Gyors ebéd, semmi faxni, remek ízhatás.

Hozzávalók:

száraztészta, típusa, mennyisége ízlés szerinti

egy marék rukkola

néhány deka fenyőmag, mandula vagy dió, ez utóbbiak kicsit összevágva

1 avokádó

olívaolaj

egy nagy gerezd fokhagyma

parmezán forgácsok

só, bors, olasz fűszerkeverék

Elkészítés:

A tésztát kifőztem. Közben két teáskanál olíván megfuttattam az apróra vágott fokhagymát, a fenyőmagot, majd megszórtam az olasz fűszerkeverékkel. Ebbe szedtem ki a tésztát, nem csepegtettem le nagyon, hogy maradjon rajta a főzővízből.  A forró tésztára dobtam a felvagdosott avokádót és a marék rukkolát, és reszeltem rá néhány parmezán forgácsot. Sóval, borssal ízesítettem.

A címben idézett, google keresőből érkező jelző, a gasztronómiai fellegvár ugyan túlzás,  a tény ezzel szemben az, hogy a Kakas étterem egy roppant korrekt konyhával rendelkező, kellemes hely Budapesten. Amiért ezt érdemes hangsúlyozni, az az, hogy mostanában volt alkalmunk/szerencsénk néhány éttermet kipróbálni, és a helyzet az, hogy Budapesten normális középkategóriás éttermet találni iszonyúan nehéz. Vagy csak nekem volt pechem... bár morgolódásaimat megerősítették kedves ismerőseim is.

Múltkor közvéleményt kutattam, mert barátainkat akartam elvinni egy olyan étterembe, ahol az adagokat nem lupéval kell a tányéron keresni, az étlapon szereplő ételnevekből minden szót ismerek, ezzel párhuzamosan azonban az árak olvastán nem hordok el egy, a közepesnél lényegesen kellemetlenebb hátsó fali infarktust. Szó mi szó, már az ajánlásokban is kevés ilyet találtam. (Sokan biztattak, hogy próbáljam ki a Rosenstein éttermet, de mit tegyünk, ha pillanatnyilag nem tudok - de őszintén szólva: nem is akarok - négy ember fogyasztásáért kifizetni 25-30 ezer forintot...)

Dóra barátnőm ajánlotta a Kakast, ahová a 30. házassági évfordulónkon látogattunk el az urammal. Nem akarom hosszan nyújtani a leírást, hiszen nem sokat jelent mások vacsoráiról szóló novellát olvasni, jobb, ha az ember személyesen tapasztalja meg az ételeket csakúgy, mint a miliőt.

A Kakas egy korrekt hely. Azt nyújtja, amit megígér. Kellemes miliő, a kert meg egyenesen szuper, főleg nyári estéken. Gyors kiszolgálás, udvarias, készséges pincérek. Finom ételek, normális adagok. Nem agyonszofisztikált étlap. Árai még épp beleférnek a közép kategóriába az én fogalmaim szerint. Nagyjából ennyi. A fotókon jól látszik, hogy semmi földtől elrugaszkodott, franciás, blumenthalos izé, és bár ez a hely is szárnyasról lett elnevezve, de nem a Fat duck, és nem a Crown, de egy kellemes családi/baráti vacsorának kitűnő helyszíne. És ez a mai étterem helyzetben nem kevés.

Különösen annak fényében nem, hogy egy héttel előbb egy szintén sokak által ajánlott, jópofának kinéző éttermet próbáltam, ahol a szomszéd asztalhoz kihozott ételt én a látvány alapján simán visszaküldtem volna, kóstolás nélkül. Ahol a sólet - szintén másik asztaltársaságnak volt hozzá szerencsétlensége... - magán viselte a mikróban melegítés legcsúnyább nyomait, nevezetesen az étel széle hozzá volt sülve a tányérhoz, és nyilvánvalóan agyon száradt, mire kivették a masinából. Ahol a legfantáziadúsabb - nem zsidó - kreáció egy spárgával "megszúrt" csirkemell volt, a végtelenségig ízszegény, a kreativitás minden jegyét nélkülöző főétel volt. A petrezselymes krumpliról most nem ejtenék szót, amúgy is szürke, rosszkedvű nap van, nincs hangulatom most a szótáramból előkeresni a nyomdafestéket még eltűrő, ám a siralmas valót mégis leíró kifejezéseket. Ugyanakkor megemlíteném a flódni fagylaltot, ami remek ötlet - lenne, ha lenne például bármilyen íze. De nem volt. Mint ahogy a házi jeges teának sem.

Kedvelem a rebarbarát. Nem bánom, hogy fanyar, nem bánom, hogy viszonylag drágán árulják a piacon, én töretlenül szeretem. Pitét akartam belőle sütni, de a munka időnként nem engedélyez pihenőt, így arra nem maradt kapacitás. A fagylalt elkészítése gyorsabb, ráadásul ha úgy adódik, szakaszosan is végezhető. Emígyen:

Hozzávalók:

40 dkg rebarbara megtisztítva, ujjnyi darabokra vágva

1-2 evőkanál barna cukor

2,5 dl tej

2,5 dl tejszín

4 tojás sárgája

5 dkg kristálycukor

Az elkészítés a következő: a tejet a tejszínnel forráspontig melegítettem, majd a kristálycukorral habosra kevert tojássárgákhoz öntöttem, alaposan elkevertem, visszaöntöttem a tejszínes lábasba a folyadékot, és alacsony lángon, folyton keverve addig főztem, meg besűrűsödött. Hagytam kihűlni. Időközben a megtisztított, feldarabolt rebarbarát megszórtam egy kanálnyi barna cukorral, sütőpapírral bélelt tepsiben egy gondolatnyi víz kíséretében 15 percig sütöttem. Amikor az is kihűlt, villával pépesre törtem, a krémhez kevertem, majd a fagylaltgép segítségével kikevertem.

Összetört habcsókkal tálaltam.

A recept a Fagylaltok könyvéből származik.

Rebarbara még a blogon:

chutney

pite

süti

Ez történik, mikor nem akarok nem annyira friss péksüteményt vinni a hevenyészett piknikre. Igaz, hogy több mint egy órát elvett a piknikre szánt időnkből, de legalább finomat ettünk.

Hozzávalók (amelyek alkalmasak pizza tésztának is):

50 dkg fehér liszt

7 gr porélesztő

3 dl langyos víz

1 teáskanál só

1 teáskanál cukor

1 evőkanál olíva olaj

opcionálisan: apróra vágott friss rozmaring, 2 teáskanál olajban eltett medvehagyma

Elkészítés:

A lisztet elvegyítettem a cukorral, sóval, élesztővel, beleöntöttem egy kevés olajat, valamivel többet a medvehagyma olajából, majd a langyos vizet apránként hozzáöntve tésztává dagasztottam. Ruganyos, sima felületű tésztává dolgoztam, és liszttel megszórva, letakarva 45 percig kelesztettem. (Ha többet kel, az nem árt neki, sőt...)

1,5-2 cm vastag téglalapokká formáltam, a darabok tetejét megkentem egy kevés olajjal, majd 190 fokos sütőben 20 percig sütöttem őket.

A tésztához keverhető szárított paradicsom, karikákra vágott olívabogyó, esetleg kapri, meg még számtalan más dolog, amit csak a fantáziánk megenged.

Újabb fotózhatatlan remek étel. Amikor finomat akarok főzni, de nem akarok vele sok időt eltölteni, mindig előkerül a szekrényből a slow cookerem. Változatlanul imádom, az elmúlt bő egy év során, mióta egymáséi vagyunk, sokszor okozott örömet. Nem volt ez másként tegnap sem, bár az étel, amit főztem benne, első olvasatra kissé bizarrnak tűnt. De amikor a fiam azt mondja, hogy anya, ez baromi finom, akkor lehet hátra dőlni és megnyugodni.

A receptet a thecrockpot.hu oldalon találtam, de változtattam rajta.

Hozzávalók 6 főre:

3 filézett csirke felsőcomb

1 filézett csirkemell darabokra vágva

1 nagy vöröshagyma

10 dkg darabos mogyoróvaj

40 dkg hámozott, darabolt paradicsom(konzerv)

2 evőkanál szójaszósz

1 teáskanál chiliolaj vagy egy mokkáskanál chilipor (a csípősségen változtathatunk ízlésünk szerint, de vegyük figyelembe, hogy az erős ízek lassan főzésnél intenzívebbek lesznek)

1 teáskanál őrölt római kömény

só

1 teáskanál barna cukor

1 nagy gerezd fokhagyma reszelve

Elkészítés:

A csirke darabokat lebőröztem, egyforma darabokra vágtam. Beletettem a darabokat az edénybe, majd elkészítettem a szószt. Ehhez az összes hozzávalót egy tálban alaposan összekevertem, egyneműsítettem, majd a csirkehúsra öntöttem. Bekapcsoltam a főzőt, és magas fokozaton 6 órára magára hagytam. Az idő leteltével még kicsit utánsóztam, rizst főztem köretnek, és hallgattam az elégedett cuppogásokat:)

Rachel Allen ír születésű tévészakácsot nagyon kedvelem. Szeretem a természetességét, szeretem a nem túlbonyolított receptjeit, szeretem az edényeket, amikben főz, szeretem nézni a kezét, amikor főz. Kétszer futottam bele a TV Paprikán az alábbi receptbe, a második alkalomnál meg voltam győződve, hogy égi jel, hogy újra látom a műsort, amiben ez volt a legcsábítóbb recept. Rachel comfort foodnak mondta, és mi tagadás, a legeslegkomfortabb fúd, amit mostanában láttam. Durván édes, durván banán ízű, durván karamellás. És rém egyszerűen és gyorsan elkészíthető.

Képet nem készítettem róla, mert a fényviszonyok még mindig nem kedveznek az este készülő fotóknak.

Hozzávalók:

12,5 dkg liszt

3 teáskanál sütőpor

egy csipet só

eredetileg 12 dkg kristálycukor, nekem bőven elég 10 dkg

1 tojás

8 dkg olvasztott vaj

1-1,5 érett banán

2 dl tej

A folyékony hozzávalókat habverővel összekevertem, majd hozzáadtam a lisztet, sütőport, cukrot, és az előzőleg péppé villázott banánt. Egy kis lábasba öntöttem a következőket, és felforraltam.

