mikativadarmulato.hu/

1075 Budapest, Kazinczy utca 47.

Húúúúúú! 

Végre, hanuka!!!

Holnap meggyújtjuk az első gyertyát a hanukkián!

Az ünnepről már régebben írtunk, a hanukai fánk receptjét itt olvashatjátok, a latkeszét pedig itt. A kedvenc hanukai receptemet, a jeruzsálemi túrótortát pedig itt. Ez pedig egy nagyon klassz hanukai ünnepség.

Van egy nagyon kedves társaságunk. Tágasabb baráti kör, több mint 20 embert számlál, gyerekek, felnőttek vegyesen.

Júda Mákábi: Győzelem!!! Hála a Mindenhatónak, megnyertük a csatát, még időben

Kész, 2011-ben eddig tartott az energiám. Napsütésre vágyom, valami kényeztetésre, arra, hogy valaki helyettem engedje meg a forróvizet a kádba, és amikor kijövök a fürdőből, már ki legyen kapcsolva a számítógép és a telefon.

Még egy hét a szabadságig...

Mi lenne, ha adnék egy provanszi kacsamell receptet, amit a férj is elkészíthet, némi presszió hatására a megfáradt feleségének, és utána tíz kényeztető nyereménycsomagot is kisorsolnánk egyenesen Provence-ból?

Kezdjük gyorsan a kacsával, ezt ki lehet nyomtatni a férfiaknak, aztán irány a fürdő!

Provanszi kacsamell két személyre

Hozzávalók:

Van egy nagyon jó hírem, kedves megfáradt nőtársaim! L’OCCITANE nyereménycsomagokat  sorsolunk ki a Talpig nő tv műsorra, a Lila Fügével és persze a L’OCCITANE-al közösen, méghozzá nem is akármilyen kis csomagocskákat, igazi, ajándéknak beillő kényeztető meglepetéseket!

5 sminkes csomag 17.830 forint értékben

• szemhéjpúder (4es kiszerelésben) 8390 Ft
• szájfény 3950Ft
• bronzosító (két színben) 5490 Ft

és 5 testápolós csomag 21.540 forint értékben

• parfüm 12.750 Ft
• testápoló krém 8790 Ft

Ahhoz, hogy ezt megnyerjétek, itt kell válaszolni arra a kérdésre, hogy:

Segítséget itt találtok!

Tehát, válaszolni nem itt a blogon, hanem itt kell!

 Az utóbbi pár évben lettem pálinkaivó, és ez nem véletlen.

Tudod te miből készül a whisky?

Árpából.

Igen, Á R P Á B Ó L !

És a pálinka?

Gyümölcsből. És?!

Mi az, hogy és???

Nem akarom a whiskyt lebecsülni, de be kell látni, hogy a világ legjobb marketingjével rendelkező ital, ami eszméletlen hasznot termel. Ehhez képest a pálinka csak szerényen maga a gyümölcs. Nem véletlenül tartották a XVI. századig gyógyszernek, és különben is, tudtátok, hogy a pálinka védőszentje szent Miklós?

Pár érdekesség a pálinkáról

 

Érdekes anekdota az uniós tárgyalásokról, hogy amikor a pálinka szó használatáért küzdött az uniós testület előtt a román és a magyar delegáció vezetője, a következő esemény zajlott le. Arra a kérdésre, hogy ki hogyan tudja megindokolni saját álláspontját, azaz hogy országa nyelvében ered a szó és országának volna kizárólagos joga ezt használni, a magyar külügyminisztérium képviselője felütötte a román nyelv értelmező kéziszótárát, ahol palincă címszó alatt a következő magyarázat volt olvasható: „A palincă magyar eredetű, gyümölcsből erjesztéssel és lepárlással készülő szeszes ital.” Az európai uniós testület ezzel a kérdést eldöntöttnek tekintette, hiszen ha maguk a románok is magyar eredetűnek nevezik az italt, akkor az tényleg csak magyar lehet. Így Magyarország megkapta a kizárólagos szóhasználat jogát.