2 dl víz

1 evőkanál golden szirup

14 dkg barna cukor, nekem bőven elég 8 dkg

Innentől a metódus a következő: a tésztát egy kerek jénai tálba öntöttem, majd a felforrt szirupot kis merőkanállal a tészta tetejére locsoltam. 180 fokos sütőben 35 percig sült a sütemény. Ezalatt a tészta megsül, alatta pedig egy csodálatosan gazdag ízű karamell szósz képződik. Maxihedonisták vanília fagylalttal tálalhatják...

Talán még nem szólok későn. Ma 20.05-kor a Parlament TV-n...

Hát ez lett az idei tavaszi Segítsütis macaronom vége. 40.000 forintot fizet érte az a kedves licitáló, aki az én meggyes-mákos macaronjaimat választotta. Köszönet érte!

És akkor álljon itt a recept is.

Hozzávalók:

12,5 dkg pihentetett tojásfehérje (szobahőmérsékleten 1, hűtőben 5 napig pihentessük letakarva a tojásfehérjét)

12,5 dkg mandulaliszt

25 dkg porcukor

5 dkg kristálycukor

Elkészítés:

A mandulalisztet és a porcukrot kétszer átszitáljuk, majd összekeverjük.

A tojásfehérjéket először alacsony fordulatszámon elkezdjük verni, apránként adagoljuk hozzá a kristálycukrot, majd kicsit magasabb fordulatra kapcsolva addig verjük a habot, amíg már nem csúszik ki a fejre állított edényből. Ha ezt az állapotot elértük, készen vagyunk.Az utolsó néhány keveréskor adjuk hozzá a minimális ételfestéket a habhoz.Ekkor egy falapát segítségével keverjük össze a habot és a cukros mandulalisztet. Először lendületes mozdulatokkal elegyítsük az anyagokat, utána óvatosabban keverjük a masszát. A cél, hogy a légbuborékokat kikeverjük belőle, és az anyag egy szalagszerűen, sűrűn folyó állagot érjen el. Ha a fakanalat kiemelve a masszából az szakad, még keverjünk rajta.

Ezután töltsük az anyagot habzsákba, és 5 mm-es kinyomó csővel nyomjunk a tepsibe terített sütőpapírra egyforma korongokat. Ha kicsit csúcsosodna, csapjuk néhányszor alaposan az asztalhoz a tepsit. Tegyük félre a macaronokat legalább 45-50 percre, míg a tetejük meg nem szárad. Ekkor 150 fokra előmelegített sütőben, a sütő alsó rácsán süssük készre a kis habcsókokat.Ez kb. 13-16 percet vesz igénybe.

Kihűlés után könnyedén el tudjuk távolítani a korongokat a sütőpapírról.

Mákos töltelék:

10 dkg darált mák

néhány evőkanál tej

cukor ízlés szerint

reszelt citromhéj

egy púpos teáskanál keményítő

vaj

A mákot felfőztem a tejjel és a cukorral, citromhéjjal, végül egy pici tejben simára kevertem a keményítőt, azzal sűrítettem a krémet. Mogyorónyi vajjal tettem selymesebbé a krémet.

A macaronokat összeállítottam: mindegyikbe került mákkrém és házi meggylekvár.

Újabb recept az Édességek aranykönyvéből. Ez sem kevésbé finom, mint az első.

Az ok, amiért pont ezt a receptet választottam, hogy az ősszel megismert Őri Balázs volt olyan kedves, és beváltotta a hónapokkal ezelőtt tett ígéretét, és egy csodálatos adag krumplit ajándékozott nekem kipróbálásra szombaton. Zavarba ejtő a választék, legalább hatféle krumplit hoztam haza. Vasárnap este készítettem belőlük egy adag tepsis krumplit - olíva olajjal, fokhagymával, nagy szemű tengeri sóval -, és azt kell mondjam, egyik fantasztikusabb, mint a másik. Sokkal hamarabb megsültek, mint az általam eddig használt fajták, ráadásul a forgatás közben egyik sem esett szét atomjaira, nem úgy, mint a hazaiak. Ízük, állaguk elképesztő, a maradékot még másnap is kicsipegettem hidegen a tepsiből. Kedvencem a Maja hajnal névre hallgató gyönyörűség.

Maja hajnal és Perui lila, a fotóért köszönet Almának

Hozzávalók:

50 dkg héjában főtt krumpli

3 dkg liszt

4 tojás szétválasztva

15 dkg cukor

12,5 dkg puha vaj

10 dkg mazsola

1 teáskanál őrölt szerecsendió

1 evőkanál reszelt citromhéj

6 dkg fenyőmag

mandula kivonat

Elkészítés:

A krumplit megfőztem héjában, melegen meghámoztam, összetörtem és hozzákevertem a lisztet. Félretettem hűlni.

A vajat habosra kevertem a cukorral, majd egyenként hozzáadtam a tojások sárgáját is, mindet alaposan elkeverve a masszában. Itt megpróbáltam megállni, hogy ne nyalakodjam el az egészet, nem volt teljesen sikeres a dolog... A masszához hozzákevertem a lisztes krumplit, beletettem a citromhéjat és a szerecsendiót. Sajnos mandula kivonatom nem volt itthon, ezt kényszerűségből elhagytam, ugyanez volt a helyzet a fenyőmaggal is, de ezt a tapasztalat birtokában akkor is kihagynám, ha legközelebb lenne itthon.

Egy 24 centis tálat kicsit kivajaztam, kibéleltem sütőpapírral, beleöntöttem a masszát, és 180 fokon 50 percig sütöttem a tortát. A formában hagytam hűlni, tálaláskor porcukorral hintettem meg.

Mi tagadás, szívet melengető dolog, ha az ember életében nemcsak az jelzi a tavasz érkezését, hogy melegszik az idő, rügyeznek a fák és a madarak hajnalonta már reggel 4-kor koncertszerűen tolják a nótát, hanem az is biztosan jelzi a tél elmúltát, hogy megérkezik a tavaszi Segítsüti forduló, amiben immáron negyedik éve veszek részt.

Az akció lényegét, történetét bárki elolvashatja az akció hivatalos weblapján, én most inkább annak szentelnék néhány mondatot, milyen szerencsések vagyunk családilag, hogy nem szorultunk soha idei támogatottunk, a Gézengúz Alapítvány segítő munkájára.

Az alapítvány egyidős a fiammal, aki 1990-ben született, egy sok egészségügyi problémával súlyosbított terhesség után. A szülés korántsem volt problémamentes, életmentő császármetszés lett a vége. És jött utána sok-sok hónap aggódás, félelem, figyelés, hogy vajon az oxigénhiányos állapot, amiben bizony súlyos perceket töltött a gyerek, milyen nyomokat hagyott hátra. Tudom, sokan tudnának ilyen történeteket mesélni, de sajnos nagyon sokan nem a "majdnem" állapotban vannak, így óriási szükségük van a Gézengúz Alapítvány segítségére.

Kérek mindenkit, aki megengedheti magának, licitjével segítsen minél több pénzt gyűjteni az ő munkájukhoz.

A képre kattintva már lehet is licitálni!

Amivel hozzájárulok a dologhoz, az 30 darab meggyes-mákos macaron, amit nagyon sok odafigyeléssel és szeretettel készítek el a nyertesnek. Sokat töprengtem rajta, milyen meggyes-mákos kombinációval állhatnék elő, hogy még a negyedik évben se legyen unalmas, amit kínálok, mégis megfeleljen az évek óta jól bevált meggyes-mákos ízpárosításnak is. A próbasütés alapján bátran mondhatom, idén sem kell szégyenkeznem a licitre bocsátandó kollekció miatt:)

Jön bizony, és nem mintha nem tudnék mit kezdeni a rém rengeteg szabadidőmmel (mi is az egész pontosan?), de szeretnék megint lubickolni az elismerő szavakban, így aztán közhírré teszem, hogy bejgli, kalács és répatorta sütését, és ha másként nem megoldható, házhoz szállítását vállalom. Ha valakit érdekel, a jobboldali sávban az írjnekemnél megtalálja az e-mail címemet, agyafúrtabbak, és a blogszerkezetet jobban ismerők még a telefonszámomat is meglelhetik. Hajrá, hajrá, húsvétoljunk együtt!

Ezt a címet adta a sütinek az Édességek aranykönyve, bár szerintem a klasszik torta nem ilyen, nekem legalábbis nem egy ilyen süti jut eszembe, ha tortára gondolok. Az úgy történt, hogy nagy facebook rajongó vagyok, szeretem használni, ezért aztán nyomogatom a lájkokat ide-oda. Így tettem vagy három héttel ezelőtt is: nyomtam egy lájkot egy megosztásra. S csodák csodája, néhány nap múlva a postafiókomban várt egy levél, hogy jelentkezzem az adataimmal, megnyertem a könyvet, ami tetszett nekem. Még ekkor sem éreztem a dolog súlyát, ez csak akkor következett be, amikor Szepyke közreműködésével a kezemben tarthattam a könyvet.

Az Édességek aranykönyvét a Kossuth Kiadó adta ki, csodás darab. Nemcsak a beltartalmát illetően, hanem a külcsínt tekintve is.

Ajánlom mindenkinek, aki szép könyvre és jó receptekre vágyik. Biztos vagyok benne, hogy konyhája egyik alapdarabja és dísze lesz mindazoknak, akik kiadják érte az egyébként borsos árat. Nem hiábavaló befektetés, az bizonyos.

Meggyes torta

A tészta hozzávalói:

22,5 dkg liszt

5 dkg porcukor

1 tojás sárgája

1 csipet só

12,5 dkg vaj

2 evőkanál hideg víz

A vajat elmorzsoljuk a liszttel és a porcukorral, majd hozzáadjuk a tojás sárgáját és a vizet, tésztává állítjuk össze az alapanyagokat, majd folpackba csomagolva 30 percre a hűtőbe tesszük.

Ezután 3 mm vastagra nyújtjuk, kibélelünk vele egy kivajazott, nagyjából 23-25 centis piteformát, és újabb 30 percre visszatesszük hűlni. Amikor az idő letelt, a tésztára sütőpapírt fektetünk, szórunk rá megfelelő mennyiségű babot, lencsét, vagy bármi egyebet, ami megakadályozza, hogy a tészta felemelkedjen. 170 fokon süssük 20 percig. Ezután távolítsuk el a papírt és a babot, hagyjuk teljesen kihűlni a tésztát. Közben készítsük el a tölteléket.

2,5 dl tejföl

9 dkg lágy krémsajt (Philadelphia)

2 tojás sárgája

7 dkg barnacukor

1 teáskanál reszelt citromhéj

2 marék lecsepegtetett meggy

a recept szerint egy evőkanál meggylikőr és fél teáskanál fahéj, de nekem az előbbi nem állt rendelkezésre, az utóbbit pedig nem éreztem az ízvilághoz illőnek, úgyhogy elhagytam.

A krémet töltsük a pitére, dobáljuk bele a meggyet, és 190 fokon süssük a süteményt 40 percig.

Ma egyetek, süssetek macaront, mert a macaron jó!:)

Piszke, valamint a Colors in the Kitchen, a Gesztenye és a Narancslekvár blogok írói szerveztek egy Blogger Macaron Marathont a holnapi Macaron Nap előestéjére, tiszteletére, propagálására, mindegy is, hogy minek hívjuk.

Én már alig várom, annak ellenére, hogy az utolsó sütést némi kudarc is kísérte. De úgy látom, meg kell békélni azzal, hogy a macaron akkor sikerül, amikor ő akarja, és nem akkor, amikor én szeretném. Ezzel a későbbiekben még meggyűlhet a bajom, a terveimet tekintve, de mindig is szerettem a kihívásokat:)

Fotó: www.almafoto.hu

Azoknak, akiket egyáltalán nem érdekel a macaron, mert még sosem kóstolták, vagy nem elég bátrak nekiállni, vagy mert utálják az édességet, vagy mert utálják a túlhájpolt:) dolgokat, azt üzenem, hogy nemsokára lesznek itt más receptek is, mint macaronok:) Köszi a türelmet, már csak a holnapot kell kibírni.

Ahogy nemisbéka fogalmazott egy levelében: ismét megfújjuk a kürtöket, és március 30-án útjára indítjuk a hatodik Segítsüti akciót. Azt gondolom, hogy aki ezt a blogot olvassa, annak nem kell elmagyarázni, mi ez, ha mégis van olyan, aki pont ennél a posztnál téved ide először - és remélem, ilyen is van szép számmal -, az olvasgasson itt erről a jótékonysági munkáról. Mert munka ez a javából, noha szívesen, elhivatottsággal végzett munka. 27 blogger teszi bele szívét-lelkét egy-egy süteménybe, amit aztán árverésre bocsátunk, és az árverésből befolyt összeggel idén a Gézengúz Alapítványt támogatjuk majd, akik szülési sérült gyerekek rehabilitációját, gyógyítását segítik elő. A pénzből az alapítványnak fogunk vásárolni diagnosztikai eszközöket, különféle teszteket, gyógyászati segédeszközöket és készségfejlesztő játékokat.

Az akció technikai részleteiről, a lebonyolítás tudnivalóiról a Segítsüti oldalán lehet olvasni mindenféle érdekes-hasznos dolgot.

A képet Rédei Ferenc készítette, és a Gézengúz Alapítvány honlapjáról kölcsönöztem.

Még mielőtt bármi is történne, szeretném védelmembe venni a paradicsomos káposztát. A jól elkészített paradicsomos káposzta ugyanis jó. Sőt mi több: finom. Nem flancos, nem fúziós, nem anyám kínja, csak az, aminek mondja magát. Egy jóízű főzelék féle, ami attól, hogy olcsó, még lehet finom.

A családban csak a 25+-osok kedvelik, de ami késik, nem múlik: majd a 25 év alattiak is rájönnek a maga idejében, hogy márpedig a paradicsomos káposzta klassz. Nem minden héten, de évente egyszer-kétszer fasírttal, virslivel tökéletes vacsora.

Fotót nem mutatok róla, mert igazi ronda, de finom étel, és úgyis tudja mindenki, hogy néz ki.

Hozzávalók:

fél kg fehér káposzta vékony csíkokra vágva

1 fej vöröshagyma

olaj

2 ek liszt

1 nagy doboz sűrített paradicsom

só

cukor

Elkészítés:

A vékonyra vágott káposztát és az aoróra vágott hagymát sós vízben puhára főzzük. Csak annyi vizet öntsünk rá, amennyi ellepi. Amikor a káposzta puha, egy másik edényben az olajjal és a liszttel készítsünk zsemleszínű rántást, azaz a liszt ne legyen hófehér, amikor késznek nyilvánítjuk a rántást, ellenben legyen inkább nagyon halvány barnás. Öntsük bele a sűrített paradicsomot, keverjük össze alaposan a rántással. Az én metódusom szerint a káposztán maradó levet egy edénybe leöntöm, félreteszem, jól fog még jönni. A leszűrt káposztát beleforgatom a paradicsomos rántásba, és a félretett főzővízzel (és ha van otthon jófajta paradicsom ivólevem, akkor azzal) apránként a kedvelt sűrűségűre higítom. Azért jó ez az eljárás, mert így nem rontjuk el a sűrűséget, nem lesz sem beton keménységű a cucc, sem híg, mint egy leves, mert az előzőleg félretett lével remekül tudjuk kedvünk szerint szabályozni azt. Amikor elértük a megfelelő állagot, cukorral vagy folyékony édesítővel a szánk íze szerinti édességűre alakítjuk a főzeléket.

Elkészítés:

Emlékszem rá, amikor sok évvel ezelőtt először álltam sorba a Király utca és körút sarkán frissen nyílt KFC-ben, és mustráltam a kínálatot. Persze fogalmam sem volt, mi micsoda, már úgy értem, hogy a rántott csirke darabok mitől különlegesek, mi a fenének kell a húshoz sült kukoricát enni, és vajon mi lehet az a coleslaw. Aztán hamar megszerettem mindegyiket, volt egy pogácsájuk is, ami nem volt nagyon jó, de mindig meleg volt, azt is nagyon kedveltem. Hiába, vannak az embernek deformitásai, na:) Azóta a gyorsétterem kínálatának varázsa elmúlt, már egyáltalán nem kedvemre való, ha mégis elcsábulok, az csakis a káposzta salátájuk miatt van, bár megjegyezni kívánom, az sem olyan már, mint az ősidőkben. Sic transit gloria mundi.

Hozzávalók:

50-60 dkg fejes káposzta

1 fej vöröshagyma

1 termetes sárgarépa

opcionális: 1 alma, 1/2 teáskanál zellermag

1 evőkanál citromlé

némi reszelt citromhéj

1 pohár joghurt

2 evőkanál majonéz

folyékony édesítő ízlés szerint

só ízlés szerint

Elkészítés:

A zöldségeket nagyon apróra vágjuk, még jobb, ha a robotgéppel reszeltetjük le. Ne legyen nagyon apró a reszelék, mert akkor pép lesz a salátából, az meg nem annyira kívánatos.

Keverjük össze a joghurtot, a majonézt, sót, borsot, édesítőt. A zöldségekre öntsük rá a citromlevet, az öntetet, és alaposan keverjük össze. Kóstolgassuk, és korrigáljuk az ízeket a szánk íze szerint.

24 órai hűtőben érlelés kifejezetten jót tesz a salátának, addigra a zöldségek engednek némi levet, az ízek összeérnek, és egy ellenállhatatlanul jó ízű, ropogós téli salátával találjuk szemközt magunkat.

Ez a recept attól diétás, hogy nem cukrot és nem házi majonézt használtam, ráadásul hozzáadott szénhidrát sincs benne.

Nyolc vidéki konyha innovatív séfje hívja egész napos randevúra február utolsó vasárnapján a gasztrománokat.

Február 26-án olyan éttermek séfjei főznek bemutató jelleggel, akik a szívből jövő vidéki vendéglátásban hisznek, és az általuk vezetett konyhák üde színfoltok a megújuló magyar gasztronómiai palettán. Az ország különböző pontjairól érkező szakácsok kóstoló fogásokkal mutatkoznak be és 25 perces látványfőzést is tartanak a Séfporondon. Emellett kiváló hazai sajtokat, sonkákat, kolbászokat, kézműves lekvárokat és csokoládét is lehet kóstolni, vásárolni, hogy ínyenc vásárfiával térhessenek haza a látogatók.

A program facebook-oldala:
http://www.facebook.com/stilusos

Bemutatkozó éttermek:

Anyukám Mondta - Encs
www.anyukammondta.hu

Chianti Étterem - Veszprém
www.chiantietterem.hu

Gusteau Kulináris Élményműhely - Mád

www.gusteaumuhely.com

Imola Udvarház – Eger

www.imolaudvarhaz.hu

Mandula Étterem és Bor Bár - Villányban

www.gere.hu

Nomád Hotel- Noszvaj
www.nomadhotel.hu

Walter Vendéglő- Perbál
www.waltervendeglo.hu

Rosinante Stílusos Vidéki Szálloda*** és Étterem- Szigetmonostor
www.rosinante.hu

A friss hazai finomságokat a Sarki Fűszeres pultjánál lehet megvásárolni.

www.sarkifuszeres.hu

IDŐPONT: 2012. február 26. vasárnap, 11.00-17.00

A HELYSZÍN: Rosinante Stílusos Vidéki Szálloda*** és Étterem
Szigetmonostor, Szentendrei-sziget, 2015 Hrsz 057/2

REGISZTRÁCIÓ: 2012. február 24-ig: rosinante@rosinante.hu

A BELÉPÉS INGYENES, de regisztrációhoz kötött. A kóstoló fogásokat az éttermek standjainál lehet megvásárolni.

Folynak a kísérletek a macaronok színezésével és ízesítésével kapcsolatosan. Most a lila ételfesték paszta volt soron, hát ez sokkal inkább szürke, mint lila szerintem, de ezzel a céklaporral színezett citromos vajas krémmel töltött darabnak jól áll.

Született már tonkababos csokoládés, Meyer citromos vajkrémes, kávés, narancsos csokis. A lehetőségek száma ha nem is végtelen, de számos. A töltés terén is van még mit gyakorolnom, de haladok:)

Először is: legyen már nyár! Utálom a fényképezőgépben maradó, használhatatlan, ronda képeket, napfényt akarok és szép képeket. Ilyenkor őszintén szólva már a recept posztolásától is elmegy a kedvem, amikor meglátom a letöltött képeket, nem mintha a kijelzőn nem látszana kristálytisztán, hogy über ronda. Tegnap könnyesre röhögtük magunkat Almával, mert már próbálkozni se volt kedv, hogy épkézláb fotó szülessen. Télen, este 7-kor? Nincs értelme felállítani a lámpákat, derítőket, hagyjuk inkább az egészet!