Mátyás korában már különbséget tettek a gyümölcsből és a gabonából készült párlatok között. Ez utóbbiakat crematum, crematura névvel illették. A pálinka szó a 17. századtól terjed el a magyar nyelvben, ám ekkor a gabonapárlatra használták. Az 1799-től kialakult kisüzemek, szesz-, pálinka- és likőrgyárak termelése elvezetett a pálinkafőzés központi szabályozásához. 1836-ban a földesúri előjog gyakorlatát törvényerőre emelték, majd bevezették a pálinkaadót. 1850-től a szesz állami monopólium lett. 1851-ben Magyarország területén 105129 főzdét írtak össze. Az állam az 1920-as években jelentősen korlátozta a szesz előállítását. 1920-ban 260, 1970-ben 1070, 1982-ben 815 pálinkafőzde működött Magyarországon. Közben olyan intézkedések kapcsolódtak a főzéshez, mint a szesztilalom a Tanácsköztársaság idején, a feles főzés - a termés fele a gazdáé, fele az államé – 1952-1970 között.

Forrásom a wiki

Nagyon boldog vagyok, hogy végre megoszthatom ezt veletek. Szívem csücskében, Tokaj-hegyalján már ilyen is van. A Barta pince és a Fűszeres közös főzőkurzusa.

Ősszel volt a megnyitója a Barta család borászatának Mádon, egy elképesztően gyönyörű régi kúriában. Most szombaton, vagyis december 17-én főzőkurzust tartunk a négyszázéves kúriában, ahol délelőtt kenyeret, kalácsot és péksüteményeket sütünk, délután pedig a kacsát vesszük sorra a mellétől a combjáig. A péksüteményes 7000 forint/fő, a kacsás 10000 ft/fő, a kettő együtt pedig 15000. Természetesen kóstolóval együtt :-)

Szállás és egyéb programok szervezésében is segítünk ha szükséges, és természetesen lesz gyerekprogram is, ami nem borkóstolás.

Egy borászatban nem lehet másképp, így itt is kóstolni fogjuk a csodálatos mádi Barta borokat, és egy meglepetés borászat is bemutatkozik, hogy igazán jó hangulatú és emlékezetes maradjon a főzés.

A "főzőkurzus" havonta ismétlődik majd, friss információt itt találhattok róla. Karácsonyi ajándéknak is szuper a főzőkurzus utalvány!

A borászat központja a jelenleg felújítás alatt álló mádi Rákóczi-Aspremont kúria. Történelmi múltjában, megjelenésében méltó társa az Öreg Király dűlőben elterülő szőlőbirtoknak. Eredetileg valószínűleg a 16-17 században épült, ekkor még egy egyszintes, egyszerűbb gazdasági épületként funkcionált. Fokozatosan vált egyre jelentősebbé, míg végül főúri kúriává nőtte ki magát és barokk stílusjegyeket kapott. Az épület több felújításon esett át, mire az 1700-as évek elejére elérte mai formáját, mely Rákóczi Juliannának és férjének, Aspremont Ferdinánd Gobert grófnak köszönhető. A házat írásban először az 1755 évi vagyon összeírásban említik, e szerint már elnyerte végleges formáját.

Ezután a kúria egyenes ágon öröklődött és mindvégig megtartotta főúri lakási funkcióját. A ház ősi korának megfelelően méteres vastagságú kőfalakból áll, ám a barokk stílus is visszaköszön a falba vájt kályhafülkék, a különleges módon lerakott parketta, a falfestmények, stukkók képében. Ezek érdekes kontrasztot alkotnak a rusztikus elemekkel.

Gyertek, várunk mindenkit nagy-nagy szeretettel!

Info és jelentkezés: info@bartapince.com címen, illetve a +36 30 4755 484 telefonszámon.