Ez a csiga azonban jobb sorsra érdemes, mert egyszerű elkészíteni, és nagyon finom. Alapvetően azért született, mert három óriási banán készülődött szétfolyni a gyümölcsös tálban, nem akartam kidobni. Így aztán a GoodFood receptjét valósítottam meg, hogy megmentsem őket.

Hozzávalók:

50 dkg liszt

1,5 dl langyos tej

1-1,5 dl langyos víz

7 gr szárított élesztő

1-1 teáskanál cukor és só

1 tojás

1 teásknál olíva olaj

Töltelék:

3 db banán felkarikázva

10-15 dkg aszalt sárgabarack felaprítva

2 teáskanál őrölt fahéj

10 dkg barnacukor

egy kevés méz a tetejére

Elkészítés:

A lisztet, a cukrot és a sót, valamint a szárított élesztőt összekevertem egy tálban. A közepébe ütöttem a tojást, a tejet, az olíva olajat, és a robotgép dagasztó spiráljával elkezdtem megdolgozni. Közben adagoltam a langyos vizet, és amikor szépen összeállt a tészta, jól kidolgoztattam a géppel. Vékonyan kiolajoztam egy mély tálat, belegömbölygettem a tésztát, és folpackkal letakartam, megvártam, míg duplájára kel.

Eközben egy kevés vajjal kikentem egy 20,20 cm-es teflon formát.Összeaprítottam a banánt és a barackot, kimértem a cukrot és a fahéjat.

Amikor a tészta megkelt, lisztezett deszkára húztam, kinyújtottam úgy 35x25 centisre. A recept itt azt javasolja, kenjem meg 5 dkg  olvasztott vajjal a tésztát, én ezt elhagytam. Pakoljuk meg a tésztát a banánnal és barackkal, szórjuk meg a fahéjjal, valamint a barna cukorral, és tekerjük fel bejgliszerűen a tésztát. Azaz a két rövidebb oldalán 2-2 centit hajtsunk be, ez meg fogja akadályozni a töltelék kifolyását, utána pedig hengergessük fel az egészet egy rúddá.

Vágjuk 9, egyenlő széles karikára a rudat, a vágott felével helyezzük az edénybe, majd 200 fokra előmelegített sütőben süssük 20 percig. A sütőből való kivétel után megkenhetjük egy-két kanál mézzel.

Én elkövettem azt a hibát, hogy le akartam egyszerűsíteni a dolgokat, a banánt, barackot, cukrot és fahéjat előre összekevertem. Ti ne tegyétek, mert a cukor egy pillanat alatt folyékonyra olvad, és ez nem könnyíti meg sem a feltekerést, de pláne a csigát tepsibe helyezését. Magyarul orrán-száján dőlni fog a cukrot lé, és higgyétek el, ti ezt nem akarjátok.

A goji bogyóról először Maci blogjában olvastam, és meg voltam róla győződve, hogy a goji egy hasznos növény, sokáig nem találkoztam vele bio boltokban, amikor meg igen, az ára igencsak elriasztott attól, hogy magamévá tegyem. Aztán néhány hónapja egy most-aztán-olyan-egészségesen-fogok-élni-mint-senki-más típusú fellángolásom során ellátogattam a Herbaházba, és ott nagyon baráti áron beszereztem egy közepes tasak gojit. Megkóstoltam, tán két napig műzlibe is beletettem, majd az ikrekre nagyon jellemző felületesség és kitartási képtelenség elsodorta ezt is, mint oly sok mindent az életemben.

Aztán a minap láttam egy keksz receptet Krisztánál, és ahogy összeállítottam, kénytelen voltam a kandírozott narancshéjat citronátra cserélni, tekintve, hogy ez volt itthon, és akkor hirtelen beugrott a kis piros bogyók képe, hogy az majd milyen jól fog mutatni a kekszben. Hát jelentem: nem mutat benne sehogy, mert sütés közben megsötétedett, cserébe viszont nagyon finom. A keksz állt a hűtőben vagy négy napot nyersen, két adagban sütöttem meg, és a később kisült adag sokkal porhanyósabb, mint az első. És sajnos... nagyon-nagyon jó...

Hozzávalók:

10 dkg liszt

15 dkg darált mandula

4 evőkanál cukor

10 dkg vaj

1 tojás

1/2 csomag sütőpor

10 dkg kandírozott citromhéj

egy marék goji bogyó

1 csipet só

Elkészítés:

A vajat habosra kevertem a cukorral, hozzáadtam a tojást, majd pedig az előzőleg összekevert száraz anyagokat: lisztet, mandulát, sűtőport, sót. Legvégül a cukrozott citrom és a goji került a tésztába. Egy hosszú folpack fóliára halmoztam az anyagot, és egy kb. 4 cm átmérőjű rudat formáltam belőle. A fólia két végét szorosan, szaloncukor szerűen betekertem, még sodortam a pulton egyet-kettőt, hogy a rúd minél egyenletesebb legyen, és betettem a hűtőbe. Másnap, illetőleg negyednap 4 mm vastag korongokat vágtam a tésztából, sütőlemezre fektettem, és 170 fokon aranybarnára sütöttem őket. Ne szárítsuk ki, nem kell sötét színűnek lennie a keksznek.

Nehézségi fok:

Nos, ez volt az a húsgolyó, amit elkészítettem a könyvből, és amely zajos sikert aratott nálunk. Tudom, a hozzávalók hosszú sora riasztó lehet, de a chutneyn, a korianderen és talán a szegfűborson kívül nem igényel extra beszerzést a húsgolyó elkészítése. A koriandert nyugodtan lehet petrezselyemzölddel helyettesíteni. A főzés pedig mindösszesen két munkafázist tartalmaz, pillanatok alatt elvégezhető.

Hozzávalók:

75 dkg darált marha- vagy pulykahús

fél csésze zsemlemorzsa

1 tojás

fél csésze mangó chutney

néhány csepp chili olaj

egy teáskanál római kömény

1 teáskanál curry

só

bors

egy marék friss korianderzöld

néhány szem szegfűbors porrá törve

3 gerezd fokhagyma

2 evőkanál tej

1 evőkanál citromlé

Elkészítés:

Az összes hozzávalót késes aprítóba tesszük, és egy sima masszává dolgoztatjuk össze a géppel. Ezután elkeverjük a darált húsban, és kicsi gombócokat formálunk a keverékből. Egy tepsit béleljünk ki sütőpapírral, ecsettel vagy olajsprayvel olajozzuk ki, rakosgassuk rá a gombócokat, a tetejüket is spricceljük-kenjük meg az olajjal, és 180 fokra előmelegített sütőben süssük nagyjából 20-25 percig.

Nehézségi fok:

Csak reménykedem benne, hogy jellegzetes és önkéntelen kis sikkantásomat, ami előtör belőlem, ha meglepő, váratlan helyzetbe kerülök, nem hallattam azon a márciusi napon, amikor megláttam a Notting Hillen A Boltot. Pedig akár egy tisztességesebb sikolyt is megérdemelt volna a hely, sőt, később néhány könnycseppet is, amit akkor kellett volna elhullatnom, amikor elhagytam az objektumot, és úgy éreztem, hogy én ott még napokig, hetekig tudnék ülni azon a kényelmetlen, mély kanapén, amit a hozzám hasonló gasztrobolondoknak helyeztek el a bolt középső helyiségében.

Barátnőm, aki nem elkötelezett híve - de nem is ellensége persze - a szakácskönyveknek, türelmesen üldögélt mellettem egy darabig, nézte, ahogy egyik könyvet leteszem, másikat kézbe fogom, nyakamat kitekerve olvasom a könyvek gerincén a címeket, és néha, egy-egy nagyon érdekes cím láttán sóvárogva-könyörögve nézek rá. Időnként biztatott is, hogy vegyem meg egyiket vagy másikat, de aztán hamar beláttuk, hogy szerény kézipoggyászunkba, amivel Londonba érkeztünk, nem fog beleférni túl sok könyv.

Ekkor vettem magamnak a Bake it című könyvet, amit azóta is nagy kedvvel forgatok, és ha nem vigyáznék legalább minimálisan a vonalainkra, minden nap sütnék belőle.

Ez nem volt túl nagy beruházás, az a könyv azonban, amit még sokáig és vágyódóan magamhoz öleltem, húzósabb árú volt. Már a címe is sokat ígért.

És akkor elkezdődött a vita:

- Vedd meg, ha annyira szeretnéd!

- Nem veszem, drága.

- De látom, hogy akarod.

- Persze, hogy akarom. De dögnehéz.

- Nem baj, majd én viszem.

- Dehogy viszed! Neked is nehéz.

- Ne törődj vele, csak vedd meg!

- Jó, de mondom, hogy drága!

- Akkor megveszem neked.

- Szó se lehet róla! DRÁGA!

- Ne vitatkozz, ajándék.

- Ilyen drága ajándékot nem fogadok el.

És így tovább, és így tovább. Mondjuk igazán megtanulhatnám már, hogy szakácskönyvnek nem tudok ellenállni, és így teljesen fölösleges ezeket a köröket lefutni. Na de hát ha egyszer tényleg drága volt?

Ennek mindjárt két éve lesz, és még csak odáig jutottam el, hogy átlapozzam a könyvet, de még csak nem is alaposan. De tegnap elérkezett a nap, hogy egy receptet ki is próbáljak belőle.

Egyelőre nem mondhatok mást, csak annyit: eszelős jó lett!

Kicsit tekintsünk túl a sütemények garmadáján, amiket az elmúlt napokban posztoltam.

Csalóka képet ad ugyanis mindarról, ami a konyhámban és a fejemben zajlik. A helyzet ugyanis úgy áll, hogy a fejemben mindenféle zöldségek és gyümölcsök alakulnak át lekvárokká, krémekké, chutney-kká, könyvek érkeznek szatyorban, postán, amik mind-mind ebben az irányba mutatnak, üvegek gyűlnek, teszt adagok készülnek, barátok kóstolgatnak, egyszóval folyik a munka.

Az egyik kísérlet, és egész nyugodtan mondhatom, bevált kísérlet volt ez a kiwi lekvár. Pont megfelelően savanykás, és az eredeti recepten való változtatásnak köszönhetően pont elég zselés és lekvárszerű is.

Hozzávalók 2 kis üveghez:

10 db közepes méretű kiwi

25 dkg cukor

1 lime leve és héja

1 púpozott teáskanál zselésítő por

Elkészítés:

A barátaink szilveszteri alkoholos mámorának folyományaként elkészült híg, savanyú lekvárt öntsük vissza egy lábasba, forraljuk fel újra, adjunk hozzá még cukrot és zselésítőt, majd töltsük üvegbe a lekvárt. A kiwiket hámozzuk meg, vágjuk kis darabokra, majd tegyük oda főni a cukorral és a zselésítő porral együtt. Amikor felforrt, adjuk hozzá a lime levét és lereszelt, zöld héját, főzzük az anyagot 5 percig, majd még forrón kanalazzuk üvegekbe, és száraz dunsztban hagyjuk kihűlni.

Azt se tudtam ma délutánig, hogy a világon van. Vagyis tudtam, csak nem sejtettem:)

Valamikor a tavasszal a kolléganőm férje Athénban járt, hozott kintről egy doboz süteményt. Annak ellenére, hogy a kollegina édesszájú, ez a süti valahogy nem jött be neki, letette az irodában a párkányra, közprédának. De a vastag réteg porcukor, amiben a sütik hevertek, mindenkit elriasztott - kivéve engem. Egy-két nap alatt be is toltam a cuccot, nagyon finom volt kávéhoz például. No persze a porcukor hegyeket leveregettem róla. Itt végződik a nem túl érdekes történet. És ott folytatódik, hogy ma délután a keresztanyám - 80 éves, filigrán asszony - sok könyörgésre végre meglátogat minket, de  előre tisztáztuk, hogy nem, nem, vacsoráról szó sem lehet, legfeljebb egy kis süti, kávé. A pogácsa tésztája már előző nap óta várta a hűtőben, hogy megsüssem, na de kéne valami édes is... Van nekem ez a C. Atkinson, J. Farrow és V. Barrett által jegyzett The Cookie Bookom, ami néhányszor már kisegített, nyilvánvaló volt, hogy most is azt fogom felütni. S lőn.

Kiválasztottam belőle - kevés hozzávaló, kevés ráfordítandó idő - a kourabiedes receptjét, megnéztem hozzá egy videót, és akkor összeállt a kép. Hogy én ezt a kurabizét ismerem, egész biztos, hogy ez volt az a csodás porcukor takaró alatt lapuló ízletes keksz, amit a tavasszal ettem. Úgyhogy most izgatottan várom, hogy kivehessem a sütőből, és megkóstolhassam...

Hozzávalók:

23 dkg vaj

fél mokkáskanál őrölt szerecsendió

20 ml narancsvirág víz

10 dkg porcukor + a hempergetéshez

18 dkg liszt

23 dkg örölt mandula

5 dkg durvára tört mandula (én ezt most kihagytam, súlyát persze hozzáadtam az őrölt mandulához, nem akartam, hogy bármilyen ráharapós-fogsor alá kerülős baleset történjen)

Elkészítés:

A vajat habosra kevertem robotgép segítségével. Amikor már jó levegős volt, hozzáadtam a szerecsendiót, a narancsvirág vizet, porcukrot, lisztet, és összeállíttattam a géppel. Mivel én roppant módon kedvelem például a hókifliben is, amikor egy-egy apró sószem kerül a fogam alá, ebbe is tettem egy csipet sót. Nem volt kedvem gyúródeszkát előszedegetni, ezért inkább két kanál segítségével nagyobb galuska formákat formáltam a tésztából, szilikonos lappal kibélelt tepsibe rakosgattam őket, és 160 fokon 15 perc alatt megsütöttem mindet.

Még forrón porcukorba hempergetjük őket, vagy kissé kalóriatakarékosabb módon csak meghintjük a süti tetejét.

Tartozom egy vallomással... Amikor a húgom a facebookon azt írta: viszek majd desszertet, joghurtost és izidort... nos, akkor azt gondoltam, szegény, az ünnepek súlya alatt megmakkant. Aztán mikor Izidor megérkezett a konyhámba, különösebb érdeklődést nem váltott ki belőlem, valamivel többet is csak akkor, amikor megpróbáltam kiküzdeni a meglehetősen ragaszkodó izét a tortaformából.

Aztán sikerült a mutatvány, a cucc nem landolt a konyhapulton. Amikor kóstolásra került a sor, mondtam, hogy én csak egy vékony szeletet kérek. És attól a pillanattól kezdve, hogy megízleltem, végem volt. Mert hát ez a Részeges Izidor valami überkirályság, isteni  ez úgy, ahogy van. Szerintem sok ezer kalóriát vettem magamhoz Izidor képében, de egyetlen egyet sem bánok belőle... 55 deka vaj egy süteményben... uram atyám!:)

Hozzávalók:

A tésztához:
15 dkg vaj;
1 tasak sütőpor;
5 dkg finomliszt;
10 dkg darált dió;
15 dkg porcukor
5 db tojás
20 dkg sárgabaracklekvár

A diókrémhez:
20 dkg darált dió
10 dkg porcukor
2-3 ek. tej
0,5 dl rum vagy rumaroma

A kakaós krémhez:
30 dkg vaj
0,3 dl rum vagy rumaroma
2 ek. kakaópor
15 dkg porcukor
10 dkg mazsola

A mázhoz:
10 dkg vaj
10 ek. cukor
5 ek. kakaó

Jó pár hónap telt el a legutolsó próbálkozásom óta. Ma megint úgy ébredtem, hogy macaront akarok sütni/enni. Szépet és finomat. Meg amúgy is... ahogy elnézem, a francia mandulalisztem mindjárt tönkremegy, ha nem használom fel hamarosan, ahhoz pedig túl húzós volt az ára, hogy ezt megengedhessem magunknak.

Nem az olasz főzött habos módszert választottam, hanem a jóval egyszerűbbet: fehérje hab keményre ver, porcukros mandula belezuttyant, hellósziaszevasz. Na persze...! Mondjuk ezekkel a fázisokkal most sem gyűlt meg a bajom, annál inkább a habzsákból való kivarázsolással. Volt már olyan, hogy gyakorlatilag minden karizmomra szükség volt, hogy ki tudjam nyomni a cuccot a zsákból, szakadt a zsák a ragasztás mentén, folyt a matéria világba. Ma épp az ellenkezője állt elő: úgy folyt a matéria a világba, hogy kissé hígnak találtam az anyagot, ezért aztán szép nagy plecsnik kerültek a gyönyörű, új szilikonos sütőlapra. Most itt száradnak mellettem az asztalon, és baromi kíváncsi vagyok, ezúttal a sütés milyen meglepetéseket tartogat. 2011.11.21.

Eddig tartott a piszkozatban heverő poszt. Azóta sok víz lefolyt a Dunán, volt több, sajnos sikertelen próbálkozás is, hogy Piszkével, a magyar macaronok koronázatlan királynőjével egyeztessünk egy időpontot, amikor is Piszke beleveri a fejembe a macaron sütésének minden csínját-bínját. Ha jól emlékszem, harmadszorra sikerült összehoznunk a találkát a konyhámban, hiszen hazai terepen kellett indulnunk, ahhoz, hogy megtudjuk, mi a kudarcaim oka. Itt szeretném megjegyezni, hogy a címben jelzett már-megy-a-macaron elég nagyképű megfogalmazás, inkább csak azt mondanám: egyszer már sikerült a macaron:)

Hogy ne csigázzam a végsőkig az olvasókat, itt árulom el, hogy a massza állagában aka a keverésben volt eltérésem a perfekttől, valamint a sütőmet kellett kitapasztalni, hogy nálam mi az a hőfok, amikor a kis rohadékok macaronok nem szoknyát, hanem talpat növesztenek. Jelentem, mindkét akadályt megugrottam/megugrottuk. Piszkével isteni jót beszélgettünk az alatt a kb. 3,5 óra alatt, amíg összehoztunk négy tepsi macaront, jókat nevettünk magunkon, amint a konyhakövön térdelve lessük, mikor jönnek elő a talpak, hol süti túlságosan, hol kevésbé a sütő a kis mocskokat korongokat.

Hozzávalók:

90 gr két napig szobahőmérsékleten öregített tojásfehérje

24 gr kristálycukor

200 gr porcukor átszitálva

110 gr mandulaliszt átszitálva (a francia mandulaliszt is kiváló, de jó a Lidl-s is)

Elkészítés:

A mandulalisztet és a porcukrot gondosan átszitáljuk. A tojásfehérjét először alacsony fokozaton, később kicsit magasabb fordulatszámra kapcsolva, a kristálycukrot hozzáadva addig verjük, amíg a tálból, amit fejre állítunk, nem folyik ki. Nem kell, hogy kemény legyen, inkább tíz másodpercenként álljunk meg ellenőrizni, mintsem hogy túlverjük a habot. Amikor ezzel készen vagyunk, az összekevert mandula-porcukor keveréket egyben hozzáadjuk a fehérjéhez, elkezdjük a masszát keverni. Először lehet nagy mozdulatokkal, majd minden keverésnél a massza alá nyúlva, óvatos mozdulatokkal keverjük tovább, időnként nézzük meg a massza középső részét, vannak-e benne légbuborékok. Ha vannak, keverhetjük még. Óvatosan, nem ész nélkül, mert a végső, optimális állagot egyik másodpercről a másikra fogjuk elérni. A masszának szakadás nélkül kell lefolynia a falapátról, amivel kevertük.

Ekkor habzsákba öntjük a tésztát - még ekkor is törik egy kicsit -, és az előkészített sima szilikonos sütőpapírra kis köröket nyomunk a masszából. Számítsunk rá, hogy ha jól dolgoztunk, egy keveset a massza még terülni fog a tepsin.

Hagyjuk száradni 40-50 percet is akár. Amikor óvatosan megérintjük a tetejét a tésztakorongnak, érintés száraznak kell lennie.

Az én sütőmben 140 fokon 15 perc alatt sültek meg a macaronok, kb. 5-7 percnél kandikáltak elő a talpak. A felső képen látható, narancsos csoki ganache-sal töltötteket először légkeveréssel próbáltuk sütni, jól látszik rajtuk, hogy kiszoknyásodtak, mert viszonylag gyorsan kapták a hősokkot, noha a légkeverést visszavettük úgy 120 fokra kb. Egyszóval az én sütőmben a légkeverés nem játszik.

A tökéletes darabokat citromos vajkrémmel, a kevésbé szépeket narancsos ganache-sal töltöttem. A vajkrémes a harmadik napon érte el tökéletes állagát, addig a hűtőben tartózkodott.

Piszke, nagyon köszönöm, jövök neked eggyel!:)

Állandó szereplője a karácsonyainknak, nemcsak azért, mert pillanatok alatt összedobható - tényleg! -, hanem mert gyakorlatilag elronthatatlan, ugyanakkor nagyon finom, némileg variálható is a beleszórt ez-meg-azok változtatásával. Ha még nincs tele a puttonyod a karácsonyi sütikkel, vagy szilveszterre szeretnél valami édeset is az asztalra tenni, próbáld ki nyugodtan!

Hozzávalók:

6 db tojás

25 dkg kristálycukor

25 dkg finomliszt

30 dkg ez-meg-az: kandírozott citrom-, narancshéj, csokicsepp, apróra vágott dió, birsalmasajt, zselécukor

Elkészítés:

Az egész tojásokat a cukorral fehérre-habosra kevertetem a robotgéppel. Térfogata igencsak megnövekszik, színe szinte fehérre vált, és az egész massza egy könnyű, habos állagot nyer. Ekkor fakanállal beleforgatom a lisztet, végül hozzáadom az egy kanál liszttel megszórt, azzal jó alaposan összeforgatott ez-meg-azt.

Sütőpapírral kibélelt őzgerinc formába (kettő fog ezzel a mennyiséggel megtelni) öntöm a masszát, és 170-180 fokos sütőben 30-35 percig sütöm. Tűpróba kötelező!

Teljes kihűlés után lehet szépen szeletelni. Teához, kávéhoz nagyon finom.

Horváth Ilona klasszikus receptje.

Nehézségi fok:

Azt kérdezte a barátnőm - és mennyire igaza van! -, hogy aztán mondd csak, honnan tudják az emberek, hogy te vállalsz sütést megrendelésre? Merthogy a blogon erről nem esett szó.

Hm... jogos... Szóval  jobb későn, mint soha alapon közhírré teszem: sütést és főzést is vállalok olyanoknak, akiknek nincs idejük, kedvük vagy affinitásuk erre. Az idei karácsonyon a képen látható bejgliket sütöttem megrendelésre (30 fölött volt a bejglik száma, amit elkészítettem, és ez indulásnak nem is rossz), valamint töltött káposztát, és egyéni kérésre csirkepörköltet is.

Vállalom családi ebédek, vacsorák megtervezését, a bevásárlást, az elkészítést, és ha igény mutatkozik rá, akkor az ételek házhoz szállítását is.

Az első alkalommal, amikor megrendelésre főztem, egy 9 fős (plusz néhány gyerek) társaságnak főztem születésnapi ebédet, konfitált kacsacomb volt narancsos-céklás chutney-val, hagymalekvárral, párolt lila káposztával, krumplipürével, készítettem előételnek konyakos kacsamáj pástétomot és fokhagymás-juhtúrós kencét, no és egy kis sajtos rudat. Hát így... Ha olvasol, terjeszd a hírt, vagy vedd magad igénybe a szolgáltatást, örömmel várok minden kuncsaftot.

Amíg arra várok, hogy a konyhában kihűljön a mézeskalácshoz való vajas méz, leírom a bejgli receptjét.

Évtizedek óta anyósomtól kapjuk a bejglit, a párom mindig 23-án ment el érte, ahogy hazaért, megkóstoltuk a bejglit, és megállapítottuk, hogy a konyhaművészet terén drága anyósom küszködik ugyan kihívásokkal, de bejgliben verhetetlen.  Vékony tésztájú, szaftos töltelékű bejglik kerülnek ki a keze alól évről évre. Akarom mondani: kerültek... Merthogy elmúlt 80 éves, idén már túl nagy megterhelés neki a bejglisütés. Így aztán a recept átvándorolt hozzám, és nemcsak egy lemásolt cetli érkezett, hanem az a papírlap, amit huszonéve kapott valakitől, akire így ismeretlenül is szeretettel gondolok.

Hozzávalók:

1 kg liszt

20 dkg vaj

15 dkg zsír

60 dkg cukor

1 dkg élesztő

2 tojás

2 dl tej

só

40 dkg mák

40 dkg dió

10 dkg mazsola

fél citrom

A lisztet elmorzsoljuk a vajjal, zsírral és 8 dkg porcukorral. Az élesztőt 2 dl langyos, cukros tejben felfuttatjuk és a tésztához vegyítjük, hozzáadunk egy tojást, késhegyni sót. Az egészet jól összegyúrjuk, hideg helyen néhány órán át pihentetjük.

Utána 6 egyenlő részre osztjuk és cipókba formáljuk, téglalap alakúra kinyújtjuk a cipókat. Hármat mákos, hármat diós töltelékkel töltünk meg úgy, hogy a tölteléket lapos késsel egészen a tészta széléig kenjük. A keskenyebbik végén 1 cm-t visszahajtunk a tésztából, felsodorjuk. Villával sűrűn megszurkáljuk a tésztát, hogy a keletkező gőz távozhasson belőle. Gyengén kizsírozott tepsibe rakjuk, tojással megkenve fél óráig meleg helyen tartjuk, majd ismét megkenjük és ezúttal hideg helyre tesszük, míg a tojás megszárad a tetején. Mérsékelten meleg sütőben kb. 35-40 percig sütjük.

Töltelékek:

A diót, illetve a mákot egy-egy 26 dkg cukorból 2.5 dl vízzel főzött sziruppal leforrázzuk, hozzáadunk 5-5 dkg mazsolát,  reszelt citromhéjat (a mákoshoz esetleg 1-2 hámozott, lereszelt almát is, amitől szaftosabb lesz a töltelék).

A tölteléket mindig hidegen kenjük a tésztára, és ügyeljünk arra, hogy ne legyen se túl sűrű, se túl híg (köszi:))), mert akkor a tészta sütés közben felreped.

A több tucat szakácskönyv mellett, amivel rendelkezem, vannak még más formában is receptjeim, a kedvenc gyűjtemény ezek közül azok a kinyomtatott GoodFood receptek, amelyek az évek során gyűltek össze. Ezeket időről időre átnézem, mindig megállapítom, hogy amikor a mostaninál lényegesen több szabadidővel rendelkezem, végig fogom főzni az összeset, aztán visszakerülnek a lapok ismét a helyükre, a polcra.

Épp egy ilyen nyálcsorgatós-átnézős estén kiemeltem egyet a sok lap közül, mert a recept annyira egyszerűnek és finomnak tűnt, hogy eldöntöttem: ez lesz a másnapi vacsora. Nem írom azt, hogy "még a férjemre is rá mertem bízni", mert a pasi egyre gyakrabban, és egyre jobbakat főz, őszintén szólva a stefánia vagdaltja már régen kenterbe veri az enyémet...

Hozzávalók:

1 kg jó minőségű, nem szappanos krumpli

10 dkg vaj

1 vöröshagyma apróra vágva

20 dkg bacon apró kockákra vágva

1,25 dl száraz fehér bor

1,5 dl tejszín

30-35 dkg vegyes sajt, nálunk most cheddar és trappista

1,5 teáskanál füstölt pirospaprika

Elkészítés:

A krumplit vágjuk kockákra, és sós vízben főzzük öt percig. Ezután szűrjük le, és tegyük egy nagy tálba. A vajon pároljuk néhány percig a hagymát, adjuk hozzá a bacont, süssük együtt öt percig őket, majd keverjük a krumplihoz. Keverjük össze a tejszínt, a paprikát és a reszelt sajtot, borsozzuk kissé, öntsük a hagymás krumplira, és az egészet öntsük egy kivajazott sütőtálba. Megtehetjük a keverést már a sütőtálban is, ezzel mosogatnivalót spórolunk. 180 fokos sütőben fólia alatt süssük az ételt 25 percig, majd a fóliát eltávolítva még 20 percet kapjon. Addigra a krumpli puha lesz, a sajtok csodásan megolvadnak. Bármilyen húsételhez ajánlom köretnek, mi savanyúsággal főételként fogyasztottuk.

Nehézségi fok:

Az idei év a nagy változások, nagy próbatételek éve - a konyhámban is. Ennek részeként sütök idén mézeskalácsot - is. Emígyen:

Hozzávalók 200 darabhoz:

30 dkg margarin
30 dkg cukor
3 tojás
25 dkg méz
1 kg liszt
1 cs mézeskalácsfűszer, VAGY ha ez nincs, akkor: 2 tk őrölt gyömbér, 2 tk szegfűszeg, 2 tk fahéj
1 kk reszelt narancshéj
3 tk szódabikarbóna

A mézet a "2 tk-s" fűszerekkel elkeverve lábasban enyhén felmelegítjük, majd amikor levesszük a gázról, hozzáadjuk a margarint, s megvárjuk, míg kihűl.
Felverjük a tojást, és  beleöntjük a cukrot. A liszt egy részét elkeverjük a szódabikarbónával, és a fűszeres-vajas mézzel. Ehhez a masszához hozzáadjuk a cukros tojást, és a maradék lisztet.

Enyhén összegyúrjuk, majd belecsomagoljuk egy zacskóba, és egy éjszakára (vagy ha reggel álltunk neki, akkor kb 8 órára) a hűtőbe tesszük pihenni.

A hűtés után elővesszük az enyhén megkeményedett tésztát, és alaposan átgyúrjuk. A kézmelegtől meg fog ismét puhulni. Gyúrás után kinyújtjuk kb 5 mm vastagra (sütés közben kissé meg fog emelkedni), és kiszaggatjuk belőle a formákat. Ha dióval, mandulával, mogyoróval szeretnénk díszíteni, akkor azokat is nyomkodjuk bele.
Tespire pakolva betesszük a 180C-os sütőbe, és aranybarnára sütjük. Kevés idő kell neki, éa figyeljünk oda rá, nehogy megégjen, vagy keményre száradjon!

Miután elkészültek a mézeskalácsok, kedvünk szerint díszíthetjük őket.

Cukormáz készítése:
1 tojás fehérjétfel kell verni, majd hozzáadni 15-20 dkg porcukrot. 15 dkg-n túl óvatosan kell hozzáadni a cukrot, nehogy túl kemény és sűrű legyen az anyag. Zacskóba, vagy cukrászformázóba beletöltjük, a zacskó csücskét kivágjuk, és már "rajzolhatunk" is kedvünkre.

forrás: http://almafoto.freeblog.hu

Ismét Karácsonyi Kulináris Vásár a Szentendrei-szigeten!

Program

10:00 Vásár nyitása
10:30 és 17:00 a játszóházban kézműves foglalkozások
10:30-11:30 Séfpalánták Kata néni konyhájában: süti készítés 3-6 éves közötti gyerekeknek a játszóházban
11:30-12:30 Mikulás ünnepség, minden 10 év alatti gyermek kézműves ajándékcsomagot kap a játszóházban
13:30-14:30 Séfpalánták Kata néni konyhájában: süti készítés 7 év feletti gyerekeknek a játszóházban
15:00-15:30ig bemutató desszertkészítés a FINOmÁNIA konyhájában Papp Emesével a  Soufflée Desszert és Csokoládé szalon cukrászával
16:00 Tombola a pecsétgyűjtős játék résztvevői között
17:00 Záróra, mindenki boldogabban és kövérebben távozik, mint, ahogy jött!

Megint igazi mesebeli karácsonyi forgatag hangulatát varázsoljuk a Szentendrei-szigetre! Mivel készülünk az idén?

•Ünnepi kalácsok, karácsonyi mézesek
•Kézműves csokoládé csodák
•Díszes lekvárkülönlegességek
•Kézműves sajtok
•Ünnepi finomságok Európa más országaiból
•"Kaviár és lencse" -  annak, aki szereti
•Fűszerek a világ minden tájáról

További programok:

•Desszertkészítés a látványkonyhánkban
•Kézműves sarok gyerekeknek
•Mikulásjárás, a regisztrált gyermekeket meglepetéssel várjuk

Dátum:

2011. december 4. vasárnap 10:00-17:00

Jelentkezés:

Kedves Vendégek! A belépés ingyenes, de csak a regisztrált látogatókat áll módunkban fogadni. Jelentkezési határidő: 2011. december 1. A z alábbi e-mailcímen várjuk jelentkezésüket sok szeretettel: rosinante@rosinante.hu

Kedvezményes vásári szobaajánlatunk 2011. december 3-4. között

Élvezze a Rosinante vendégszeretét már a vásár előtti napon, szombaton is. Kedvezményes szobaárunk 8500 Ft / fő kétágyas szobában.

Házibulira készítettem Horváth Ilona klasszikusát. Ebben a receptben sem csalódtam, bár arról nem tudok nyilatkozni, milyen a minősége mondjuk másnaposan. Gyorsan elkészült, gyorsan elfogyott.

Hozzávalók:

50 dkg liszt

25 dkg vaj vagy margarin

25 dkg juhtúró

2 tojás sárgája

só ízlés szerint, de 1 kávéskanálnyi legalább

3 dkg élesztő

0,5 dl langyos tej

Elkészítés:

A lisztet elmorzsoltam a margarinnal, hozzáadtam a túrót, azzal is eldolgoztam, végül a langyos tejben megfuttatott élesztő és a tojások sárgája került a tésztába. A sót legutoljára gyúrtam bele, időnként megkóstolva a tésztát, elég sós-e már. Langyos helyen hagytam kelni bő egy órát, majd 2 cm vastagra nyújtottam, tetejét lekentem egy kis tejjel higított tojássárgájával, megszórtam reszelt sajttal, szezámmaggal, lenmaggal. Apró, 3 cm-es szaggatóval formáztam meg, és 180 fokos sütőben sütöttem nem túl sötétre.

Tegnap a freeblognál súlyos hardver hiba következett be, aminek következtében az augusztus óta írt posztjaink elszálltak a nagy fekete lyukba bele.

Kérem, hogy aki rss-ben olvas, és megvannak neki az azóta írt bejegyzéseim, segítsen abban, hogy azokat megkapjam. Nincs túl sokról szó, nem lesz nagy munka talán wordbe kimásolni. Please...

Említettem augusztusban, hogy egy hetet Münchenben töltöttem. Többször adódott alkalmam végigsétálni és kényelmesen nézelődni a város piacán, a Viktualienmarkton, ami egy gasztrománnak meglehetősen nagy élmény. Még az eső sem tudott megakadályozni abban, hogy végig ne bogarásszam a sok standot, ne gyönyörködjek a virágokban, zöldségekben. Képes voltam még nézeteltérésbe is keveredni egy virágárussal, amiért lefotóztam néhány virágot a standján. Mondjuk elég nagy bűnt követtem el, elkészítettem ezt a fotót, amivel nyilvánvalóan súlyosan megsértettem az illető mindenféle virághoz fűződő jogait.

De ez a poszt nem azért születik, hogy morózus virágárusokról beszéljek, hanem azért, hogy krumplikról beszéljek. Ezt a képet is a müncheni piacon lőttem. A standon 15 különböző fajtájú krumplit számoltam meg, és keserű szájízzel gondoltam a magyar piacok gyér kínálatára, már ami a fajtagazdagságot illeti krumpli téren.

A felső pulton lévő kis kosarakban is burgonya van, mind más fajta.

Amikor a múlt héten a Fehérvári úti piacon jártam, alig akartam hinni a szememnek, mikor az emeleten egy hosszú standon szinte ugyanez a látvány fogadott. A kosarakban 12 fajta krumpli, a pult mögött egy mosolygós fiatalember, aki kedvesen fogad, és büszkén húzza ki magát, amikor elmondom neki, hogy hasonló élményben ezidáig csak külföldön volt részem. Sajnos nem volt nálam éppen fényképezőgép, de belinkelem a honlapot, ahol megnézhetitek a csodásnál csodásabb burgonyákat.

A kép forrása: http://www.lilaburgonya.hu/

Ezen az oldalon mindent megtudhattok a kínálatról, a piacon pedig mindezt meg is vásárolhatjátok. Lehet vitatkozni arról, hogy manapság ki engedhet meg magának egy kiló krumplit 790 forintért, de egyrészt tudjuk, hogy vannak ilyenek, másrészt azt gondolom, hogy egy-egy ünnepi alkalom okán talán érdemes beruházni a lila, kék és piros burgonyák közül valamelyikre.

Rég volt már, hogy VKF fordulóra neveztem recepttel, de ez a nagyon bevált sütőtök leves megérdemli, hogy sokan olvassák. Mióta nemcsak sütve esszük a tököt, így készítem belőle a levest, és így még azok is bele-belekóstolnak, akik egyébként csak lámpás formájában kedvelik a tököt:) Biztosan nagyon sok leves receptet olvashattok majd Zizi VKF fordulójában, érdemes sorra kipróbálni mindet.

Hozzávalók:

fél kanadai tök megsütve

1 nagyobb szem krumpli

1 kis fej hagyma

egy ágacska kakukkfű

só, bors, szerecsendió

egyharmad zöldségleves kocka

egy evőkanál olívaolaj

1-1,5 dl tejszín

Elkészítés:

A tököt darabokra vágva megsütöm a sütőben, majd amikor egy kicsit kihült, a turmixgép poharába kanalazom. Amíg a tök sül, a kis darabokra vágott krumpli is megfő sós vízben, ez is megy a tök után. Közben az olajon megpárolom az apróra vágott hagymát, ezt is beküldöm a tartályba. Egy kis krumpli főzővízzel lazítva krémesre turmixolom az anyagokat, majd átöntöm egy megfelelő méretű lábasba. Felmelegítem, sózom, erőteljesen borsozom, belemorzsolom a leveskockát, a kakukkfű levélkéit és felforralom a levet. Ha nagyon sűrű, még egy kis burgonya főzővízzel lazítom, de ne essünk túlzásba, hiszen jön még a tejszín. Aminek a mennyiségét az szabja meg alapvetően, milyen sűrűn szeretjük a krémleveseket. A tejszínnel szintén átmelegítem a levest, de fel már nem forralom.

A recept egy 2007. októberi bejegyzésem újra publikálása.

Nehézségi fok:

Nagy zeller rajongó vagyok, és idén nagyon sok finom körte is termett, azokból is jól belakmároztam. De hogy a kettő együtt milyen finom, azt egy GoodFood recept elkészítése nyomán tudtam meg.

Hozzávalók:

egy nagy zeller, legalább 40 dkg

4 db vilmos körte

olívaolaj

1 vöröshagyma

2 gerezd fokhagyma

3-5 cm gyömbér

1 l zöldség alaplé

só

bors

Elkészítés:

Az olajon megdinszteltem a hagymát, ügyelve, hogy ne barnuljon meg. Közben hozzáadtam az összenyomott fokhagymát, a lereszelt gyömbért, majd amikor a hagyma már puha volt, belekerült a fazékba az apró kockákra vágott zeller és a meghámozott, feldarabolt körte is. Felöntöttem a zöldséglevessel őket,  megsóztam, és kb. 25 percig főztem, amíg a zeller puha nem lett. Ekkor merülő mixerrel leturmixoltam a levest, megborsoztam kissé, és már készen is voltam. Tálaláskor ropogósra sült bacont ajánlok mellé.

Néhány hete megkeresett Kétker Étkem Bori, hogy mit szólnék, ha az én receptjeimből állítaná össze egy heti menüjét? Mit lehet erre mondani? Mit mondhat erre valaki, aki szeret főzni, szeret embereket etetni, és időnként maga is megpróbálkozik valami főzzünk-másoknak-szeretettel féle dologgal? Na ná, hogy örültem a megkeresésnek! Ami nagyon vicces volt, az az, hogy némely étel neve olvastán oda kellett kattintanom a saját blogomra, hogy eszembe jusson, mit is takar valójában az étel neve. Ez is azt bizonyítja, hogy öt év alatt annyi, de annyi mindent főztem... huhúúú!

Úgy rendeljetek bátran a receptjeimből, amik úgy készülnek el, ahogy Bori megzenésíti őket. Magam is szívesen megkóstolnám!

És az ételek:

Nagy kedvenc minálunk: http://fakanal.freeblog.hu/archives/2010/06/06/Aszalt_szilvas_chilis_husgombocok/

Ez a deimádom kategória: http://fakanal.freeblog.hu/archives/2011/03/10/Pad_thai_csirkevel/

Baráti összejövetelre - is -tökéletes: http://fakanal.freeblog.hu/archives/2009/02/14/Mezes-mustaros_csirkecomb_zoldfuszeres_burgonyaval/

Bárcsak megint megfőzhetném egy egyiptomi hajóút után...: http://fakanal.freeblog.hu/archives/2008/10/12/Ismet_itthon_inditsunk_egy_szekelykaposztaval/

Egy pikáns ízkavalkád: http://fakanal.freeblog.hu/archives/2010/06/23/Vorosboros-mazsolas_pulyacsikok/

Vajon miért hanyagoltam el ezt a receptet? http://fakanal.freeblog.hu/archives/2008/02/24/Polenta_verde_-_VKF_XIII/

Az abbahagyhatatlam és megunhatatlan obatzter, a bajorok nemzeti eledele: http://fakanal.freeblog.hu/archives/2008/05/10/Toltott_camambert/

Ha szereted a tésztát...: http://fakanal.freeblog.hu/archives/2010/12/27/Tagliatelle_Alfredo/

Nosztalgikus visszaemlékezés a nyár ízeire: http://fakanal.freeblog.hu/archives/2011/09/28/Pestoval_es_mozzarellaval_toltott_gomba/

Jól jársz, ha megrendeled, nem kell a krumplik kivájásával pepecselni: http://fakanal.freeblog.hu/archives/2010/03/11/Sajttal_es_brokkolival_toltott_krumpli/

Biztosan friss spenótból főzi Bori, úgy az igazi! http://fakanal.freeblog.hu/archives/2008/09/09/Fussili_spenotpestoval_es_olivaval/

Őt senkinek sem kell bemutatni: http://fakanal.freeblog.hu/archives/2008/06/14/Zoldbab_fozelek/

Egy Amerikából hozott kedvenc: http://fakanal.freeblog.hu/archives/2010/07/08/Grillezett_anansz_s_csirke_salta/

Csak annyit mondanék, ez q****jó! http://fakanal.freeblog.hu/archives/2011/03/16/Hagymas_lepeny/

Mindenki csinálja, mert egyszerűnek tűnik, de egy jó tojássaláta azért rafinált dolog: http://fakanal.freebloghu/archives/2008/05/08/Tojassalata/

Hú, tényleg, ennek is most van szezonja! http://fakanal.freeblog.hu/archives/2007/12/21/Vinceller_salata/

Ez is klasszikus: http://fakanal.freeblog.hu/archives/2008/11/09/Roquefortos_burgonyasalata/

Hehe, a jó öreg lusta asszony rétese: http://fakanal.freeblog.hu/archives/2008/08/24/VKF_XVIII_-_Kulonleges_turosok/

Nigel Slater nagyon tud! http://fakanal.freeblog.hu/archives/2011/03/01/Talalkozasom_Nigel_Slaterrel/

És még két klasszikus: http://fakanal.freeblog.hu/archives/2008/06/09/Sacher_torta/

http://fakanal.freeblog.hu/archives/2008/06/09/Sacher_torta/

A recept Dóri barátnőmtől származik, aki egy csodálatos szeptember végi hétvégén kínált meg ezzel a finomsággal minket. Azonnal beleszerettem, és nem volt kétséges, hogy el fogom készíteni az útmutatás nyomán. Az én verzióm is őrületesen finom lett, úgyhogy holnap nekiállok, és barátoknak, ismerősöknek és magunknak mintegy 60 üvegnyit tervezek elkészíteni. A hozzávalók már a spájzban várakoznak sorsukra.

Hozzávalók:

5 db csípős paprika

10 db paradicsom paprika

10 gerezd fokhagyma

3 db közepes zeller

8 db hagyma

5-6 kg paradicsomból paradicsom lé

10 db szegfűszeg

5 db szegfűbors

¼ kg cukor

1 dl borecet

3 evőkanál só

3 babérlevél

Izlés szerint őrölt fekete bors

Elkészítés:

Húsdarálón kétszer ledarálom a nyers zöldségeket. Olajon  megpárolom a hagymát, majd amikor már puha, hozzáadom  a többi zöldséget. Ráöntöm a paradicsomlét, a babért, szegfűszeget, szegfűborsot, majd  kb. egy órát főzöm. (A fűszereket tegyük tüllbe vagy teatojásba, hogy ne kelljen a végén kiszedegetni.) A végén fűszerezem a zakuszkát  cukorral, ecettel, összeforralom az egészet. A munka utolsó előtti fázisaként merülő mixerrel kicsit krémesítettem az elkészült szószt, szerintem nem ártott neki. Üvegekbe töltöm és a tetejére egy evőkanálnyi olívaolajat teszek, ami légmentesen lezárja és konzerválja.

Készíthetjük úgy is, hogy a megtöltött üvegeket lezárjuk, néhány percre fejre állítjuk, majd száraz dunsztban kidunsztoljuk, így tovább eláll.

Nehézségi fok:

Születésnapi megemlékezésre készült ez az egyszerű falatka, de amilyen egyszerű volt az elkészítése, olyan nagy sikert arattam vele. Kevés hozzávaló, kevés munka, zajos tetszésnyilvánítás... legjobb!:)

Hozzávalók:

egy csomag friss leveles tészta

15 dkg nem túl sós feta sajt

olívaolaj

1 nagyobb gerezd fokhagyma

1 termetes csomag petrezselyem

egy marék koktélparadicsom

2 evőkanál fenyőmag

bors

Elkészítés:

A kinyújtott leveles tésztát  4x4 cm-es négyzetekre vágtam. Annyira jó állaga volt, hogy ollóval gyönyörűen lehetett vagdosni, pillanatok alatt kész voltak a krékerek. Sütőpapírral bélelt tepsire tettem őket, villával megszurkáltam, hogy ne puffadjanak fel túlságosan. és 170 fokos sütőben aranyszínűre sütöttem őket, majd félretettem hűlni.

A késes aprítóba beletettem a sajtót, a petrezselymet és a fokhagymát, krémesre kevertem. Hozzáöntöttem két evőkanál olívaolajat, azzal is pulzáltattam egyet. Tálba kanalaztam a krémet, belekevertem a borsot és a fenyőmagot, majd kanállal a kihült kekszekre kanalaztam. Díszítettem negyedbe-félbe vágott koktélparadicsommal és petrezselyemlevéllel. Pillanatok alatt elfogyott.

Hűséges olvasóim bizonyára emlékeznek a tavaszi tojásmozaik tanfolyamra, amit Évával közösen bonyolítottunk: én adtam a műhelyemet és némi rágcsálnivalót, ő adta a tudását, amibe most már én is bele tudok kicsit folyni, hisz tavasszal én is megtanultam tojásmozaikot rakni.

És ha nekünk megy, neked is sikerülni fog! Feltéve, hogy eljössz októberi tanfolyamunkra.

Lássuk akkor a részleteket:

Időpont:

1. alkalom 2011 október 12-én 17-20 óráig

és mivel már úgyse mehettek kertészkedni, meg a telekre, ezért

2. alkalom 2011 október 15-én 15-18 óráig

Helyszín: Budapesten Zuglóban, néhány villamosmegállóra az Örs vezér terétől

Részvételi díj: 3000 Ft, ami tartalmazza az anyagköltségeket is

A foglalkozást minimum 5 fő regisztrációja esetén tartjuk meg, és egy alkalommal maximum 8 főt tudunk fogadni, ezért érdemes minél előbb jelentkezni.

További információk és jelentkezés a peva525kukacfreemailponthu e-mail címen.

Ha eljössz és megtanulsz mozaikot rakni, akár ilyen csodákat is fogsz tudni készíteni:

A mai recept is egy roppant gyors étel. Mire a gyerekeknek elkészült a rántott csirkemell-sült krumpli vacsora, már el is felejtettem, hogy előtte tíz perc alatt megfőztem a felnőttek diétás vacsoráját is. Többek között ezt szeretem a GoodFood receptekben: a legtöbbje kevés hozzávalóból, egyszerű eljárással remek végeredményt ad. A fotó határeset, mert ez az étel nagyon finom, de enyhén szólva sem fotogén. Ez nyilván függ egyébként a krumpli fajtájától, mert a nem szétfővő fajtából "tisztább" végeredmény születik, az enyém meglehetősen szuttyoskrémes lett.

Hozzávalók:

3 db közepes burgonya kockára vágva

20 dkg apró szemű gomba (én most a maradék portobellot használtam fel) megtisztítva

1 vöröshagyma apróra vágva

1 közepes méretű padlizsán meghámozva

2 evőkanál olívaolaj

2 evőkanál zöld curry paszta

250 ml kókusztej

250 ml zöldség alaplé

Elkészítés:

Az olívaolajra rádobtam a hagymát és a burgonya kockákat, fedő alatt pároltam őket néhány percig. Utána belekerült az edénybe a gomba és a padlizsán, a curry paszta, majd a kókusztej és a leves is. Alaposan elkevertem a dolgokat, és fedő alatt 15 percig főztem az ételt. Eddigre a krumpli puha lett, a padlizsán krémesre főtt, a leve pedig besűrűsödött. Lehet rizzsel vagy naannal tálalni, de önmagában is jó.

Nehézségi fok:

A játék jó, a játék fontos, de azért a legfontosabbak a receptek. Már ha van kedv és idő főzni. E kettőből azonban errefelé most elég kevés akad, de szerintem ezt pontosan látja a blogon az, aki rendszeresen figyelemmel kíséri itt a történéseket. Szerencsére legyen szó azonban időhiányról, ihletszegénységről, fogyókúráról vagy bármi másról, a bbcgoodfood mindig inspirálóan hat rám. Olyankor is, amikor a férjem hazaállít egy tálca portobello gombával, és kijelenti: ma pedig együnk gombát!

Az étel elkészítése azzal együtt is csak 20 perc, hogy bementem a közértbe sajtért.

Hozzávalók:

fejenként 2-3 nagy portobello gomba

1 kis üveg pesto

1 csomag mini mozzarella

2 dkg fenyőmag

só, bors

fejenként egy pita

Elkészítés:

A gombákat megpucoltam és vékonyan kiolajozott tűzálló tálba ültettem. Üregeikbe pestot kanalaztam, beledaraboltam a sajtokat, megszórtam fenyőmaggal, és 200 fokos sütőben, grill funkcióval 10 perc alatt megsütöttem. Enyhén megpirított pitával tálaltam.